bold = Main text
   Rész,  Fejezet                                  grey = Comment text

 1    1       |           szál ősz haját a sárban, kinek históriai nimbuszából most
 2    2,  II  |          mosolyogva jövendölé meg; kinek feje legmagasabban állt
 3    2,  VI  |    családot, jövendőt elveszített, kinek még csak útlevele sem volt,
 4    2,  X   |           magával?~Azt a férfit-e, kinek nagyravágyása az volt, hogy
 5    3       |  halottaira gondol.~Jöjjön ide az, kinek megsiratott halottja volt (
 6    3       |         megsiratott halottja volt (kinek ne lett volna?), és nézzen
 7    3       |    végtelenségéből.~Jöjjön ide az, kinek az elmúlt évek emlékeiben
 8    3       |         gyásznapjai vannak eltéve, kinek bánat nyomja szívét, ki
 9    4       |       Orczy vendégszerető házánál, kinek fia s bájos leánya az esti
10    9       |     kezdett mutogatni, de nem volt kinek: egy ideig tűrték a választottak
11    9       |   múzsáknak áldozik.~Benke József, kinek irataiból ezeket merítém,
12   11       |      szerencsétlen fejedelmünknek, kinek hamvai Iz-Nikmid temetőjében
13   13       |           váltott a magyar íróval, kinek már akkor Rezső főherceg
14   15       |          világon a magyar!” De hát kinek jutna eszébe az előadást
15   21,  VI  |   ismeretlen, névtelen ifjú költő, kinek a legelső buzdító szóra
16   21,  VI  |          Ez a szegény rongyos fiú? Kinek halavány orcáin egy színváltozás
17   23       |     államférfiúnak legfőbb becsét, kinek lelke elébb megtörött, mint
18   28       |  műveltséggel bíró diplomás férfi, kinek amellett gyönyörű tenor
19   31       | emberiségre, mit szóljak akkor én, kinek mindent adott Isten, ami
20   32       |            levő egykori főispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak,
21   32       |          Széchenyi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicsekedett
22   36       |     Szerencsétlen! Nem tudta, hogy kinek a kezébe került. Az a szép
23   36       |        érdemes barátjához szállni, kinek hasonló körülmények kőzött
24   36       |       úrnak, kit úgy megsértett, s kinek mi segédei vagyunk?~– Eligtitelt,
25   41       |          tőle, hogy tulajdonképpen kinek híják? Egyszer többek között
26   43       |            Kemény vitéz volt ő is, kinek mindig volt bátorsága a
27   45       |         kategóriákat állítani fel, kinek van hivatása otthon maradni?
28   48,  III |           dolog; hogy a vak ember, kinek semmije sincs és senkije
29   48,  IV  |        GAZDA HONUNKBAN~Azon férfi, kinek működését bemutatni szándékozom,
30   54       |        majd azután megmondva, hogy kinek mit találtam a gyomrában?~
31   54       |        dalokat epesztő ideáljához, kinek Lilla nevet adott, s kinek
32   54       |         kinek Lilla nevet adott, s kinek annyi édesbús keservdalait
33   55       |         igazán! – kiálta rá János, kinek már ekkor kezdett forrni
34   58,  II  |          Olyan nehéz minden tagom. Kinek írom e kuszált sorokat?
35   59       |     leírónál – mondá egy harmadik, kinek olyan barátságosan állt
36   59       |          tudják igazítani, hogy ki kinek a fia? Annyi elveszett,
37   59       |        Csinál biz a haragos vihar! Kinek, minek? Ki adná ki?~A szelíd
38   60       |       lejték el azt a deli táncot, kinek nincsen mása, a két selyemkendő
39   61       |         úrnak! – szólt Tukma uram, kinek nagyon megtetszett ez a
40   62       |           az is elveszti a magáét, kinek van.~Hozzáfogtak. Egyenkint
41   63       |         Vitatkoztak jobbra, balra; kinek tetszett, kinek nem tetszett
42   63       |             balra; kinek tetszett, kinek nem tetszett az eszme. Tartották
43   65       |           megvesztegethetetlennek, kinek a maga helyzetében csak
44   65       |         tudott nélkülözni mindent, kinek nem volt semmi mulatsága,
45   69       |      korábban múlt ki, mint írója, kinek nem adatott meg a tehetség
46   70,  1   |             érdemdús iskolamester, kinek rendszere nyomán még a sorok
47   70,  2   |            igen kegyes családapát, kinek jelszava: „Bocsássátok hozzám
48   70,  3   |            helyesebb út megtörője, kinek zászlaján e buzdító jelszó
49   70,  4   |         már Gutenberg idejében is, kinek a könyvnyomtatás mesterségét
50   70,  6   |           nemzetőr a kapitányával, kinek ily dorgálására: „Miért
51   70,  10  |         csoda, ha Kemény Zsigmond, kinek egy őse fejedelem volt,
52   73       |           szelíd anyaarc mosolyog, kinek fülébe szárnyasvállú angyalkák
53   75       |           dicsvágy célpontja, hogy kinek van hosszabb névsor írva
54   75,  0(1)|          felelte: „Nem látom, hogy kinek a javára van kiadva.”~
55   77       |            Én vagyok az a poloska, kinek nemzetségét annyira csúffá
56   77       |         elátkozott balerina mondá, kinek kiadtam a képét az „Üstökös”-
57   83       |     tetszettek a szülőknek. Ugyan, kinek ne tetszenék az, amit a
58   88,  VI  |            bálványa a közönségnek, kinek megjelenését ragályos lelkesülés
59   88,  VI  |           lesújtott művésztárssal; kinek napja nem várta meg, hogy
60   88,  VIII|          csalárdságot. A földesúr, kinek házában mindez történik,
61   88,  IX  |             nem kérdezve azt, hogy kinek hízelkedjék, kit bántson
62   89,  III |         veres szakállú magas ifjú, kinek kotelettjei tavaly óta kezdenek
63   89,  VII |           békét szerető családapa, kinek eszében sincs tamerlani
64   89,  XII |          az egész világnak adós, s kinek viszont adósa az egész világ;
65   89,  XII |      szállítmányos) bőkezűségéből, kinek deli szép leánya szép hangzású
66   89,  XIII|       bérlő, Istvány Ferenc úrtól, kinek vendégszerető háza fogadott
67   89,  XIII|           gróf fogadott bennünket, kinek ottani ősi kastélyában tartottuk