Rész,  Fejezet

 1    1       |    szándékozik alapítani; hanem csak költő, aki sokat átélt, sokat
 2    1       |        városokban találni már. Nincs költő, nincs tudós, nincs országgyűlési
 3    1       |          megoldja egy csoport fiatal költő, újságíró és egyetemi tanuló,
 4    1       |          bánni, melyről azt énekelte költő és történetíró, hogy el
 5    1       |             a látható Istenről, ha a költő nem, aki ugyanazzal a tollal
 6    2,  VI  |            találkozám, kit egy „hadi költő” barátom vezetgetett karon
 7    3       |         szíveinken: „feltámadunk.”~A költő árva leányát egy jó hírű
 8    3       |               ágyaikat, falatjukat a költő árva gyermekével; testvérei,
 9    4       |         magyaráztam Zrínyi Miklós, a költő verseivel a tablót, melyben
10    5       |              megemlékezni, amiket se költő, se történetíró nem méltat
11    8       |        szenvedélyre erősebb; ki mint költő halhatatlan nevet szerzett
12    8       |           adatott egy elhunyt magyar költő árváinak segélyezésére.~
13    8       |     összejött a két beteg, sorvadozó költő, fellelkesültek talán egymás
14    8       |             e hangverseny az elhunyt költő barát árvái számára. Ő akarta
15    8       |              itt, mint minden magyar költő családja…~Körülem magasztos,
16    8       |        énekhangok zengnek az elhunyt költő tiszteletére; lelkemen pedig
17   10       |         pedig bizony ránk is illik a költő mondása: „Ha ölnyi téren
18   15       |      érdemesek rá, hogy egy író, egy költő fantáziájával versenyt fussanak,
19   19       |         eredetiségében, ahogy azok a költő meleg szívéből születtek.~
20   19       |             s harci dicsőségtől, egy költő így arcába merje vágnia
21   19       |              kellett ahhoz, hogy egy költő szárnya annyira letörjön,
22   21       |                           Egy magyar költő életéből 1~
23   21,  I   |           midőn Petőfi már hírhedett költő volt, hogy egy este belép
24   21,  IV  |              dalait, a szegény beteg költő olyan boldog volt akkor!
25   21,  VI  |          érkezett meg Pestre az árva költő. – Ebbe a nagy Bábelbe,
26   21,  VI  |            ismeretlen, névtelen ifjú költő, kinek a legelső buzdító
27   21,  VI  |          igen aprólékos dolgok, de a költő jellemére oly valódi fényt
28   21,  VI  |     Vörösmarty anélkül, hogy az ifjú költő verseinek keresztapát talált
29   21,  VIII|          lehet.~– Miért? – kérdezé a költő büszkén.~– Azon hölgy nem
30   21,  VIII|    felháborodott e szavakra. Hát egy költő lelki gazdagsága még csak
31   21,  VIII|            által?~Azzal megszorítá a költő kezét szívesen, nyájasan;
32   21,  IX  |              Vahot Sándor, a gyöngéd költő széplelkű nejének hasonló
33   21,  IX  |           csak titkos óhajtás volt a költő szívében ez a gondolat,
34   21,  X   |              is mutogatta be magát a költő, hanem csak elővette útlevelét,
35   27       | megnyugtatólag kiegyenlíteni.~Ha egy költő, egy professzionátus író
36   29       |            szerette volna egy fiatal költő, ha már valahol egy verse
37   29       |          restante, sem a lapban; s a költő elbúsultában még összeírt
38   29       |           ismét elhallgattak róla; a költő kétségbeestében még egy
39   35       |             művészi és szellemdús. A költő lelkében csak ilyen kritikusok
40   35       |          születhetnek. Nem tudjuk, a költő eszméje volt-e, vagy a szereplőé,
41   39       |              a szentelt dühbe hozott költő, mikor egyedül van, csupán
42   39       |      csizmadia; a másikat egy fiatal költő, akit keresztnevéről híttak
43   39       |             csizmákat foltozott; s a költő és a csizmafoltozó igen
44   39       |            háromlábú székén, az ifjú költő megvigasztalá:~– Ne búsuljon,
45   39       |              a keveset.~Máskor meg a költő pénze fogyott ki; a műárusnak
46   39       |            Így éltek együtt évekig a költő és a csizmadia a kis udvari
47   54       |               Költészet aranykora! A költő palotában lakik, s a publikumot
48   54       |             Megint tovább megyünk: a költő nem fecske, hogy mindig
49   54       |               mint a kalapviselés; a költő nem szaladgál a közönség
50   54       |              vele, hogy több egykorú költő nem élt akkor hazánkban,
51   54       |           kedélyállapotot, melyben a költő és zenész a magányt keresi,
52   54       |         egyiknek sem volt szokása.~A költő megszökött a zenész cincogásaitól,
53   54       |      cincogásaitól, a zenész pedig a költő szavalása elől, s inkább
54   54       |         visszaható hangok, amikben a költő olyan sokáig fog élni, amilyen
55   57       |        elhatározásra; míg a lángelmű költő, ki nehány év előtt mint
56   70,  6   |            vagynak dolgok, amikről a költő azt énekli, hogy „koporsóból
57   70,  7   |              legnagyobb költője!~Egy költő, aki a semmiből tud költeni!~„
58   70,  7   |              költeni!~„Hiszen minden költő a semmiből költ”, hallom
59   70,  8   |   versregyújtó hatása van; ama híres költő: Gottlieb Hiller, genannt
60   88,  VI  |         hiszen hat év előtt, midőn a költő azt megírta, ő lebegett