Rész,  Fejezet

 1    1       |         németül.”~S e szó fölrázott bennünket öngyilkos mákonyálmunkból.
 2    2,  III |       Házigazdánk igen jól fogadott bennünket; augusztus 9-én derék kánikulában
 3    2,  IV  |           Ráérünk. Az orosz nem fog bennünket üldözni többé.~Ez igen nevezetes
 4    3       |           még messzebb távolítottak bennünket, mint a hosszú mérföldek.
 5    7       |        tréfa”, s aztán ő kezdett el bennünket kérni, hogy csak vezessük
 6    7       |    évforduló már Debrecenben talált bennünket összpontosítva.~Valami buzgó
 7    8       |             halljátok, mint emleget bennünket a külföld költőinkről, íróinkról,
 8   11       |             csípős esti szél átjárt bennünket, a tábornok fogfájásról
 9   11       |        ünnepély rendezői ott vártak bennünket; egy zenekar felváltva a
10   11       |           patriarka rögtön fogadott bennünket, amint bejelenteténk: ott
11   12,  I   |          azalatt odament, meg akart bennünket látogatni, aztán nem talált
12   12,  II  |           album, míg ismét megállít bennünket egy ismerős: a berlini magyar
13   16       |         Evégett Liszt meglátogatott bennünket. Egyedül jött. Olyan igénytelen
14   21,  III |           társaságnak.~Hogy sértett bennünket ez a gúnynév! Pedig pecsétje
15   21,  III |    osztottunk. És mégis kigúnyoltak bennünket.~A gavallérok és a betyárok,
16   21,  III |      gavallérok még jobban lenéztek bennünket, mint a betyárok.~De ki
17   22       |          megharap!”~Amint meglátott bennünket az a méltóságos nagy úr
18   22       |            mester, az élet tanítgat bennünket abból a kitanulhatatlan
19   22       |           nagymama elébb látni akar bennünket.~Gyuri kereken megmondá
20   22       |            most mindjárt exequálnak bennünket e lázadási kísérletért,
21   22       |            aztán hamar kieresszenek bennünket: hanem annyit mégis megtett
22   22       |         termen keresztül bevezetett bennünket a nagymama szobájába.~Nagy,
23   22       |        nagyon szeretett volna látni bennünket.~Gyuri mamája odavezetett
24   22       |       megtapogatá azokat. Megismert bennünket. Ez a Gyurika, ez a Móricka.
25   22       |    szobaleány akkor ozsonnálni hítt bennünket. Az öreg kisasszony megfogta
26   22       |              Tehát mikor leültettek bennünket az asztalhoz, éppen tizennégyen
27   22       |      töredéke; délután kiállítottak bennünket hosszú sorban az iskola
28   25       |    Rákóczi-indulót, mikor észrevett bennünket. A gyepes udvaron nagyban
29   26       |    konceptust. Ebben már kisegített bennünket a Pázmáneum igazgatója,
30   28       | vendégszereplő ellen.~Nem riasztott bennünket vissza.~A színház megtelt
31   32       |            hajdan, hogy „Szolgáljon bennünket a német!” Ugyanazt 49-ben
32   32       |          rangunk szerint becsül fel bennünket, csupán a nők ítélnek meg
33   32       |            csupán a nők ítélnek meg bennünket szívünk és lelkünk becse
34   32       |        mozgalmak. Akkor tessék majd bennünket megnézni.~
35   35       |   beléptünkkor örvendetesen lep meg bennünket a pénztárnok úr nyájas,
36   53,  V   |             Fiatal tudósunk elvezet bennünket fakunyhójába, s kitárja
37   53,  IX  |           hiszem.~Isten segítsen rá bennünket.~
38   58,  II  |                    meguntak már itt bennünket, s az volna jó, hogy ha
39   58,  II  |       basszista köztünk, kisegített bennünket, és közénk énekelt, a többi
40   58,  II  |           bort hozattak, és itattak bennünket, utoljára kidobtak mindnyájunkat
41   58,  II  |         ragyogni. Jaj nekünk, ha ez bennünket megemlít. Szívdobogva olvastam
42   58,  II  |          levelező, hogy elmellőzött bennünket, az Isten áldja meg érte…~      ~…
43   66       |           nagy koreszme összehozott bennünket ugyanazon emelvényre: a
44   66       |        fájni, s az a föld még azért bennünket visszaüthet.~Adja Isten,
45   67       |            ő odajött, és kibékített bennünket.~Hányszor oldotta meg keserű
46   70,  1   |          amellett remek festész, ki bennünket Markónál is több „schöne
47   70,  8   |          barátunk mint naptárköltő, bennünket egy évben a szentek közé
48   70,  8   |    viszonzás ezúttal, ha mi azt, ki bennünket élve kanonizált: a halhatatlanok
49   72,  I   |         hogy látjuk, megkergetnének bennünket, mert rossz hazafiak vagyunk.~
50   74       |            bizony kicsalt volna még bennünket is onnan az asztal mellől,
51   77       |         Amiért annyit bosszantottál bennünket, most az állad közepéről
52   79       |     Holdvilágra. Hát ne hagyjon már bennünket a publikum éhen meghalni,
53   80       |           hozzá, akárha becsukat is bennünket, nem tehetünk róla, de mi
54   88,  V   |      ágyútöltelékül. Nem szednek rá bennünket a dilettáns huszárokkal.
55   89,  VI  |           fekete kenyérrel vert meg bennünket a porosz, s ezzel fog megverni
56   89,  VII |             akik azzal gyanúsítanak bennünket, hogy mi az osztrák örökös
57   89,  XIII|              k. esperes úr fogadott bennünket szívesen vendégül; meglátogattuk
58   89,  XIII|         vendégszerető háza fogadott bennünket. Ez a gyár is nevezetes
59   89,  XIII|        Hunyady László gróf fogadott bennünket, kinek ottani ősi kastélyában
60   89,  XIII|       házigazdánk kocsin küldött át bennünket Boldogkőváraljára, hol a