Rész,  Fejezet

 1    2,  III|           csettenték, hogy lássák, milyen szépen szikrázik a kova;
 2    2,  VII|            verve – vége mindennek!~Milyen álom, és milyen ébredés!~
 3    2,  VII|         mindennek!~Milyen álom, és milyen ébredés!~A halálraítélt
 4    4      |          leánynak született volna, milyen hamar úrrá lett volna; de
 5    4      |        magam egyedül.~Képzelhetni, milyen nehéz dolog lehet egy ilyen
 6    5      |          ára: 1 forint 30 kr-ra.~S milyen volt maga a forgalomban
 7    5      |     nemeseknek meg volt határozva, milyen széles ezüstpaszomántot
 8    9      |            tudjuk, hogy Wesselényi milyen hatalmas büszke úr volt,
 9   13      |   kérdezősködve a részletek felől: milyen meleg szokott lenni a Balaton
10   17      |        lehetne-e visszaragasztani? Milyen kár! Ebben a rügyben már
11   18      |      Arcáról sugárzik a boldogság.~Milyen volt az öltözete? Azt nem
12   21,  III|   könnyféle jelen meg a szemeiben; milyen boldogok voltunk akkor!~
13   21,  IV |           kérded választottaidtól, milyen alakjuk van? Te csak a szellemmel
14   21,  IV |          nevezik proporciónak.~Oh, milyen sokszor ébredt fel a szegény
15   21,  VII|    énekelni a költőknek, hogy őket milyen rosszul fizetik: nem találom
16   21,  VII|       dicsekedve mondá nekem, hogy milyen szép fizetésbe jutott. Szállást
17   21,  IX |         lépett be hozzám.~– Látod, milyen silány az ember! – mondá
18   21,  IX |          akkor jöttem a temetőből.~Milyen mély, fenékig tiszta tenger
19   22      |             patkó élén kerekíteni, milyen győzelmes volt mindig a
20   22      |        bírtam magamban elgondolni, milyen helyzet az, mikor valakit
21   22      | szégyenli-e magát előttem? Lám, én milyen szépen viselem magamat.
22   22      |          az ember észre sem veszi, milyen hirtelen elrepült: még tegnapelőtt
23   22      |            ez az egy örökölte. Ah, milyen büszkesége volt benne! Ha
24   28      |          nagy méltatlankodva, hogy milyen igazságtalanság történt
25   29      |          éppen annyit, mint Mór, s milyen szépen fog ez majd hangzani:
26   29      |          rendbehozói, a betűszedők milyen fontos szerepet játszanak
27   31      |     nyomorúságot?~És az emberek is milyen haszontalanok mind! A város
28   31      |     utamban, azt felrúghattam. Ah, milyen édes bosszút állni magamért
29   31      |    gomblyukaikba, kalapjaik mellé; milyen szép lehet ez annak, aki
30   32      |                                    Milyen demokráták vagyunk mi? ~(
31   32      |            sejtheti mindenki, hogy milyen demokraták vagyunk mi.~Pedig
32   32      |       indus hierarchia itt van.~És milyen hiábavalóság mindez a hiú
33   34      |            el beszélni arról, hogy milyen szerencsétlen vagyok; lovas
34   48,  III|        Melyik temeti el a másikat? Milyen szomorú lesz az itt maradó
35   48,  III|         mondogatni az emberek: ni, milyen veresek a mester szemei,
36   51      | háziszolgától.~– Ez az.~– Mutassa, milyen az a lovak számára való
37   51      |       Friss szalma! Illatos széna! Milyen jó angol urak lovainak lenni!
38   53,  VI |         nem láttam egész Szegeden. Milyen szomorú tájkép, ami fölött
39   54      |           tanárnak.~Derék mecénás! Milyen messzeterjedő figyelemmel
40   54      |        török átok fogott rajtam.~– Milyen az a török átok?~– Az a
41   55      |      ablakainak szoktak nevezni.~– Milyen csúnyaság, hogy két ablak
42   55      | ismerőseinek, s panaszkodott, hogy milyen csúnya város most ez a Bécs,
43   56      |        elmondta háromszor is, hogy milyen nagy kár, hogy az én kedvezs
44   58,  I  |     virágoskertté vált átalakítva… Milyen gyöngéd figyelem. A kellemes
45   58,  I  |    bolondulva ebbe a szerepbe. Oh, milyen értetlen nép ez a közönség!
46   58,  I  |          volt taps-mennydörgéssel (milyen naiv gondolat, méltó volna,
47   58,  II |       mikor látja, hogy rászedtük. Milyen boldogság az emberre nézve,
48   58,  II |        minket meg sem említ benne. Milyen jó ember ez a becsei levelező,
49   59      |         valami fogalma arról, hogy milyen képekkel álltam én ott?~
50   62      |    gyermekágyas asszonyokra a sor. Milyen szatírája a sorsnak. Azon
51   70,  13 |         halhatatlanságot. Igen, de milyen halhatatlanságot? „Itt a
52   72,  II |         voltam, légy holnap te az.~Milyen szépen lehetne ezt a textust
53   77      |           Márton bácsi, mondja el, milyen az a pokol?” (Hallom, hogy
54   77      |     Viselnek-e ottan is krinolint? Milyen a divat? Sokba kerül-e?
55   77      |         ittam, nesze, kóstold meg, milyen lehet?”~Az ötödik: „Én vagyok
56   79      |       szerző arról értekezik, hogy milyen jó dolguk van Kínában az
57   87      |          mert európai.~– Hát aztán milyen ruhája volt önnek?~– Ruhám?
58   88,  I  |        nagy könyvet, mutatja, hogy milyen jó volna, ha tudna belőle
59   88,  IV |            kicsit érzékeny legyek. Milyen csodálatos az, hogy a hatalmas
60   88,  XII|             rekedt voltam.” „Mégis milyen keveset tapsoltak önnek.” „
61   89,  III|          azt szeretném tudni, hogy milyen lehet benne a lárma?~Mintha
62   89,  IV |    Reichstratba.~Hanem aztán belül milyen különbség a mienk és az
63   89,  IV |           a hallgatóság karzatára.~Milyen csend van idebenn!~A terem
64   89,  IV |            törvényjavaslata! Hajh, milyen szcéna volna ez a magyar
65   89,  IV |          ez a magyar országházban! Milyen szónoklatok! Mily parlamenti
66   89,  XII|         külföld levegője egyszerre milyen hirtelen egyesít.~A legelsők,