Rész,  Fejezet

 1    2,  VI  |               fennhangon ezt mondá:~– Bizony elvesztette Görgei Magyarországot.~
 2    2,  IX  |             lemondással jegyzé meg:~– Bizony nehéz lesz már ilyen öreg
 3    3       |           levő sírhalom.~Feltámadunk! Bizony feltámadunk!~De én azért
 4    3       |        suttogja nekünk:~„Feltámadunk, bizony feltámadunk.”~
 5    7       |        napoknak, V. Ferdinánd király.~Bizony nagy ára volt e napnak!
 6   10       |              tett szemrehányás; pedig bizony ránk is illik a költő mondása: „
 7   12,  I   |               A királyi elfogadóterem bizony nemigen nagyszerű terem,
 8   12,  II  |               választ kapjuk, hogy ez bizony a prágai lövészegyesület
 9   13       | lelkesülésében e szókra ne fakadjon: „Bizony, fenséges asszonyom, ezt
10   14       |           suttogám magamban. „Mert ez bizony nagy és nehéz út lesz. Itt
11   15       |            látó képviselője jelen.~És bizony ez nagy hiba. Mert azon,
12   15       |          jelenet mély benyomása alól.~Bizony mondom, hogy a közelemben
13   16       |               pedig Jókainéhoz.~Hajh, bizony huszonöt éve már annak,
14   17       |              hogy férget eszik! Eszik bizony azt, amit a féreg meghagyott.~
15   18       |               s mely azt a szeretetet bizony megérdemli.~Ekkor azután
16   21,  IX  |        verseiben, de nem életében; én bizony már azt sem tudom, hogy
17   22       |          megmondá határozatát, hogy ő bizony nem megy. Mi baja vele a
18   22       |            eszmékhez szoktam.~*~Hajh, bizony sok idő elmúlt már azóta!~
19   23       |            úgyis fedve van a fejed.” „Bizony, magam is rászorulok idestova,
20   26       |                           Királyéknál~Bizony rég ideje, hogy egy magyar
21   28       |           zsidók~Mi tűrés-tagadás? Én bizony gyermekkoromban antiszemita
22   28       |            utánam a házunk ajtajából, bizony vissza is szaladtam én a
23   28       |              Bocsánat, professzor úr, bizony nem jöhettem, mert a feleségem
24   29       |         emberek a világon.” – „Vannak bizony, és ön különösen maga az,
25   31       |           egyszer a világfájdalom.~Én bizony nem is tudom már, mit vétettek
26   32       |             magára okvetlenül.~Látjuk bizony, hogy miniszterek és hétszemélynökök
27   32       |                Valljuk meg az igazat, bizony arisztokrata nép vagyunk
28   39       |          koldulni szégyenlett.~Hát az bizony úgy élt meg, hogy nappal
29   40       |               összezúzott csontot. Én bizony szívesen ojtottam volna
30   48,  I   |               ha mi megállítjuk őket, bizony megállnak azok. Nagy a veszedelem,
31   48,  I   |          hálát, sem dicsőséget, pedig bizony mondom, jobban megérdemelnék,
32   49       |               méltán a fiaival.~Pedig bizony csak alig hogy egy hajszálon
33   52       |               mit határoztak benne?~– Bizony, kedves Kérdő Márton uram,
34   52       |         kiskorút elutasítottak.~– No, bizony, akkor nagyon erős okuk
35   53,  VIII|                mikor még valami volt? Bizony nem kevés elszántság kellett
36   54       |             országot-világot látni.~Ő bizony nem vesződik a sok hájfejű
37   55       |          bakator annak a neve.~– Igen bizony – felelt a búsuló hadastyán. –
38   59       |        Drámámat: az „Egy századot”!~– Bizony nem tudom azt – viszonzá
39   59       |              s kérdezem tőle:~– Talán bizony, amik itt ki vannak húzva,
40   59       |           merényleten töri a fejét.~– Bizony olyasvalamivel vagyok.~–
41   59       |              írták alá, hogy vége. Én bizony magam sem értettem belőle
42   60       |           szabadság zászlói alá tért, bizony nem történt meg némi ellenkezés
43   60       |              belőlük?~– Kuruc vitézek bizony megfojtogatták mind a kettőt.~–
44   60       |           mind a kettőt.~– Ejnye, ezt bizony nehéz dolog lehetett szegényeknek
45   61       |             hogy mennyit nyom?~– Igen bizony: de teli van bankóval, azt
46   61       |              ő ott szeleltetett.~Hja, bizony: pénz elrepül, pénz elgurul;
47   70,  5   |                mert ha tőlünk függne, bizony minden páter nevét megnyújtanók „
48   70,  7   |         szárnyas lokomotívon jár oda. Bizony rég!~Már anno – Pesti Hírnök –
49   70,  8   |        költőjét nem mutatnám-e be?~De bizony bemutatom.~Legédesebb költőnk
50   71       |               magamét megöletem.~– A’ bizony jó lesz, így leghamarább
51   73       |            Liszt most zongorázni. Fog bizony, de még hogyan. Most eleven
52   74       |             de tudta a láb alá húzni, bizony kicsalt volna még bennünket
53   76       |              ember, hogy azt a munkát bizony a polícia foglalta le, rettenetes
54   77       |                hogy mi a quid juris?” Bizony, nem tudom; meg vagyok alázva
55   78       |         húzasd már, dade.” A műegylet bizony jól tette, hogy ily szép
56   78       |    kocagyerekeknek látszanak, mert az bizony nagy ember is volt. Ezt
57   87       |             abban a nagy pusztában?~– Bizony ott mérföldmutatók nincsenek;
58   88       |           vele. Majd fogják mondani: „Bizony kendnek is jobb volna otthon
59   88       |          valaki, így is fog szólani: „Bizony ez a kakas annyit ért a
60   88,  XIII|               és hall is eleget, hogy bizony nem bánja meg.~Tisztelt
61   89,  V   |     szerencsés Ciszlaitániának. Ennek bizony nagyobbrészt maguk a bécsi
62   89,  VII |         használni erre mifelénk.~– Ez bizony még most is úgy van.~Ekkor
63   89,  VIII|              fenntartani. Hanem ehhez bizony ember kell, aki tegye, s
64   89,  XI  |     képviselők velem beszélgettek, az bizony nem vonatkozott a magyarországi