| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hoffman 1 hoffmann 1 hoffnung 1 hogy 2570 hogyan 32 hogyha 5 hogyhogy 1 | Frequency [« »] ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s 1807 egy | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances hogy |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1501 54 | választottai, és Lavota megígérte, hogy zenét fog szerezni Csokonai
1502 54 | Csokonai pedig azt fogadta, hogy versekben fogja örökítni
1503 54 | mecénás örömkönnyeket sírt, hogy ilyen egyetértésben hagyhatá
1504 54 | zseni úgy elhagyta a házat, hogy csak a kapufélfától vett
1505 55 | császár kérdezé tőle:~– Hogy hívnak?~– Székely.~– Micsoda
1506 55 | is megszólítá uraöccsét, hogy az egy ízben egy jó barátja
1507 55 | a kocsisnak megmondta, hogy ha Kolozsvárig meg mer állapodni,
1508 55 | János úr sehogy sem értette, hogy miért?~A törvénytudó testvér
1509 55 | hozva.~– Hát ki mondja azt, hogy én raboltam? Rablás az,
1510 55 | történt: visszaadta a nőt. Hogy a férj hogyan köszönte meg
1511 55 | krónika. Annyi bizonyos, hogy János úr ez alkalommal mind
1512 55 | a felesége azt kívánja, hogy olvasson fel neki verseket;
1513 55 | bizalmas barátai előtt, hogy hitvese rettentőbb rá nézve
1514 55 | inasára, ki a bakon ült, hogy viseljen addig rá gondot.~
1515 55 | Parancsolja vitéz kapitány uram, hogy az udvari táncos medvének
1516 55 | egymáshoz voltak már szokva, hogy el sem válhattak többé.
1517 55 | hadd híjalak én téged úgy, hogy „Naszi”; látod, neked olyan
1518 55 | ígéretekre az állhatatos szolga, hogy nevéből két betűt elengedjen.
1519 55 | vendéglőben, ismerték pedig arról, hogy ha egy asztalhoz leült valami
1520 55 | tudott az emberekbe fúrni, hogy a jámbor bécsi kedélye sehogy
1521 55 | ismeré, mert amint meglátta, hogy odaközelít, felkelt, és
1522 55 | megjegyzést, s méltán félt, hogy ha a szó igazi értelmét
1523 55 | olyan háború lesz belőle, hogy hét országra szól.~– De
1524 55 | társasági tag akarsz te lenni, hogy szavakkal bajoskodol?~–
1525 55 | azért jöttem vendéglőbe, hogy filológiai értekezést tartsak –
1526 55 | tudósok most hoztak be, hogy két szónak egyberagasztása
1527 55 | végtére még most sem tudom, hogy mit tesz hát a vámpír?~–
1528 55 | még azt is mondta volna, hogy „borpír”.~Később mégis megtudta
1529 55 | azután eleget Barcsayt, hogy mért nem mondta meg neki
1530 55 | mondta meg neki akkor igazán, hogy ez valami krokodilusféle
1531 55 | leginkább azért szeretett, hogy ott jó borok és csemegék
1532 55 | már, de örömest elnézte, hogy mások hogy táncolnak. Egyszer,
1533 55 | örömest elnézte, hogy mások hogy táncolnak. Egyszer, jól
1534 55 | Egyszer, jól evén és iván, hogy még másnap is örömmel emlékezhessék
1535 55 | visszarakva bele, kérdezék, hogy kié ez a csákó?~Természetesen,
1536 55 | a csákó?~Természetesen, hogy nem akadt gazdája; senki
1537 55 | szögletben, onnan nézte, hogy teszik le kalapját a terem
1538 55 | asztalt, hiába protestált, hogy „a chszolláchs chszabadchsság
1539 55 | úgy szerette a tarokkot, hogy még utaztában is megfogta
1540 55 | sohasem bírta megérteni, hogy mi különbség van a kettő
1541 55 | Magyarázták aztán neki, hogy az nem lehet. Barcsay csak
1542 55 | baja azzal az országnak, hogy ki melyik templomba jár?
1543 55 | én egybe sem járok. Aztán hogy válasszak én ki a szász
1544 55 | csapta össze a két tutajt, hogy a felmerülő fejét összezúzta
1545 55 | mindig mondtam neki, hogy őrizkedjék a víztől. Lám,
1546 55 | katonatisztek kötekedtek vele, hogy a bor nem való huszárnak,
1547 55 | is annyit a derék férfiú, hogy ha minden a francia háborúban
1548 55 | nevezni.~– Milyen csúnyaság, hogy két ablak miatt így elpusztul
1549 55 | ismerőseinek, s panaszkodott, hogy milyen csúnya város most
1550 55 | János úr kísérőjének –, hogy ezt nem hallottam.~Nem is
1551 55 | meg.~Azt szokta mondani, hogy sokat látott már ő e rongyos
1552 55 | katona még látott annyit, hogy ezt észrevegye; nem bánta,
1553 55 | Tanuld meg, gaz fiú, hogy addig ne lopd el a csizmám,
1554 55 | nemsokára. Végóráján elmondhatá, hogy „élt”.~Öröksége nem maradt,
1555 56 | mindenképpen azon törekedett, hogy magát észrevetesse vele.~
1556 56 | mégis elmondta háromszor is, hogy milyen nagy kár, hogy az
1557 56 | is, hogy milyen nagy kár, hogy az én kedvezs baradom uram,
1558 56 | ő nagysaga nincs idhon, hogy ilyen embernek izs, mint
1559 56 | kettős betűket nem kedveli. Hogy így nem lehetett Megyeribe
1560 56 | megparancsolta a kocsisának, hogy tudja meg attól a másik
1561 56 | az idegen úr? Megértve, hogy színész, visszajött, s ugyanazon
1562 56 | No, az jo. Nem mondom, hogy nem jo. Had maga Kassara
1563 56 | Megyeri szerényen mondá, hogy bátorkodik igenis az lenni;
1564 56 | mintha maga sem hinné, hogy azt mind elő lehessen egy
1565 56 | volna annak a lehetőségéről, hogy minőségeit hiánytalanul
1566 57 | végett azt jegyezte alájuk, hogy ezeket ő még tizenhét éves
1567 57 | Kölcsey azt mondta rá, hogy biz azokat írhatta tizenkét
1568 57 | kezdi működését. Ahelyett, hogy előbb tanulna nyelvtant,
1569 57 | azután végtére az sül ki, hogy éppen nem akar megmozdulni.
1570 57 | ütött a világban azzal, hogy hír szerint külföldi udvaroknál
1571 57 | valamennyi hírlap; akkor kisült, hogy az egész lármából egy szó
1572 57 | annyit csakugyan elért, hogy magát könnyűszerrel nevezetes
1573 57 | ésszel fáradt volna azon, hogy hasznos polgára legyen a
1574 57 | önbizalommal vallva meg, hogy a közönség általános óhajtása
1575 57 | után fedeztek fel barátai, hogy annál több okuk legyen a
1576 58, I | ismét úgy van elkészítve, hogy egy főszerepnél többet nem
1577 58, I | amikor már nincs közönség; hogy így bizonyítsanak ellenem.
1578 58, I | keresztüllátják, s reménylem, hogy X. X. nem mulasztandja el
1579 58, I | Hadd tudja meg a világ, hogy nekünk is van háborúnk,
1580 58, I | minálunk is: igaz ugyan, hogy itt megint felkelnek…~ ~…
1581 58, I | küldött számomra; sejtem, hogy kicsoda? Midőn hazatértem
1582 58, I | Megmondtam szobaleányomnak, hogy csak akkor eresszék be,
1583 58, I | rá. Ne is szóljon, tudom, hogy miért jön: mondám neki,
1584 58, I | mondám neki, azt kívánja, hogy azt a gyűlöletes szerepet
1585 58, I | Nem fogom tenni. Tudom, hogy vannak a színháznak törvényei,
1586 58, I | törvényei, de azt is tudom, hogy vannak nélkülözhetlen művészei,
1587 58, I | szenvedő alakot csinált, hogy részvétet gerjesszen. Így
1588 58, I | szerepet. Majd megmutatom én, hogy kellett volna azt helyesen
1589 58, I | pedig tudta a közönség, hogy azt a szerepet ma én játszom;
1590 58, I | áldozza fel éjeit, nappalait, hogy azután tizenkét embernek
1591 58, I | egyik lap oly orcátlan, hogy még jobbnak találja azt,
1592 58, I | ők mondanak? Felfogadtam, hogy mától fogva több magyar
1593 58, I | naiv gondolat, méltó volna, hogy ki legyen lapban nyomtatva,
1594 58, I | oly lap, mely méltó volna, hogy belenyomassék). Felvonás
1595 58, I | elsötétül, ha rágondolok, hogy hát mi ez mindössze is?
1596 58, I | végigolvastam valamennyi lapot: hogy hízelkednek, hogy iparkodnak
1597 58, I | lapot: hogy hízelkednek, hogy iparkodnak hódolatukat kifejezni
1598 58, I | irántam. Szegények. Ha tudnák, hogy én sohasem szoktam őket
1599 58, I | rendezővel: ő azt állította, hogy a mai darabhoz XIV. Lajos
1600 58, I | én bebizonyítottam neki, hogy ahhoz a renaissance korábóli
1601 58, I | tetszett. Mindjárt éreztem, hogy nagy bajom lesz. Kénytelen
1602 58, I | s csak annyi erőm van, hogy ezt a naplót megírhatom.
1603 58, I | vigasztalásom van mégis, hogy betegségem felforgatta a
1604 58, I | zavar: legalább most érezik, hogy mennyire nem lehetnek el
1605 58, I | adni, s hüledezve rebegé, hogy csak reám várt a darabjával:
1606 58, I | lehet. Pedig mondtam neki, hogy csak engedjen időt a betegségnek,
1607 58, I | mind olyanok: azt akarnák, hogy az ember mindjárt meggyógyuljon;
1608 58, II | megtudnák, nem hinnék el, hogy az egész társaságban csak
1609 58, II | akart törni szállásomra, s hogy bezárkóztam előle, behajította
1610 58, II | eleget. Megizentem neki, hogy a fiát ne bántsa miattam…~ ~…
1611 58, II | rajta, míg megkaphattuk, hogy adjon legalább annyit, amennyiből
1612 58, II | kenyeret vehessünk. Azt mondta, hogy ha békét nem hagyunk neki,
1613 58, II | bennünket, s az volna jó, hogy ha egyszer kivernének, de
1614 58, II | almával hajigál, mikor látja, hogy rászedtük. Milyen boldogság
1615 58, II | boldogság az emberre nézve, hogy ha nem tudja magát szégyenleni…~ ~…
1616 58, II | jöttek disznóhajcsárok, igaz, hogy ezüst húszasokkal fizettek,
1617 58, II | fizettek, de az is igaz, hogy felét azoknak eldugta az
1618 58, II | volt nekik, felkiabáltak, hogy énekeljünk valamit, azután
1619 58, II | népdalokat, egy öreg rác, látva, hogy nincs basszista köztünk,
1620 58, II | tízszer egymás után előhítt, hogy zavaromban gyönyörködjék.
1621 58, II | Egy újság akadt a kezembe, hogy megdöbbentem, midőn a vidéki
1622 58, II | ember ez a becsei levelező, hogy elmellőzött bennünket, az
1623 58, II | jutalomjátékom, erre számítottam, hogy majd ebből kifizetem minden
1624 58, II | orcátlankodnom, ha azt nem akarom, hogy éhen haljak. Bárcsak a kukoricafosztás
1625 58, II | mindennap mesélek neki, hogy az én apám egy gazdag földesúr,
1626 58, II | kigondolnom számára. Oh! Hogy irigylem ezt a napszámosnőt,
1627 58, II | naponként tíz garasért, hogy szeretnék vele egy este
1628 58, II | zálogba, estére nem tudom, hogy kitől kérjek kölcsön egy
1629 58, II | gondolni, megbolondultam-e, hogy olyan nagyokat kacagok magamban?…~ ~…
1630 58, II | odalett minden erőm. Tudtam, hogy amint egyszer lefekszem,
1631 58, II | meggyógyítani, mondtam neki, hogy nincs nekem arra már szükségem.
1632 58, II | reggel aztán rajtam rontott, hogy ő nem engedi meg, hogy itt
1633 58, II | hogy ő nem engedi meg, hogy itt haljak meg nála, hanem
1634 58, II | Igaza is van, nem elég, hogy tartott, hanem még el is
1635 58, II | erőm odáig menni. Érzem, hogy ha egy nagyot ihatnám belőle,
1636 59 | lakásán, mindig azt mondták, hogy nincsen odahaza, többször
1637 59 | Akkor nagyon jártak utána, hogy megtudják, ki vagyok? Most
1638 59 | annak nyolc esztendeje, hogy legelőször feljöttem Pestre.
1639 59 | pentaméterekben, ez volt a címe, hogy „Egy század”! Csak száz
1640 59 | egyikének bemutatni. Nem azért, hogy megbírálja, hanem azért,
1641 59 | megbírálja, hanem azért, hogy rekommendálja el valami
1642 59 | Megismertetém velök. Megígérte, hogy két nap alatt elolvassa
1643 59 | fejembe. Ha azt mondta volna, hogy jöjjek vissza a jövő pesti
1644 59 | Összeszedtem minden szerénységemet, hogy elbírjam viselni mindazon
1645 59 | meglepetésemre szolgált, hogy asztalán kiterített munkám
1646 59 | felfüstöltetésre, s nemcsak hogy nyakamba nem borul, de még
1647 59 | ahogy meglát.~Azt hittem, hogy nem ismert rám. Tán rövidet
1648 59 | mennykövet leütni, az képzelheti, hogy mit éreztem e pillanatban!
1649 59 | olvasónak maga elé fogatni, hogy keresztülvontathassa magát
1650 59 | senki sem fog rájok ismerni, hogy valaha versek voltak. A
1651 59 | megtetszett. Megígértem, hogy szót fogadok, s azzal takarodtam.
1652 59 | az ajtót, jól hallottam, hogy lármázott odabenn az a kannibál
1653 59 | az a kannibál az inasára, hogy máskor be ne eresszen senkit
1654 59 | neki a nyalábot, s mondom, hogy én vagyok az a Kis Endymion,
1655 59 | galant lett e szóra, kért, hogy hagyjam ott délutánig, addig
1656 59 | akarta belőle megtudni, hogy hány ívet ad ki nyomtatásban?
1657 59 | talált azon nyilatkozata, hogy rögtön szerződést köt velem.~
1658 59 | akartam lenni. Elmondám, hogy én alkudni nem szándékozom,
1659 59 | mutatott, s biztosított, hogy meg leszek vele elégedve.~
1660 59 | Annyit bizonyosan sejtettem, hogy az igen nagy somma lesz.~
1661 59 | váratlan felfedezés alatt, hogy a könyvnyomtató azt kérdezte
1662 59 | kérdezte egyik faktorától, hogy hová lett az az úr, aki
1663 59 | önnek valami fogalma arról, hogy milyen képekkel álltam én
1664 59 | vele munkámat, s kérdeztem, hogy mit ád érte?~Ő meg azt kérdezte
1665 59 | meg azt kérdezte tőlem, hogy „van-e politikai tendenciája?”~–
1666 59 | gondolám magamban, s anélkül, hogy egy szót vesztegetnék tovább,
1667 59 | avizáltam magamba az ördögöket, hogy mért nem jöttem elébb ide,
1668 59 | megvolt, s én kereshettem, hogy melyik lámpásra akasszam
1669 59 | körülmény azon gondolatot szüli, hogy ha ezt a drámát lehetett
1670 59 | tudnák azt, mit dolgoztam én? Hogy esnének térdre, és adnának
1671 59 | térdre, és adnának hálát, hogy ők csak szekérbe vannak
1672 59 | felvonásban annyian születtek, hogy mire a harmadik felvonásban
1673 59 | csupa külső kinézése által, hogy két tag rögtön leköszönt,
1674 59 | azt kérték ki maguknak, hogy otthon olvassák el. Valának
1675 59 | kerülgetnek, nem tudva, hogy hová tette a munkámat?~Amint
1676 59 | munkámat?~Amint megsejtém, hogy itthon van, rajtarontok,
1677 59 | meghagytam az inasomnak, hogy minden fölösleges iratomat
1678 59 | iratomat égesse el, meglehet, hogy az is közötte volt.~És ezt
1679 59 | inasát behíva felszólítá, hogy ha maradtak valahol írások,
1680 59 | párbajra, de eszembe jutott, hogy ő a harmadik bíráló, s ehelyett
1681 59 | igen alázatosan megkértem, hogy olvassa el már egyszer azt
1682 59 | vesződnie, elolvasta a munkámat, hogy hazajáró lelkétől megszabaduljon.~
1683 59 | testvért úgy módosítanom, hogy utoljára férj és feleség
1684 59 | szerelmesnek pedig ahelyett, hogy megházasodik, meg kellett
1685 59 | csúnyául, mondhatom. Azt hívém, hogy most már tehát átestem a
1686 59 | egyik kortinahúzónak is, hogy ne heverjen hiába, juttattam
1687 59 | szerepét, akkor kérdeztem, hogy mikor adják már a darabomat?~–
1688 59 | kiszáradna az egész Balaton. Hogy ne fürödhetne benne, jönne
1689 59 | héttel előbb megtudtam, hogy már jön vissza.~– Rajta,
1690 59 | Megijedtek tőlem. Látták, hogy nem tréfálok, kitűzték a
1691 59 | valamelyik péntekre. Azt mondták, hogy az drámai nap. Legalább
1692 59 | úr, nem találja kegyed, hogy ez a dráma egy kicsinyt –
1693 59 | Nem gondolja kegyed, hogy jó lenne egy kissé megrövidíteni?~–
1694 59 | azért vannak azok megírva, hogy ki legyenek hagyva. Semmit,
1695 59 | azért akarnak rábeszélni, hogy egész jeleneteket hagyjak
1696 59 | abban a képzeletben éltem, hogy a próbán minden ember úgy
1697 59 | meglepetésemre szolgált, hogy amint a szereplők körül
1698 59 | keblére tapint, hallgatom: hogy szaval? „Uccu teringette,
1699 59 | Az ám. Arról beszéltek, hogy honnan lehet legjobban meglátni
1700 59 | Belenézek a szerepébe, hogy fordíthat olyan sebesen?
1701 59 | Meghúzások, meghúzások! Tudom, hogy meghúzások; de hát mire
1702 59 | Ezek a súgóért vannak, hogy ott ne súgjon. Most még
1703 59 | egészből annyit hagyott meg, hogy „ühüm”, s a primadonna legszebb
1704 59 | monológja azon kezdődött, hogy „egyébiránt” s végződött
1705 59 | Megálljatok, drámaírók!~Hogy a színháznál el akarnak
1706 59 | csoportosulni fog a nép, hogy a színlapot olvashassa;
1707 59 | ügyelők rohannak fel hozzám, hogy menjek le, mutassam meg
1708 59 | kér mindenre, ami szent, hogy jelenjek meg a színpadon.
1709 59 | a kaszinópáholy nevében, hogy jelenjek meg. No, már erre
1710 59 | hajigálják reám. Magam sem tudom, hogy fogom átélni ezt a percet
1711 59 | mert ismer. Azt hittem, hogy elöl-hátul mutogatnak rám,
1712 59 | pillanatra eszembe jutott az is, hogy mit fogok kapni darabomból?
1713 59 | Estefelé úgy vettem észre, hogy el vagyok fáradva, és megéheztem.
1714 59 | akkorra el tudják igazítani, hogy ki kinek a fia? Annyi elveszett,
1715 59 | gyerek jön össze benne, hogy utoljára maguk a tisztes
1716 59 | sincsenek biztosítva felőle, hogy nem ők a fiaiknak a leányai.~–
1717 59 | lábaidnak piszkos sarujait, hogy az emberiség törpe gyászai
1718 59 | laikus, olyan nagyon kacagva, hogy a torkában meg lehetett
1719 59 | Szvatoplukot a tajtékpipájával, hogy rögtön szörnyet hal bele.~–
1720 59 | de nincsen egy pohár víz, hogy megitathatná; mit cselekedjék?
1721 59 | hordtam abban a képzeletben, hogy tojásos levest eszem, ami
1722 59 | után! Tapsolni fogunk neki, hogy reng bele a színház.~– De
1723 59 | rá-rákezdték a kacagást, hogy én meg nem foghatom, hogy
1724 59 | hogy én meg nem foghatom, hogy nem szakadt meg bennök valami.~
1725 59 | tetszett enni?~– Tudom is én, hogy mit ettem? Kicsiny híja,
1726 59 | mit ettem? Kicsiny híja, hogy embert nem ettem. Mondj,
1727 59 | bankjegyet. Azt mondta, hogy visszaád belőle; keresztül
1728 59 | többet sohase kérdi senkitől, hogy mit adjon vissza?~Nyargaltam
1729 59 | pisztolyból; arra kért, hogy csak az életének kegyelmezzek,
1730 59 | minő kárpótlást adnom, hogy darabom ne kerüljön a színpadra?~
1731 59 | ember komolyan azt hitte, hogy most álmodik, s szépen befordult
1732 59 | ember megtapogatott, látta, hogy nem vagyok tünemény, nem
1733 59 | férfiú megszánt: azt mondá, hogy fájdalomdíjt drámaszerzők
1734 59 | mellett, majd kihirdetik, hogy elháríthatlan akadályok
1735 59 | amilyen kívántatik arra, hogy egy századot a vízbe fojtson
1736 59 | Ez a gondviselés műve, hogy én most itt önnel találkozom!
1737 59 | kapuban letettem a munkámat, hogy csináljon vele, amit akar.~
1738 59 | öngyilkolástól.~Megvártam azután, hogy lesz novella az én drámámból,
1739 59 | Az a gyönyörűségem volt, hogy mikor megjelent, magam is
1740 59 | hétig, akkor azt írták alá, hogy vége. Én bizony magam sem
1741 59 | leültetett; biztosított, hogy rám még roppant fényes pálya
1742 59 | teljhatalmúlag megbízott vele, hogy gyűjthetek a lapjára prenumeránsokat.~
1743 60 | diadalmas seregei élén.~Hogy Magyarországnak ezen rangjára
1744 60 | barát mindent elkövetett, hogy a polgárokat a protestáns
1745 60 | elhallgatásra bírták: az igaz, hogy egy kissé drasztikus módon,
1746 60 | fiatalsághoz még az is megadatott, hogy özvegy legyen.~Csakhogy
1747 60 | aminek az a kimenetele, hogy a lejtés alatt a férfi és
1748 60 | menyecskébe. Nem tekintette azt, hogy pápista; pedig láthatta
1749 60 | helyére vezette, azt kérdezé, hogy mi lesz a váltságdíja a
1750 60 | törvényhozásnak, aki azt ne mondaná, hogy „placet”.~– Hol és mikor?~–
1751 60 | bizonyára nem lesz titok, hogy ebben a városban két jezsuita
1752 60 | fejedelem gondolta magában, hogy ez ugyan nagy feneket kerít
1753 60 | fenségedet, engedje meg, hogy onnan őket felvétessem,
1754 61 | sátorokkal, annyi volt a katona, hogy még a padláson sem fért
1755 61 | hívatta magát, s azt kérdezte, hogy hogy adják a zsidótemplomot?
1756 61 | magát, s azt kérdezte, hogy hogy adják a zsidótemplomot?
1757 61 | Mert hírhedett dolog volt, hogy abban a kocsmában mérik
1758 61 | legkozmásabb pálinkát; lehetetlen, hogy Tukma uram gubacsot, vagy
1759 61 | valahol annyira lerészegedett, hogy többé nem tudja, mit iszik;
1760 61 | lett, mikor kijött onnan, hogy elijesztette a többit a
1761 61 | Bezzeg nem mondták azt most, hogy ilyen meg olyan íze van
1762 61 | ember meg azt sem tudta, hogy hová legyen már most azzal
1763 61 | tartozott Tukma uram is.~Persze, hogy első dolga volt kívül-belül
1764 61 | ráparancsolni a legényekre, hogy keressék ki neki a legeslegfinomabb
1765 61 | kilencvenforintos dohányzacskóját, hogy megtöltse pipáját abból
1766 61 | A rác kereskedő persze, hogy nagyon le volt főzve. Az
1767 61 | de az van. Azt sem tudom, hogy mennyi van? Mert ha ma hozzáfognék
1768 61 | tanácsot adta Tukma uramnak, hogy sohse számlálja meg a pénzét,
1769 61 | hanem mérje meg mázsával, hogy mennyit nyom?~– Igen bizony:
1770 61 | arra a hallatlan látványra, hogy pénzt fognak szeleltetni,
1771 61 | el is vitte olyan messze, hogy szemmel sem lehetett utolérni,
1772 61 | alig tudja már a mondát, hogy ott azon a helyen hajdanában
1773 62 | Így jutottak el Szegedre.~Hogy minő volt az általános pusztulás
1774 62 | mérnök aggódni kezdett, hogy vajon helytáll-e Jókai uram
1775 62 | alvót felköltve a mérnök. – Hogy fekhetik ön ide, éppen a
1776 62 | csak azért feküdtem ide, hogy ha mozdul a kutya, hát mindjárt
1777 62 | az akácfákhoz, s várták, hogy hadd jöjjön a víz. Az aztán
1778 62 | egész lelki nyugalommal, hogy elmúljék a veszedelem. Alig
1779 62 | könyörgéssel rábeszélni, hogy engedjék magukat e veszedelmes
1780 62 | életmentőkhöz, panaszolva, hogy az ő férje a hódmezővásárhelyi
1781 62 | tudakozódás után rájöttek, hogy a fiatal nő férje az illovai
1782 62 | amiről már tudták akkor, hogy összeomlott. Az odaevezők
1783 62 | Ráismert arcára.~Odaeveztek, hogy kiemeljék a vízből. Nem
1784 62 | rakott keresztül. Azt hitte, hogy olyan magasra nem hág a
1785 62 | a nő látta a padlásról, hogy a férjét már kezdi elborítani
1786 62 | a víz, kiáltozott neki, hogy kapaszkodjék bele a hozzá
1787 62 | szerencsétlenül vitte neki a fának, hogy a feje annak a két ága közé
1788 62 | képviselő véletlenül megtudta, hogy a kórházban még huszonkét
1789 62 | mesterfogásokkal rábírni, hogy engedjék magukat a csónakba
1790 62 | használ, ha azt mondják neki, hogy „megyünk haza”. Volt köztük
1791 62 | módon nem akarták engedni, hogy őket onnan elvigyék, azokkal
1792 62 | adni a kényszerzubbonyt, s hogy a csónakot fel ne fordíthassák,
1793 62 | szegedi bérkocsis kereste fel, hogy segítsen neki a feleségét
1794 62 | kitett magáért.~Azt mondják, hogy a „legelső magyar ember”
1795 62 | keze, még te sem tudod, hogy mire juthatsz?”~S íme, közel
1796 63 | nemzedék; alig marad ideje rá, hogy azokra visszanézzen, kik
1797 63 | annál inkább rájöttek arra, hogy a mi kardunk ugyan sok szép
1798 63 | gazdagok.~Beszéltek arról, hogy kellene egy nagy, tekintélyes
1799 63 | vigasztalással ültek le, hogy szép is, jó is, hasznos
1800 63 | néhányat adott. Azt mondta, hogy ha a nemzet egy magyar tudós
1801 63 | jegyezzék fel emlékükbe, hogy volt egyszer a magyar nemzetnek
1802 63 | esztendeig a szegénységet magára, hogy előbbre vigye nemzetét egy
1803 64 | dicsőült szellemére nézve, hogy földi porai egy ismeretlen
1804 64 | elrejtve feküsznek: hanem az, hogy hazája iránti nagy szolgálatát
1805 64 | Huszonkét év kellett hozzá, hogy Batthyányt előkeresse a
1806 64 | És Isten látja lelkünket, hogy szívünkből jön a mostani
1807 64 | adhatunk érte Istennek, hogy így van; hogy odajutottunk,
1808 64 | Istennek, hogy így van; hogy odajutottunk, miszerint
1809 64 | mindenki átlássa hazánkban, hogy országunkat csak egy becsületes
1810 65 | fővel jár a közvélemény, hogy vagyonát megtízszerezze;
1811 65 | kiválasztott a balsors, hogy kipróbálja rajta minden
1812 66 | okozott, idő kell hozzá, hogy eszméimet rendbe tudjam
1813 66 | akkor is élükre állt, azért, hogy azokat az igaz útra vezesse;
1814 66 | fiatalsághoz szólva, azt mondám, hogy „Ha kell, meg tudok halni
1815 66 | tudok”; Nyáry sokszor mondá, hogy e szavamért szeretett meg,
1816 66 | aki nappallá tette az éjt, hogy táborainkat ellássa, csataképesekké
1817 66 | leizentek a hadvezetők, hogy ennyi üteg ágyút, ennyi
1818 66 | Magyarországnak, Nyári mondá: hogy „Semmi szó föltétlen megadásról.”
1819 66 | kormány alatt.~Az igaz, hogy két miniszter lakott egy
1820 66 | elvbarátait és mindnyájunkat, hogy ha elveink nem győzhetnek
1821 66 | népakarat előtt; ne szóljunk, hogy szakadást ne idézzünk elő
1822 66 | mindnyájan, azzal a tudattal, hogy el kell ugyan vesznünk,
1823 66 | magához, s tudatta vele, hogy a belügyminisztériumnál
1824 66 | éjszakán tudtomra nem adá, hogy vége van mindennek; a temesvári
1825 66 | Görgei előre megmondta neki, hogy semmi védelemre nem lehet
1826 66 | számítani senkinek.~Tudjuk, hogy az osztrák kormány hogy
1827 66 | hogy az osztrák kormány hogy használta fel a kezébe adott
1828 66 | lábukhoz fektetett országgal, hogy az akkor égre dobott kő
1829 66 | elszalasztá benne áldozatát, hogy a börtön vegye át azt tőle.~
1830 66 | de bizonyos volt felőle, hogy el lesz ítélve hosszú fogságra
1831 66 | barátai azt tanácsolák, hogy nyúljon azon segédeszközhöz,
1832 66 | ellenében oly sokan éltek, hogy konfiskáció alá jutandó
1833 66 | barátai rábeszélésének.~Hogy konfiskált vagyonának töredékét
1834 66 | kegyelmet, és nem engedte, hogy más kérjen azt számára –
1835 66 | esik, s meghal anélkül, hogy Nyáry végzetes kötelezvényét
1836 66 | elpusztítottak gazdaságában mindent, hogy miután a kastélyban egy
1837 66 | Most már értheti mindenki, hogy juthatott tönkre egy olyan
1838 66 | kellett volna hajolnia, hogy fölvegye, s a mesés ármányokról,
1839 66 | történet. Akkor nem tudtam még, hogy véghagyománya az, amit most
1840 66 | megírhatni senki anélkül, hogy az ő jeles egyéniségének
1841 66 | párthoz, bevallani kénytelen, hogy Nyáry tántoríthatlan becsületességű,
1842 66 | egyedül oda volt irányozva, hogy az, kit a megye közönsége
1843 66 | ha nem tartanék attól, hogy igen hosszúra fogna terjedni
1844 66 | kiről csak gyanította, hogy nem egyenes úton jár. Annyira
1845 66 | megyei életnek tisztaságát, hogy tartózkodás nélkül bátran
1846 66 | előrebocsátva, méltán mondhatom, hogy Pest megye sokat, igen sokat
1847 66 | tanulságot a szomorú végzetből.~Hogy férfinak, kit honszerelme,
1848 66 | oly szegény nemzetünknél.~Hogy ki kell veszni a mai kor
1849 66 | mint a rossz szenvedélynek.~Hogy aki független nézeteket,
1850 66 | ifjúságunkra nézve rossz iskola.~Hogy Nyáry hullája megütötte
1851 66 | visszaüthet.~Adja Isten, hogy rossz próféta legyek.~Talán
1852 67 | államférfit, s reá bízta, hogy világtörténeti befolyást
1853 67 | ragaszkodott hazájához, hogy időn élte alkonyán kórszenvedéseinek
1854 67 | egy szavába került neki, hogy a nemzetet figyelmeztesse
1855 67 | tudta használni mindig, hogy azáltal meggyőzve igen,
1856 67 | holtomig; tanújelét annak, hogy mi volt Deák Ferenc akkor,
1857 67 | tett koszorúk bizonyítják, hogy a király és a nemzet egy
1858 67 | tett koszorúk bizonyítják, hogy a nagy végcélban a nemzet
1859 67 | tett koszorúk bizonyítják, hogy a két egyesült birodalom
1860 67 | miért siratni, ő megérte, hogy még életében éveket előlegezett
1861 67 | fia, afölötti bánatában, hogy minden, amit életében alkotott,
1862 67 | őt szeretni, ha nem lesz! hogy a mű, melyet alkotott, él
1863 67 | él és tovább fejlődik; hogy öröksége, amit családjára,
1864 67 | megfontolás, a trón iránti hűség hogy gyarapodik milliófelé szétosztva,
1865 67 | gyarapodik milliófelé szétosztva, hogy a pártfelek hogy tömörülnek
1866 67 | szétosztva, hogy a pártfelek hogy tömörülnek egy kibékült
1867 67 | kibékült egésszé, tudva, hogy nincs már Deák Ferenc, aki
1868 67 | őket, ha összerontanak; hogy még életében láthatá, mint
1869 67 | születésnapjára.~Ő látta azt életében, hogy mennyire szeretni fogják
1870 67 | sírboltozatába: emlékezni fog rá, hogy Deák Ferenc minden koszorút
1871 68 | volt már más, csak hamu, hogy újra lángot szítson rajta!
1872 68 | újrafeltámadása.” S hiszem, tudom, hogy ha nem lettek volna, akik
1873 68 | akik még élnek, tudom, hogy ott lesznek a koporsója
1874 68 | jólesett szavaiból megértenem, hogy az önként eltemetkezett
1875 69 | Koporsójáról azt olvassuk, hogy 67 évig tartott fiatalsága.~
1876 70, 1 | szélesen elterjedt körében, hogy ha e két betű nem találtatik
1877 70, 1 | úgy össze tudja állítani, hogy azt mindenki újnak veszi.~
1878 70, 1 | kétségbe van esve afölött, hogy semmi sem történik a világban (
1879 70, 1 | historikust a költővel, hogy méltán nevezhetjük őt a „
1880 70, 1 | határozat is elég anyag kezében, hogy abból bámulatos művet tudjon
1881 70, 1 | keresztülhajtott már anélkül, hogy magát besározta volna; nagy
1882 70, 1 | elismeréssel tanúsítják.~Sajnáljuk, hogy tisztelt barátunkat a tavalyi
1883 70, 1 | leányomnak szólok stb.” Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni,
1884 70, 1 | óhajtásunkat fejezzük ki, hogy tartsa meg őt a hazai Minerva
1885 70, 2 | Pál, a másik is Péter Pál. Hogy arcképei ily különbözők,
1886 70, 2 | különbözők, annak oka az, hogy az egyiket a „Telivér” előadása
1887 70, 2 | Árpád apánk után magáról, hogy megalapította „Magyarország”-
1888 70, 2 | sürgetett reformkérdés, hogy az inasok ne beszéljenek
1889 70, 2 | a harmadik fogadott rá, hogy az Y. gróf, annak van egy
1890 70, 2 | annyira azt fejtegették, hogy „Mi újság a szomszédban?”,
1891 70, 2 | hibája nem volt, mint az, hogy szerzője nem ismerte fel
1892 70, 2 | véleményével találkozik, hogy kivívott mellékneve „Telivér
1893 70, 3 | méltán el lehet mondanunk, hogy nagy számra szaporodott
1894 70, 3 | énekelni, az első nem az, hogy tanuld meginni, hanem tanuld
1895 70, 3 | Hon« hirdetményei között, »hogy mi az ára egy palacknak«?”~„
1896 70, 3 | magadnak, jer, én megtanítlak, hogy időközben, addig is, hogy
1897 70, 3 | hogy időközben, addig is, hogy kell megélni?”~„Hazám költői
1898 70, 3 | nagysádtoknak karomat nyújthatni, hogy felvezessem nagysádtokat
1899 70, 3 | alaposan egyelőre biztosítva, hogy íróink legértékesebb cikkeiket
1900 70, 3 | beleadni, hanem arról is, hogy a közönség tódulni fog azon
1901 70, 4 | arról nem fogom elmondani, hogy „Ez az én öcsém!”, de midőn
1902 70, 4 | segíte; mely korrajzában, hogy hű maradjon a históriához,
1903 70, 4 | mint lehetett oly vakmerő, hogy saját gyermekét vállára
1904 70, 4 | barátai nem óhajtották, hogy nevét a színészi pályán
1905 70, 4 | hírt szereztek számára, hogy még a kritika sem mert kesztyű
1906 70, 4 | is.~Márpedig azt tartják, hogy a megtért gerillából lesz
1907 70, 4 | vannak a cimborák búvóhelyei? Hogy kell egy hurokra akadt cinkost
1908 70, 4 | amit el is nyert azáltal, hogy egy drámát írt, melynek
1909 70, 4 | aki el ne ismerné azt, hogy aki tizenhat éven át minden
1910 70, 4 | kotillont, az megérdemli, hogy az „ifjúság vezetőjének”
1911 70, 4 | valamiképpen elismert dolog, hogy Napóleon akarata nélkül
1912 70, 4 | hasonlóul bevégzett tény, hogy Robbogányi Uzindur nélkül
1913 70, 4 | lapunk minden olvasóját, hogy e mi kedves barátunknak
1914 70, 5 | embernek, ha elgondolja, hogy e szép tojásdad arcú deli
1915 70, 5 | deli alak arra van hivatva, hogy csupán olyan hölgyeknek
1916 70, 5 | így rendelték a bölcsek, hogy kiválogattassanak egy országban
1917 70, 5 | küldeményeivel. Így nagyon valószínű, hogy a tisztelt szerző újabb
1918 70, 6 | hadgyakorlaton? Mondtam tegnap, hogy eljöjj!” azt felelé vissza: „
1919 70, 6 | vissza: „Te mondtad ám, hogy elmenjek, de én nem mondtam,
1920 70, 6 | elmenjek, de én nem mondtam, hogy elmegyek.” Amit azonban (
1921 70, 6 | amikről a költő azt énekli, hogy „koporsóból is kitör és
1922 70, 6 | azoknak (U.) mind azt mondja, hogy „aki idebenn veszekedni
1923 70, 6 | árnyéka nélkül mondhatjuk, hogy minden hazafi csak akkor
1924 70, 7 | kinevezni mellé Bernát Gáspárt, hogy azt a pénzt, amit az egy
1925 70, 7 | segítse elkölteni.~Igaz, hogy Bernát Gáspár nagyon szereti
1926 70, 7 | időkben sűrűen volt arról szó, hogy a múzeumnak új direktor
1927 70, 8 | zöldborsóról.~Tudjuk mindnyájan, hogy a zöldborsónak mily versregyújtó
1928 70, 8 | s utóbb annyira vitte, hogy még a porosz királynak is
1929 70, 8 | nála megrendelt növényeket, hogy az úton ki ne száradjanak,
1930 70, 8 | takarja, s a veteménymagvakat, hogy csíraképességüket megtartsák,
1931 70, 8 | Ismeri a magyar embert, hogy amit versben tanult, megragad
1932 70, 8 | irigységnek is el kell ismerni, hogy azok igen magvasak (ha dinnyék),
1933 70, 9 | Biztos kútfő után mondhatjuk, hogy még maga az államminiszter
1934 70, 9 | kikapnák azok tőle a magukét! – Hogy a kutya egye meg a macskát!~
1935 70, 10 | S valamiképp megtörtént, hogy a török–tatár ellen harcolván,
1936 70, 10 | fegyverzetét Kemény Simonnak, hogy ő harcoljon abban, és viszont;
1937 70, 10 | különbözik sok más egyéb írótól, hogy ő igen sok dologhoz ért,
1938 70, 10 | nevét, már előre tudtuk, hogy itt van a németkérdés legeslegújabb
1939 70, 10 | mint a szakács, aki tudná, hogy mit kellene főzni, csak
1940 70, 10 | el akarja velünk hitetni, hogy „eppour si mouve”; mégiscsak
1941 70, 10 | tartozik azt is megjegyeznünk, hogy Kemény Zsigmond barátunk
1942 70, 10(1)| helyett azt szedte ki, hogy „muszka-osztrák”. Így is
1943 70, 11 | között arról is nevezetes, hogy egyszer egy szakács egymaga
1944 70, 11 | algíri útját ily sokáig, hogy még egyszer meghallhassa
1945 70, 11 | fecském”-et, s nagyon kérte, hogy azalatt, míg oda lesz, ő
1946 70, 11 | Antonellire, s próbálja meg, hogy tudna-e még valami variációt
1947 70, 11 | bánatát, mint azon körülmény, hogy tisztelt barátunkat négy
1948 70, 12 | sok-sok év előtt felfogadták, hogy a költészet mezején el fogják
1949 70, 12 | Kettő-három közülök el is érte, hogy halhatatlanná lett, azaz
1950 70, 12 | szinte célt ért, úgy elhalt, hogy nem háborgatják többé csendes
1951 70, 12 | versenyen.~Kettő-három megérte, hogy akadémiai lett, s számozott
1952 70, 12 | dalát, azt csak azért teszi, hogy hű pártját gyönyörködtesse;
1953 70, 12 | gyönyörködtesse; de nem azért, hogy prenumeránsokat csaljon
1954 70, 13 | halhatatlanok járnak.~Ő tudja jól, hogy az ember hüvelyes vetemény,
1955 70, 13 | mindenképp azon kell törekednünk, hogy e télire elteendő kincs
1956 70, 13 | Buzgalma még oda is kiterjed, hogy ha más írótársa újságában
1957 70, 13 | igyekezik semmivé tenni, hogy lapjában latin kádenciás
1958 70, 13 | megérdemlette azt a büntetést, hogy meglőtték, amiért pénteki
1959 70, 13 | ment. Hiszen világos is, hogy a színész nem hal, hanem
1960 71 | képest.~Mert tudniillik, hogy akik életükben sok rossz
1961 71 | azokat arra szokták büntetni, hogy életökben drámákat bíráltatnak
1962 71 | hozzám az akadémiai kihordó, hogy „Tisztelnek, ihol van tizenkét
1963 71 | választani kellene közüle, hogy melyik nehezebb? Mégpedig,
1964 71 | végén még azt is elmondani, hogy mit látott az ember? Keresztültörni
1965 71 | az ártatlan különbséggel, hogy mind a háromban mind valamennyi
1966 71 | beszélni.~Azt már láttam, hogy én itten igazságot tenni
1967 71 | Ne tessék megengedni, hogy ahhoz adjanak – sipíta a
1968 71 | Csabám.~– Teremtő uram! Hogy menjen egy leány háromfelé?
1969 71 | Róbert Károly, de jelentem, hogy még odakinn két Róbert Károly
1970 71 | nincs más segítség, mint hogy tessék Róbert Károllyal
1971 71 | elébb lekaszabolgatták, hogy rajtuk és a súgón kívül
1972 72, I | furcsaságot már megértük, hogy két együtt utazó író az
1973 72, I | marschruta alatt, dacára annak, hogy folyvást egy kocsin ültek,
1974 72, I | egymással; de még azt nem, hogy valaki saját magával korrespondeáljon.
1975 72, I | Kakas Márton.~Azt mondják, hogy a prágai városház tornyának
1976 72, I | ötödiknek az a tulajdonsága, hogy aki az ő apjának nem igazi
1977 72, I | mesét tudja, megesküszik rá, hogy ötöt lát: nehogy korcsnak
1978 72, I | meglát, arra azt mondják, hogy rossz hazafi; ergo, senki
1979 72, I | a baglyot, Márton? Ugye, hogy nem látod? Én sem látom.
1980 72, I | látom. Ha azt mondanók, hogy látjuk, megkergetnének bennünket,
1981 72, I | szollicitálta a fejedelmet azért, hogy nagy uraktól elfoglalt jószágaiba
1982 72, I | mindig azt mondta neki, hogy „Biztosítalak gráciám felől.”
1983 72, I | ismét azzal nyugtatta meg, hogy „Biztosítlak gráciám felől”,
1984 72, I | uzsorás, megköszönte neki, hogy olyan hatalmasan beszélt,
1985 72, I | hatalmasan beszélt, s kérte, hogy csak nógassa ezután is az
1986 72, I | mert annyian vannak már, hogy mind elrontják az üzletet;
1987 72, I | kamatot.~Te persze nem érted, hogy miről szól a mese? Én sem
1988 72, I | padlásszobájában lakó poétához, hogy beteg, és nagyon unja magát,
1989 72, I | izente vissza a háziúrnak, hogy ő meg küldjön hát fel egy
1990 72, I | Értesz te ebből valamit? Ugye hogy nem?~Vannak ennek a színháznak
1991 72, I | sajtodat, én megengedem neked, hogy a társaságomban ebédelj.”
1992 72, I | mély deferenciával nézte, hogy költi el az eccellentissimo
1993 72, I | kosárba, akkor zúgolódnak, hogy „Ez cudarság, ez malícia
1994 72, I | kezdik észrevenni a rákok, hogy nem jól megy a dolog, már
1995 72, I | fazekat a szakácsné a tűztől, hogy ne forrjon olyan hirtelen,
1996 72, I | azt veszik észre a rákok, hogy egészen veresre megfőttek.~
1997 72, II | kiható gondolat ez! Bánom is, hogy ide adtam az Üstökösbe,
1998 72, II | csak bohóskodom.~Megmondom, hogy miként jöttem rá erre a
1999 72, II | legelébb is azon kezdem, hogy korunk jelszava a takarékosság,
2000 72, II | azt a jó szokást, ugyebár, hogy például könyvet csak akkor