Rész,  Fejezet

 1    1       |                 világít, hanem éget. És mégis Őt látom e sorsfordulatban;
 2    1       |                 vallva magát, Istenétől mégis hazájából kiűzetni hagyatott. –
 3    1       |                 e nyomtalanul elmúlt és mégis teljes sikerű küzdelmet
 4    3       |                feltámadunk!~De én azért mégis úgy szeretnék ott azon két
 5    5       |         bevándorolt ivadék: hanem azért mégis a legtökéletesebb magyarok.
 6    7       |             hang volt; nem követte vér, mégis diadal termett nyomán. Az
 7    7       |        koszorúzott alakok a bitófán.~És mégis dicső nap volt ez! Mert
 8    8       |               évek óta, hogy haldoklik, mégis megdöbbentő volt halálának
 9    9       |             hatalmas büszke úr volt, és mégis nem restellt a szegény színészhad
10   11       |                 tartomány.” – „Pedig én mégis azt hiszem, hogy ki van
11   11       |                 mit előre is tudtam, de mégis nagy nyereségnek tartom
12   12,  II  |     végignézhettük. Egyszerűek azok, és mégis mennyi pompa! Minden falat
13   17       |               Dacára a sűrű razziáknak, mégis elpusztította virágjaimnak
14   18       |              különbséget okoznának. „De mégis vannak egyes szavak, tájszólamok,
15   18       |           delphini” előkészíteni; de ha mégis akadályokra találna benne,
16   18       |             csak a készet írom le.” „De mégis sokat kell önnek kútforrások
17   21,  I   |         versében írt: „Secundába pónált mégis sok szamár professzorom”,
18   21,  I   |           kapitány, sem tábornok, azért mégis olyan nagy ember, akit neki
19   21,  III |                megvette, és bámulta.~És mégis akadtak pártosok, kik ez
20   21,  III |                 tagoknak osztottunk. És mégis kigúnyoltak bennünket.~A
21   21,  IV  |                az országban számára, és mégis büszke volt azt tudatni
22   21,  V   |             megkérdezte Petőfitől: hogy mégis mi úton reméli ez összeget
23   21,  V   |                 házról házra koldulnom, mégis bizonyos lehetsz felőle,
24   21,  IX  |              hogy kenyere oly barna, az mégis jobb ízű, mint másutt bármi
25   22       |                 bennünket: hanem annyit mégis megtett haragjában, hogy
26   22       |                Nem voltak már fogai, és mégis nevetett.~A szobaleány akkor
27   26       |                pompa nélküli otthon. De mégis van benne valami felbecsülhetetlen
28   29       |           szeretném kiíratni, hogy lám, mégis vannak becsületes emberek
29   30       |              önnek csak egy ruhája van, mégis mindig más embert látok
30   30       |              színésznek meg tíz is van, mégis mindig ugyanazt az embert
31   31       |                májammal semmi bajom, és mégis olyan csúfnak, oly utálatosnak
32   32       |                  aki aztán megőszülhet, mégis mindig ifjú úr marad.~Kegyelmed
33   34       |              úgy maradt, mint az ujjom, mégis kirabolták a zsiványok!
34   34       |                örökséget átvenni?~Végre mégis bátorságot vettem magamnak,
35   41       |            tenne egyet-mást, de ezt már mégis nem vállalhatja el. Néhány
36   42       |               nem óhajtanám, ha egyszer mégis helyemet találnak.~A lidérc
37   44       |               tanítanak erre?~És azután mégis úgy lett: amint annak a
38   48,  II  |           alacsony ház, de amely házban mégis többen laktak, mint amelyik
39   48,  IV  |               nagy befolyású polcot, és mégis megérdemli, hogy neve azok
40   48,  V   |                hangoztatott, és e terem mégis gyászünnepet ült, tapstalan
41   49       |                 hogy nagyon kicsiny, de mégis éppen elég arra, hogy a
42   49       |             támadhatott volna ugyan, de mégis úgy állt volna az ott, mint
43   52       | újjászületésemtől fogom számítani.~– De mégis törvény előtt onnan szoktuk
44   53,  III |           horgonyt vetni, s egy közülök mégis elsüllyed; ugyanezen a vízen
45   53,  V   |           jóformán meg sem közelítette, mégis tömérdek őskori leletet
46   53,  V   |              legjobban. De azt az egyet mégis megbámultam, amelyiket a
47   53,  VI  |         visszatéréshez semmi remény. És mégis jólesett onnan a magasból
48   54       |                 és korhely poéták, s ha mégis oly sokszor tréfásan emlékezem
49   55       |            volna, hogy „borpír”.~Később mégis megtudta János úr a vámpír
50   55       |               volt semmi kedve.~Egyszer mégis közmeglepetésre leteszi
51   56       |                rajtok kívül a szobában, mégis elmondta háromszor is, hogy
52   56       |                van egy emeletes ház.~És mégis az ily nagy férfiak nevei
53   58,  I   |                az egy vigasztalásom van mégis, hogy betegségem felforgatta
54   59       |            kilenc esztendő alatt írtam, mégis keserű megbántás.~Két nehéz
55   59       |               benne rakásra az emberek, mégis maradt elég. Az első felvonásban
56   59       |               egy árva betűt sem.~– Így mégis igen hosszú lesz. Eltart
57   59       |                 akarok kimenni. Azonban mégis fehér kesztyűt és fénymáztopánt
58   59       |                 gondom! Hanem egyszerre mégis megüté a füleimet ez a kérdés:~–
59   66       |               meg volt ijedve; és azért mégis engemet, ki el voltam határozva
60   67       |               Egy ember, aki meghalt és mégis él; kit temetni visznek,
61   67       |                  kit temetni visznek, s mégis itt marad közöttünk.~Mi
62   68       |              amikről nem szól a hír, és mégis az ég kapuján zörgetnek.~
63   70,  2   |              egészen az elébbi sikerét, mégis a kritikusok referádáikban
64   70,  9   |                 híven talált arcképéhez mégis legkevésbé hasonlít, mert
65   73       |               pokolországon. De ezúttal mégis oly jó volt, hogy visszaeresztett.~
66   76       |            bocsátunk közre; de azt csak mégis nem vallja be az ember ilyen
67   76       |        előfizető csődüljön össze; de ha mégis quo fato megtörténnék ez
68   76       |              íme, most az elégett; s ha mégis akadna olyan szerénytelen
69   78       |            festették le őket? Már akkor mégis inkább nézem azt a magyar
70   84       |                  míg meggyógyul.~Ez már mégis túlmegy minden emberi türelmen! – „
71   88,  I   |            bőgős instrumentumába bújik. Mégis megvigasztalódik azáltal,
72   88,  I   |              lopják, nálunk ráfizetnek, mégis alig viszik.) Denique a
73   88,  III |                engemet nem bántanak, de mégis megszeppentem. Hasonlított
74   88,  V   |             telhetetlenségig falánk, és mégis annyira szerencsés, hogy
75   88,  VIII|                 a darabban; de én ezért mégis jobb szeretném, ha nem tenné
76   88,  XI  |                ereje korszakában, azért mégis erősebb, mint akárki azok
77   88,  XII |              Képzelem, rekedt voltam.” „Mégis milyen keveset tapsoltak
78   88,  XII |           mindenki tud könyv nélkül. És mégis tele volt a színház. A színészi
79   89,  XIII|              Itt már akárhogy kerültem, mégis nagy pompával fogadtak;