Rész,  Fejezet

 1    2,  I   |       végpontján összehozott.~S midőn végre csak egy hely volt még,
 2    2,  IV  |         semmit sem tudhattak ki tőle.~Végre Szemere elküdte hozzá Sz…
 3    4       |          afölött egy kegyes remete, s végre kiderül, hogy az a meggyilkolandónak
 4    4       |           magam szavát sem hallottam. Végre kitalálta a felizgatott
 5    5       |             utánuk tartozott dalolni.~Végre a grófra került a sor: „
 6    5       |         termesztettek, a „zuluzma” és végre a sexagesima. Ez utóbbi
 7    5       |           vágómarha-kivitel eltiltása végre szomorúan tanúskodott róla,
 8    9       |        fizetéseiket a pénztárban; míg végre az igazgató azzal fenyegette
 9    9       |             fiskális, Kulcsár István, végre Vida László derék hazafiak
10    9       |         gyökeret nem verhető virágot; végre Pest megye gondnoksága alá
11   11       |       elvitatkoztak közügyeink felől; végre Cs. féltréfával azt mondá
12   12,  II  |           egymást. Afrikai hőség van. Végre lehetetlen tovább mozdulni
13   12,  II  |              hangzani: „buffet!”~Most végre megkondul a jelt adó kamarásbot:
14   12,  II  |           mint úttévesztő vezetőmnek!~Végre aztán a végtől végig gobelinekkel
15   12,  II  | lövészegyesület ezredesi egyenruhája.~Végre a magyar miniszterek is
16   14       |          megválasztatása kétségtelen.~Végre kilépnek ismét a csendes,
17   20       |              a tegezést is elfogadta. Végre Bathó átadott neki húsz
18   21,  I   |              A nyomor, a kétségbeesés végre nem hagyott más utat számára,
19   21,  IV  |         kisasszony a vőlegény”.~Ekkor végre megszánta ama szelídebb
20   21,  VI  |      keresztapát talált volna köztük. Végre eredeti eszméje támadt;
21   21,  VII |       közönség.~A közönség pártfogása végre képessé tette Petőfit, hogy
22   22       |            hagyjanak engem eltemetni!~Végre a kutyáktóli féltemben soha
23   27       |        észrevételeivel megint vissza; végre kiigazított, kiegészített
24   29       |               illetők fejeit; „Halak” végre az előfizetési felhívások,
25   29       |              meglátja, hogy „nini!” – végre pedig vannak kritikus betűszedők,
26   32       |               az országgyűlés páriái. Végre azok a derék, nagyrabecsülendő
27   32       |            rekedt tollviselők fölött.~Végre a hírlapírók, akiknek a
28   34       |             gazdag örökséget átvenni?~Végre mégis bátorságot vettem
29   34       |               és asszonyságok voltak; végre azonban egy ismerős arcot
30   35       |           nemeslelkűség lávájában, és végre megvallja, hogy ő nem is
31   43       |             közeledő báni huszárokat. Végre az ágyúk is ottvesztek.~
32   44       |          annyi hősiességgel hajtatott végre.~Alig múlt el nap csatározás,
33   48,  IV  |            meg sem pihent abban, amíg végre nem hajtotta.~Ismerői először
34   48,  IV  |            borítékot.~A nagy csatorna végre elkészült; azonban még ez
35   50       |               nem vezet a megoldásra. Végre előkérik a cédulát. – Hát
36   51       |              most esett le a holdból?~Végre itt is megszánta néma arcát
37   52       |             jutni, hogy mi lett vele; végre megtalálom azt önnek az
38   52       |               ettem, sem nem ittam, s végre meghaltam egészen. Negyven
39   52       |            szerencse, hogy az Üstökös végre kiadta azt; mert ha ezen
40   52       |           hogy mindaddig a koronázást végre ne hajtsák, amíg az országnak
41   53,  III |          alatt, mint egy nádkerítést. Végre keresztültört rajta az ár,
42   53,  IV  |               víz. A harmadik oldalon végre a zöld Előfok, az Öthalom
43   53,  VIII|             logikai lehetetlenség.~És végre a királyi biztos személye.~
44   54       |    elküldésért kívánok egy húszast!”.~Végre azután jön a kilencedik
45   55       |     tanítottak a félelemre, feltalálá végre azt a hatalmat, amely életében
46   55       |               fel neki verseket; s ha végre az ember szeretne úr lenni
47   55       |          darabig csak tűrte János úr, végre nem állhatta szó nélkül
48   55       |         túlment volna.~E bús mulatság végre nagyon megrongálta szemeit,
49   56       |          számlálni, amicsoda sok ő.~S végre odaütött az asztalra, s
50   57       |        irodalmat, annak lángelméit és végre tanulná ismerni az életet
51   59       |              lelkétől megszabaduljon.~Végre tehát egy napon a választmányi
52   59       |              imádkoztam legbuzgóbban.~Végre, úgy november táján, együtt
53   59       |              én darabomat?!~Ráakadtam végre a gombolyag szálára. Árpád
54   59       |               Én annak is ellenállok. Végre jön az igazgató maga, s
55   60       |      védelmezését rájuk erőltesse. De végre is a szabadsághoz szító
56   68       |           országalkotó eszmékkel – és végre elmúlva egy csendes kis
57   73       |             utána táncolva, tapsolva, végre megnyílt előttük egy meredek
58   76       |        hirdetett vállalatot csakugyan végre akarja hajtani.~Igen hasznos
59   77       |             velem, lélegzetem elállt; végre kitörtük kezünket, lábunkat
60   77       |         rajtam kegyetlen bosszújokat.~Végre kitettek a vagonból, s azt
61   77       |         magyar leszek Törökországban; végre egy cigánybanda bosszúálló
62   77       |              most elrepülünk előled!” Végre ájuldozva bebukom ő mélységességéhez:
63   78       |         tarokkot, akármilyen rosszat.~Végre szólok a mohácsi csataképről.
64   79       |             az állapotjuk; 800 millió végre olyan koldus, aki dolgozik,
65   80       |           mintha átallaná megmondani; végre nagy unszolásra egy közülök
66   83       |            nem adott felvilágosítást.~Végre atyja fogta kérdőre: – Mondd
67   88,  III |               mondják ketten, hárman, végre valamennyi inas, közkatona,
68   88,  III |          zöldet, a bőgők a feketét, s végre az öreg dob maga a szivárványt,
69   88,  IV  |                Ingenio crasso! Mígnem végre figyelmezteté valaki, hogy
70   89,  VII |               Isten, Isten!”, míg egy végre azt mondá: „Három Isten!”
71   89,  XI  |             külügyminiszter estélyén, végre az országházban. Michaelis,
72   89,  XI  |         szabadelvű zöm „derültségét”. Végre aztán előáll maga Bismarck,