Rész,  Fejezet

 1    1       |      keresztül hasztalan fáradozott annyi nagy szellem, a népszabadság
 2    1       |      győzött volna, nem lenne jobb.~Annyi bizonyos, hogy abban az
 3    1       |          maga az emberi szív élete.~Annyi millió között két egymáshoz
 4    1       |   élettörténet nincsen. Ahány szív, annyi történet, örökké új és kimeríthetlen,
 5    2,  III |          csüggedtek, nem támolygók.~Annyi csata, nélkülözés, betegség,
 6    2,  IV  |         mindig legtöbb hívője akad. Annyi bizonyos, hogy a kard nélkül
 7    2,  X   |      hadsereg átvonult Világos alá.~Annyi fájdalom közt legjobban
 8    2,  X   |     igaztalan volt.~A jó katona, ki annyi csatában tette ki magát
 9    5       |        számításba vesszük, legalább annyi forintunkba, ahány rubelébe
10    5       |       fészkelve be magát, naponkint annyi tömérdek pénzt vett be,
11    6       |        barátunknak tehetsége is van annyi, amennyi éppen elég arra,
12    7       |            átélni, ahogy mi éltünk! Annyi országos csapás, rémület,
13    8       |   középpontjára, hol tiszteletemnek annyi tárgya volt együtt, s nem
14    8       |        esett?~Az én pályám nem volt annyi küzdéssel összekötve, engem
15   11       |             mi a szerb köznép előtt annyi varázzsal bír. Az elmúlt
16   11       |     mindenki meg fog hozzánk térni.~Annyi kétségtelen, hogy a testvérnemzetek
17   12,  II  |             teremben ahány gyertya, annyi ember melegíti egymást.
18   18       |       székely, s melyhez a főherceg annyi szeretettel ragaszkodik,
19   19       |         egek, isteni ~Dicső virtus? annyi embert öldökleni? ~Az ártatlanoknak
20   21,  VI  |    valamelyik szerkesztőnek odaadta annyi árért, mely éppen elég volt
21   21,  XI  |         látta őt senki meghalni. De annyi bizonyos, hogy meghalt.
22   22       |      nyulakat, zengő almát, körtét; annyi mindenféle bohóság volt
23   22       |          nem szégyenlették a sírást annyi nép előtt. A kis Gyurika
24   22       |             egyedül maradt életben: annyi vidám rokon közül, akik
25   31       |             újságokon, amikbe én is annyi ostobaságot írok? Miért
26   33       |         akár hitte, akár nem; hanem annyi bizonyos, hogy Cserjési
27   33       |   elbeszélésemhez az igazi neveket, annyi diplomáciát viszont énrólam
28   37       |          önnek jobban higgyek, mint annyi tiszteletre méltó hazafinak?~–
29   41       |             tűzzel vittem a dolgot. Annyi munkatársat engazsíroztam
30   44       |           ahány csatában megjelent, annyi érdemet keresett magának:
31   44       |      világhatalom hadseregei között annyi hősiességgel hajtatott végre.~
32   46       |  mulatságából rendezte, hanem aztán annyi magas állású személy keveredett
33   48,  II  |          meddig van időnk szeretni.~Annyi kedves ember elhalása után,
34   48,  II  |         kedves ember elhalása után, annyi megsiratott áldozat között,
35   48,  III |         Mintha nem megunhatta volna annyi esztendő alatt az istenadtát!~
36   48,  IV  |         minden költségeit. Ez adott annyi jövedelmet, miből az óriási
37   51       |          haza fog jönni.~Hazajönni! Annyi idegen országon keresztül,
38   53,  VI  |              oda letelepült – éppen annyi ember, amennyi ráfért. Még
39   54       |         egyes könyv elterjesztésére annyi kitartó buzgalom szükséges,
40   54       |              Gyönyörű versei között annyi a köszöntő vers, a háladatos
41   54       |       életfenntartási gondtól, majd annyi sok szép könyvet írnak,
42   54       |             sok szép könyvet írnak, annyi zenét komponálnak együtt,
43   54       |          Lilla nevet adott, s kinek annyi édesbús keservdalait köszönheti
44   55       |            arról hallgat a krónika. Annyi bizonyos, hogy János úr
45   55       |            bűneiért: megházasodott.~Annyi borzasztó példa nem riasztotta
46   57       |            a tizenkét dráma sem ért annyi tiszta papirost, amennyire
47   58,  I   |             szebasztopoli háborútól annyi tért elszakasztani lapjában,
48   58,  I   |             az ágyat őrzeni, s csak annyi erőm van, hogy ezt a naplót
49   59       |      fennhangon.~– Sohase kell arra annyi idő. Írassa ön le újra a
50   59       |           egy-egy ifjú drámaszerzőt annyi csizmával ellátni, amennyit
51   59       |     igazítani, hogy ki kinek a fia? Annyi elveszett, és megkerült
52   61       |              mert ez igaz történet)~Annyi volt a pénz, mint a polyva!
53   61       |           utcák is tele sátorokkal, annyi volt a katona, hogy még
54   61       |        akkor; komáromi Dunából soha annyi vizet ki nem mértek, bor
55   62       |           új embernek életet, mikor annyi emberéletet, mint a krétával
56   68       |          világ- és hongyűlölő, mint annyi másból, nem tekinté magát
57   70,  4   |               melyet azonban ő maga annyi bevallott bűn dacára, a
58   71       |            az ember? Keresztültörni annyi jámbuson; mégpedig ilyen
59   75       |             fekete betűkkel, csupán annyi levén rajtuk feliratul téve,
60   75       |          elég volt az öntudat, hogy annyi torony már most fel van
61   78       |       gyönyörűek lehetnek, de éppen annyi hatást gyakorolnak a nézőre,
62   79       |        gerjesztett. Vajha sikerülne annyi millió véka zabot az emberiség
63   79       |            értjük, hogy miből telik annyi kelme minden hölgy számára?
64   88       |             mondok vele semmi újat. Annyi képzettségem már van, hogy
65   88,  I   |            gróf utánaszalad, gyalog annyi tengeren keresztül, kéri
66   88,  II  | parasztlegényt pedig ahelyett, hogy annyi veszedelmet kiáll, hogy
67   88,  III |             dolog. A karmester bírt annyi etnográfiai ismerettel,
68   88,  VIII|        emberből, de hogy szerző, ki annyi egészséges humorral tudott
69   88,  X   |            között a leggyengébb, de annyi bizonyos, hogy legigazabb.~
70   89,  VIII|            a barátság és rokonszenv annyi igaz tanújelével halmoztak
71   89,  VIII|        ismeretséget kötöttem, ahogy annyi szeretett alak nevét gyenge
72   89,  IX  |          részvét. Ezekből nem jöhet annyi a vásárra, amennyit a német
73   89,  IX  |         Jóakarat, előszeretet pedig annyi van literatúránk irányában