| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rút 5 rutén 1 rutének 1 s 1933 saar 1 saarozs 1 sabinis 1 | Frequency [« »] 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s 1807 egy 1678 és 1464 is | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances s |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 20 | hogy Júlia férjhez ment, s ezzel indokolta, hogy nem
502 20 | erre visszatért Mágócsra, s a szintén akkor hazatérő
503 20 | elmondta a vásárhelyi titkot, s kérte, hogy látogassa meg
504 20 | hozatott, azt felhúzta, s azzal úgy elment, hogy vissza
505 20 | aki őt Budán megszólítá, s akit Hazucha éppen úgy megemberelt,
506 21, I | fiatalabbak voltunk a jelennél, s úgy hiszem, hogy az egész
507 21, I | képeket festettem hozzájuk, s Petőfi szavalásmodora éppoly
508 21, I | fakasztott érzékeny szavalatával, s akkor erős fogadást tettünk
509 21, I | sok csúnya fekete betűt, s azt szeretném, hogyha most
510 21, I | professzorom”, ő jól tanult, s csak a színpad és a gonosz
511 21, I | Nagyon fiatal volt még akkor, s ez a tulajdonság csak a
512 21, I | színház lakásnak nagyon hideg, s a babér olyan ostoba fa,
513 21, I | előszedegeté kedvenc poétáit, s a puskát vállára vetve,
514 21, I | deklamálva járkált alá s fel az őrhelyen. Mehetett
515 21, I | az udvarra nyíló ablakon, s ott pipázott a világba;
516 21, I | Félnapi kurtavasra ítélték, s ő kivetette magát az ablakon…~…
517 21, I | dalolt, ugrálta a pocsétákat, s kötekedett társaival; „Ez
518 21, I | sietve jött a szőlőpásztor, s jelenté az őrnagynak, hogy
519 21, I | kordován a sok vesszőzéstől, s megszokta már a botot, úgyhogy
520 21, I | utcán; az őrálló észrevette, s rákiáltott, hogy megálljon!
521 21, I | kezdett, az őr utánalőtt, s a sötét éjszakában vaktában
522 21, I | pajtás emléke, ki érzelmét s kenyerét megosztá vele;
523 21, I | egy bakancsos őrmester, s illő tisztelgés után kérdi
524 21, I | hogy tisztelkedjék nála, s ha talán megbántotta volna
525 21, III | szavaltunk, mint a színpadon, s vitatkoztunk apróságok fölött,
526 21, III | novellákat, megbíráltuk, s ami jó volt, azt beírtuk
527 21, III | mulatságunkat kigúnyolták, s elnevezték szép társulatunkat
528 21, III | van, suttogták mindenfelé, s kezdtek ránk valamit tartani.~–
529 21, IV | tisztes apák, anyák fiait, s midőn utána bolondulnak,
530 21, IV | mely megrázza a karzatokat, s tapsra kényszerítse a tenyereket.~
531 21, IV | közönség kacagott rajta, s egy ízben, midőn valami
532 21, IV | bunkósbotot tűzött fel, s midőn a furibundus hős nekifordul,
533 21, IV | húzz kardot, gyáva stb., s ő kihúzta a bunkósbotot,
534 21, IV | belebetegedett a fáradtságba, s valahol a pusztán feküdt,
535 21, IV | elhagyatva és egyedül, s midőn estve eljöttek a csikósok
536 21, IV | a csikósok és juhászok, s a hosszú borozóasztal mellett
537 21, IV | Hortobágyi korcsmárosné angyalom! S mondogattuk magunkban, be
538 21, IV | lehetett eléggé hallani, s végül oly zavarba jött,
539 21, IV | Gergely úrfi a menyasszony?” s kiigazítá hirtelen így: „
540 21, IV | sugallagát meghallgatá, s egészen az irodalomnak adta
541 21, IV | nem tudta elűzni szívéből, s a bájos hűtelent, a ragyogó
542 21, IV | mennyországának” nevezze, s annak bezárt ajtajához visszasírjon!~
543 21, V | nagyrabecsült nevelő volt, s már akkor mint igen zseniális
544 21, V | megcsókolta útra térő jó barátját, s azután hónapokig nem hallott
545 21, V | menni úgy nem tudott volna, s az egész nagy magyar Jeruzsálemben
546 21, V | ruháit kénytelen volt eladni, s becserélni rosszabbakkal,
547 21, V | melyet ő valakitől kapott, s azt Petőfi gyakran kérte,
548 21, V | Petőfi vette a szalagot, s felkötötte azt a kalapjára;
549 21, V | érzékenyen vette a dolgot, s szemrehányó levelet írt
550 21, V | heveskedésük helytelen voltát, s nagy könnyhullatások közt
551 21, V | már ekkor a vers megvolt, s Pákh sokkal inkább szépnek
552 21, V | mintsem eltépni engedje, s maga tette azt fel a postára
553 21, V | hírt hozná, hogy ég a ház), s megállva előtte, azt kérdi
554 21, V | melyen írta költeményeit, s olvasta Bèrangert (most
555 21, V | Bèrangert (most már Heine s Bèranger voltak stúdiumai).
556 21, V | könyvtárába csempésztük, s mulatságos lehetett egy
557 21, V | hozzám, orozva és titokban, s miket kétszer loptam neki
558 21, V | összegig kezességet vállalni, s azt helyette lefizetni.
559 21, V | pálcáját és költeményeit, s nekiindulta világnak. Nem
560 21, V | szerette a humort leveleiben, s ezt gyakran a levélborítékra
561 21, V | megharagudott rám valamiért, s hozzám intézett levelén
562 21, VI | orvosok, művelt polgárok s egyéb efféle férfiak szoktak
563 21, VI | nemesi kaszinót látogassák, s nem eléggé proletáriusok,
564 21, VI | tekintsen e versek közé, s mondja meg, mit szól hozzájuk?~
565 21, VI | húzott az asztalhoz Várady, s maga kérte, hogy hadd lássa
566 21, VI | szokott szívességet elfogadni, s miután jól belenézett, azt
567 21, VI | volt, ezt Petőfi jól látta, s azt mondá, hogy neki semmi
568 21, VI | éjszaka két költeményt írt, s valamelyik szerkesztőnek
569 21, VI | tudott ítélni. Váradyval s több irodalompártoló ügyvéddel,
570 21, VI | emberséges derék – szabómester, s azt nem mondá, hogy ő megbízik
571 21, VI | rosszat nem ajánlhatott, s ha más nem akad, ő egyedül
572 21, VI | Petőfi versei első kötetéért, s napjára kifizeté a Pákh
573 21, VII | Gyurián és Bagó nyomdájába, s ott végezni a korrektúrát.~
574 21, VII | például ahelyett, hogy ez s ez a párizsi főúr egyik
575 21, VII | rosszakat szándéka szerint, s majd azokat elküldi a szerkesztőkhöz,
576 21, VII | verseket akart írni, jókat írt, s minden szerkesztő ráismert
577 21, VII | összeget megküldi számára, s az erős akarat és a gyermeki
578 21, VII | étel-, ital- és csizmáról, s ott énekeljenek, mint boldog
579 21, VIII| hölgyet pillanta meg Petőfi, s egészen elmerengett rajta,
580 21, VIII| hogy Egressy zongorázik, s Liszt Ferenc szaval.~Körüle
581 21, VIII| észrevették elragadtatását, s egy gunyoros fiú a többi
582 21, VIII| észrevétellel felingerelte, s azt mondá neki, ha meg akarja
583 21, VIII| hogy Petőfi csak tréfál, s elment vele a bankár ajtajáig,
584 21, VIII| kiszakítá magát kezei közül, s belépett a bankárhoz. Hivalatos
585 21, VIII| találta az érdemes urat, s minden kerülgetés nélkül
586 21, VIII| kucsmáját, jó napot kívánt, s úgy elfelejté a dolgot,
587 21, VIII| a nőt kedvesének vallja, s egy háborult pillanat ismét
588 21, VIII| hanem siettek a paphoz, s tudtára adták, hogy ők rögtön
589 21, VIII| Petőfi is egyebet gondolt, s útjaik nem jöttek többé
590 21, VIII| Petőfi folyvást nyargalt alá s fel a szobában, s egy hosszú
591 21, VIII| nyargalt alá s fel a szobában, s egy hosszú szárú pipából
592 21, VIII| visszatartóztathatatlanul kacagni, s mire magunkhoz tértünk a
593 21, IX | leány jött reám szembe; s amint egymás mellett elhaladtunk,
594 21, IX | kiadásba ismét be van az téve, s ami utána következik, az
595 21, IX | Kívül a síron nyílik a virág~S belül a sírban féreg és
596 21, IX | háromszor ment férjhez, s ötven évvel élte túl a költőt.~
597 21, X | kissé melankolikus szemei s hegyes kis szakálla egyikét
598 21, X | megállítják a falu közepén, s türelmetlen ellenvetései
599 21, X | ifjú lepattan a szekérről, s megy a jegyző szobájába.
600 21, X | a delnők boudoirjaiban, s arcképe ezernyi ezer példányban
601 21, X | példányban forgott a hazában, s íme, itt egy kaputhordó
602 21, X | Ott is letartóztatták, s vitték a jegyzőhöz.~Ez egy
603 21, X | csak elővette útlevelét, s átnyújtá szó nélkül.~De
604 21, X | kihullott kezéből az irat, s örömtől reszkető hangon
605 21, X | azzal átölelte a költőt, s oly jólesett neki, hogy
606 21, X | neki maradni nála reggelig, s midőn eltávozott onnan,
607 21, XI | végigolvassa Petőfi verseit, s majd itt, majd amott akad
608 21, XI | melyet utóbb ideáljává tett, s szerelmes lett bele. Ezek
609 21, XI | gomblyukamban a virág, ~S ha újra zöldül a világ,~
610 21, XI | Veres rózsák férfi kebleken,~S lelkesítve zengjenek a harcok ~
611 21, XI | a trombiták.~Ott legyek s az én szívemből szinte ~
612 21, XI | Megkönnyezetlen szemfedő borúl,~S ültetni nem fog senki egy
613 21, XI | tovább:~„… Te fergeteg jöjj…~S szórd el csontommal hírem,
614 21, XI | ifjui vér ki szivembül ~S ha ajkam… végszava zendül ~
615 21, XI | trombita hangja, az ágyúdörej, ~S holttestemen át~Fujó paripák~
616 21, XI | Fujó paripák~Száguldjanak…~S ott hagyjanak engemet összetiporva…”~
617 21, XI | ellenkezett a másikkal, s bizonyítá a magáét. Hat
618 22 | kilátszottam a földből, s elbírtam a zsoltárt, ha
619 22 | kik végezték a leckét, s mentek hazafelé, roppant
620 22 | felnyitotta jó apám előttem, s kezemnél fogva előre bocsátott.~
621 22 | simára nyírt lenhajú fejemet, s kérdezé, hogy hívnak?~Én
622 22 | Jánosnak, Istvánnak, Károlynak s egyéb rendes nevezetűnek?~
623 22 | ahol mindenki rám néz, s senki sem ismer, s senki
624 22 | néz, s senki sem ismer, s senki sem szeret, akkor
625 22 | onnan azután visszatért, s engem beültetett a második
626 22 | kalamáris, amiből mártogatott, s szorongatott erősen két
627 22 | úgy szégyenlettem magamat, s nem csúfolhattam vissza,
628 22 | Megfogtam a zsoltárt két kézre, s szilárd büszkeséggel elkezdtem
629 22 | úr megborzalta a fejemet, s azt mondta, hogy hisz ez
630 22 | ötölt-hatolt a syllabák között, s ujjával bökte meg mindegyik
631 22 | mezítlábas bajtárs is felállott, s elmondta rettenetes sebes
632 22 | le kellett neki feküdni, s kiállani a három botot.
633 22 | verte a taktust az asztalon, s velünk énekelt; nekem úgy
634 22 | mintha reám mosolyogna, s még buzgóbban énekeltem.~
635 22 | holnapra megtanulandó leckét, s azzal hazabocsátá a nagy
636 22 | rektor úr fogott kézen, s úgy vezetett haza abba a
637 22 | amiért jól viseltem magamat, s úgy hiszem, hogy büszke
638 22 | kiültem a szederfa alá, s fennhangon elkezdtem tanulni
639 22 | emlékezném, ha megint elém jönne, s megtenné a kedvemért, hogy
640 22 | aminek a neve tapasztalás, s nagyokat ver ránk keserves
641 22 | barátság, emberismeret s más efféle kétértelmű paragrafusoknál.~
642 22 | már bevégezte iskoláit, s pihennek csendesen, otthon,
643 22 | anyjuknál, a föld alatt, s most már mindent tudnak.
644 22 | semmit sem tudok felőlük, s valószínűleg ők sem énfelőlem.
645 22 | tetszhalott találok lenni, s elevenen eltemetnek; harmadik
646 22 | alakú és kaliberű pálcáim, s nem volt reményeimnek magasabb
647 22 | ideáljaim netovábbját képezte; s ez a rossz szokásom annyira
648 22 | szörnyeket egy nagy palatáblára, s komponáltam magamban rémséges
649 22 | amikkel őket elharangoztam, s írtam számukra epitáfiumokat,
650 22 | tesz, mint aki meghalt, s mindig azt kérdezi, hogy
651 22 | őket; majd ő eljön értem, s azután játszunk együtt szépen.~
652 22 | mert messze laktak tőlünk, s én olyan távolra el nem
653 22 | de ez láncra volt kötve, s külön ház volt a számára
654 22 | midőn jött a szobaleány, s tudtunkra adá, hogy még
655 22 | kirántotta a fakardját; s olyat húzott a könyökére,
656 22 | e lázadási kísérletért, s én is „mitgefangen, mitgehangen”
657 22 | asszonyság megfogta kezeinket, s egy pompás selyemmel bútorozott
658 22 | szék karjaira fektetve, s midőn az ajtót nyitni hallá,
659 22 | Móricka.~– Úgy? – monda ő, s nagyon szeretett volna látni
660 22 | képzelé, hogy tudok valamit, s az őt mind nagyon érdekelte;
661 22 | a nagy karszék támláját, s átgördítette azt az ebédlőbe,
662 22 | egyszer az examen alatt, s úgy féltem tőle, mikor valamit
663 22 | csészéje volt, mint másnak, s azt kétszer is megtöltötte
664 22 | kávéval. Mindenből evett, s emlékezett rá, hogy minek
665 22 | kell lenni még az asztalon, s ha nem adtak neki belőle,
666 22 | anyja igen gazdag volt, s ennélfogva őt úgy tekintették,
667 22 | annál is több volna az övé, s a világban az a hit, hogy
668 22 | befestette az elmúlt évszámot, s eggyel többet íratott helyette.~
669 22 | egyszer még belefekszik, s több évszámot nem leend
670 22 | asszony nagyon elszomorodott, s csaknem keseregve mondá
671 22 | sokan sírnak egyszerre, s csendesen, mint valami álom,
672 22 | ránézve, elment jószágaira, s őt is elvitte magával; nem
673 22 | Elfelejtettem az egész házat, s új eszmékhez szoktam.~*~
674 22 | szokott lenni, ha megérik. S egyszer huszonöt év múlva
675 22 | nyikorog, amikor kinyitják, s az udvar be van nőve fűvel,
676 22 | Móricka! – rebegi a jó öreg, s odaint magához, és iparkodik
677 22 | kezemet kezében tarthatja, s mikor búcsúzni akarok, még
678 22 | bocsánatadással, jókor érték, s kiszabadíták a rögtöni halálból;
679 22 | azután lassan elsorvadt, s egy év alatt csendesen elhalt.~
680 22 | görcsöt kapott lábaiba, s bár legjobb úszó volt, ott
681 22 | elveszté, forrólázba esett, s tizennégy nap alatt kimúlt.
682 22 | piperkőcök, gavallérok, s nagysádnak kezdték nevezni.~
683 23 | külvilágtól. Ünnep délután van, s ember még nem jár az utcán,
684 23 | hol lakik Deák Ferenc, s egyenesen odahajtat velünk.~
685 23 | mindenféle betegséget meggyógyít, s azonkívül is használatos.
686 23 | jó barátja volt Deáknak, s sokszor időzött ott nála.
687 23 | angyalok napja van; búcsú lesz, s még az éjjel lajttal vizet
688 23 | ha nem olvastatom fel.” S a tisztelt ház egyhangúlag
689 23 | Ferdinánd a kísérőihöz fordult, s azt mondta; „Zeigt ihm einen
690 23 | Mátyás napján ebéden volt, s ott felköszöntötte a hírlapírókat,
691 23 | ki kell venni a lapból, s valami mást tenni helyébe.
692 23 | megsokallta a mulatságot Zsigó, s mikor éjfél után bekopogtat
693 23 | le! Azzal befelé fordult, s tovább aludt. A rendőrbiztos
694 23 | ház! A biztos hazament, s referált Protmannak, hogy
695 23 | se foglaljuk le a lapot! S másnap sértetlenül megjelent
696 23 | jönnek: mi helyet adunk, s búcsút veszünk az öreg úrtól.~–
697 23 | csaknem egészen elmúlt, s a maradék is teljes gyógyulásnak
698 23 | szabad lélegzete, izomereje: s most már nemcsak az életnek,
699 23 | szavazógép lenni” – mondá, s szándéka megjelenni az országházban,
700 23 | minél elébb bekövetkezzék, s adja hosszú sor folytatását
701 24 | államnak az alapja a család, s jó, ha a családi élet áldásaira
702 24 | családja körében tisztelhetni, s mindannyiszor azt a meggyőződést
703 24 | együtt vacsorál a család, s kilenckor már csendes a
704 24 | élén a vész színhelyére, s ott működik, míg a pusztító
705 24 | már sokat írtak a lapok, s valóban nem közönséges hivatottságra
706 24 | lelkesedéssel ápolja a zenét is, s a generál-bassban egy ideig
707 24 | van mellettük alkalmazva, s reggel 8-tól 11-ig, délután
708 24 | folyton ugrál, szaladgál, s vidám zajától egész nap
709 24 | visszhangzik a tágas kastély s a még nagyobb kert. Van
710 24 | Isten tartsa meg őket, s nevelje naggyá kitűnő szüleik
711 25 | kozmás, mint tavaly volt.”~S aztán megmagyarázta a főherceg,
712 25 | magyarul írt „menázsi”, s arra a honvédek elkezdték
713 25 | bográcsokat egymás után, s senkinek sem kellett kínálás.
714 25 | odaállított egy fotográfműhelyt, s pillanatnyi fölvétel után
715 25 | szüreteléshez (így jó az), s egy egészséges séta után
716 25 | ahová bekvártélyoztak), s ott nekiültem regényt írni;
717 25 | mikor a terembe léptem, s megláttam az egész társaságot.
718 25 | hatalmas pengős sarkantyúk, s a vállán keresztülcsavarva
719 25 | hegedűvel Csányi Pista bandája, s rárántotta a láb alá valót.
720 25 | aztán megpendül a sarkantyú, s előáll maga József főherceg,
721 25 | főhercegnőt párul vezetve, s bemutatja azt az igazi huszáros,
722 25 | kevélykedik, abban a virtusa, s minden mozdulatával azt
723 26 | Bécsben a magyar a vendég, s a vendégé az elsőbbség.~
724 26 | nyújtá a trónörökösnek, s ez megcsókolta a nyújtott
725 26 | őfelsége hozzám fordult, s magyarul szólva elismerését
726 26 | járó munka megindítását. S azután mind a két szerkesztővel
727 26 | bevezető cikkre mutatva, s aztán a szerkesztőkhöz intézé
728 26 | legjobb írója ennek a műnek. S ebben egy csepp hízelgés
729 26 | szerkesztőségre, a jelen és távollevő s még azután közreműködendő
730 26 | a szállásán tisztelegni, s emiatt mindig nagy népcsoportosulás
731 26 | előtt. Egyszer lármát hall, s az ablakon kinézve látja,
732 26 | Felhívatta a rendőrbiztost, s kérdezte tőle, hogy mit
733 26 | mindig nem lett elegánsabb, s a kardinális kapuját nem
734 26 | egyenesen az elfogadó szobájába, s felzavarnom a senki által
735 26 | Csak kétórai határidő volt, s azalatt még le is kellett
736 27 | szőnyegész (aki érti a szakmáját, s akinek az az utasítása,
737 27 | egy-egy történetről beszél, s magával hordja azt a kiterjedt
738 27 | ellenvéleményt provokálni bátor, s leküzdi, ha az övé az erősebb;
739 27 | fogalmazásban az ő kezébe kerülnek, s azután a felügyelőbizottságok,
740 27 | gyakorolja mindannyi fölött, s amíg egyrészt meglepő szakismeretével
741 27 | edzett testalkat kell. S ezekben a legjava jutott
742 27 | vad, idegen vezetőtől, s dacolva zivatarral, leküzdve
743 28 | gyermekek vérét használják: s a mi házunk és az iskola
744 28 | házunk ajtajába kiállni, s utánam nézni; de ha a sakter
745 28 | előtt hátratekintettem, s azt láttam, hogy nem néznek
746 28 | Aló, puc, csípd meg!” s nagyot nevettem rajta, mikor
747 28 | nap elmaradt a leckéről, s midőn másnap emiatt a tanárunk
748 28 | ő mindent komolyan vett, s szerencsét kívánva a tanítványának
749 28 | hogy megfogjam a gallérját, s jó sort verjek a hátára
750 28 | ugyanazt kívülről tolja befelé, s amint az ajtó kitárul, ott
751 28 | Hogy én haragszom-e ő rá?~S azzal alázatosan levéve
752 28 | hatalmas parancsolattal! S ő keres fel engem.~Nekem
753 28 | bocsánatot, hanem én tetőled; s már most jöjj be az anyámhoz,
754 28 | most jöjj be az anyámhoz, s mondjuk el neki, hogy kibékültünk,
755 28 | bejött velem az anyámhoz, s így szólt:~– Eljöttem bocsánatot
756 28 | lettem én filoszemitává.~S nemcsak ideális frázis volt
757 28 | becsülettel traktálják. S ehhez nem kell egyéb, csak
758 28 | színpadra, a zenekar elé, s alighogy elkezdé: – „Reszkess
759 29 | évenkint ezer levelet, s mondhatom, hogy ez nem tartozik
760 29 | éppen annyit, mint Mór, s milyen szépen fog ez majd
761 29 | Szerecsen, Kelemen Szerecsen, s több efféle irodalmi négerek.~
762 29 | ellenbírálatot sodorintott, s felküldte a kiadandót. Kollégám
763 29 | Kollégám befűte biz azzal, s azt írta a mondanivalókba,
764 29 | N. úr ott Vámos-Pércsen, s ír vissza a kollégának,
765 29 | csinál, azt életben hagyja, s ebből lesz azután az „avar
766 29 | Írjon ön maga egy novellát, s tegye alá a nevemet; majd
767 29 | azután később én írok egyet, s az alá meg ön tegye a nevét.~
768 29 | restante, sem a lapban; s a költő elbúsultában még
769 29 | azoknak is a „Fergeteget”, s elvitte azt egy másik laphoz,
770 29 | beleplántálta a „Fergeteget”, s nekirontott vele egy harmadik
771 29 | esztendeig elvár az adósára, s midőn kifizeti, még megdicséri
772 29 | szerkesztőt, ha valami jót hozott, s ellenkezőleg megbírálják,
773 29 | tiszteletben szoktam tartani, s megtörtént rajtam, hogy
774 29 | meg az észről és szívről, s vége volt ígérve a jövő
775 29 | pedig szállást változtatott, s nem mondta meg, hová? Ez
776 29 | Petőfi, mikor hazakerült, s meglátta a lapot.~– Hol
777 30 | viselni a piros öltözetet, s ezért Sz…i piros mondhatlanja
778 30 | színész piros mondhatlanja, s megszólítá érte, hogy mi
779 30 | asztaltól a víg ezredes, s engedé magának újra megmagyaráztatni
780 30 | kiesett a könny e szóra, s véget vetett a tréfának.~–
781 31 | csillagok, nyíljék ketté a föld, s nyeljék el, temessék el
782 31 | adóssággal hitelezőimnek, s nehány kötet regénnyel kiadóimnak,
783 31 | csizmájuk talpa szakadt le, s nincs bizalmuk a vargacéhben,
784 31 | tudniillik máj- és lépfájdalmak s hemorrhoidalis szenvedések
785 31 | gondolhatja, hogy majd fia s lánya lesz, mennyi bosszúsága
786 31 | fészek nincs a világon? S hogy tud valaki Pestről
787 31 | egyszer mindnyájunknak! S legyen valahára általános
788 31 | hegyek közé, az erdőkbe; s olyan jólesett, hogyha egy-egy
789 31 | nekivágtassak-e egy tüskebozótnak, s félkabátom hátrahagyásával
790 31 | kergetőztek a nagy fa körül, s úgy nevettek, úgy örültek
791 31 | lehet ez annak, aki látja!~S ismét hozzákezdtek valami
792 31 | szeretetet, a boldog ifjúságot, s a mindent áldó Istent.~Azon
793 31 | visszagondolok ama jelenetre, s ha valami bántó gondolat
794 32 | egyet változtatott a címen s azt mondá: „Tekintetes emberek!”~
795 32 | úrhölgy! Lelkes honleány!~S mindezeknek helyes használatára
796 32 | fohászkodék kegyesen a paraszt. S úgy látszik, hogy a jó Isten
797 32 | tebenned, uram, mind a kettő!”~S a címretartás megvan a legalsóbb
798 32 | azt mind mylordnak hítták, s azontúl semmi mylordot nem
799 32 | tenni „pemzli-bárónak”, s egy írót „lúdtoll-hercegnek”.~
800 32 | írót „lúdtoll-hercegnek”.~S miért ne, ha jó ötleteiért
801 32 | mindjárt testvérek volnának is, s ha meg a kaszinóban jönnek
802 32 | alföldön régen szokásban van, s pótolja az „uram” címet.
803 32 | Ez persze régen volt, s azóta a vélemények gyakran
804 32 | haditörvényszék elítélte, s aztán, mint maga mondá,
805 32 | csirkefogóra, kapcabetyárra, s sértett önérzettel tagadnak
806 32 | alsóbbrangú tolvajokkal, s valamennyi között Rózsa
807 32 | hercege hordja fenn a fejét, s méltóságának öntudatát a
808 32 | leül vele, koccint vele, s aztán diskurálva kikérdezi.~
809 32 | aranykulcs, a Szent István, Lipót s vaskorona stb. rendek lovagjaitól
810 32 | csak egy fertály jutott, s néhányról az a vélemény,
811 32 | kezdi, hogy „rövid leszek”, s aztán akár szabad, akár
812 32 | mint az orientalisták, s mind a ketten mélyen maguk
813 32 | látják a belletristákat. S még jó, ha látják. Legközelebb
814 32 | beszélni, de szavazatuk nincs, s pezsgőt sem kapnak az elnöki
815 32 | szellem arisztokráciája!~S most következik az, ami
816 32 | szabómestert az ország elnökének, s miután az három esztendeig
817 32 | visszamegy szabóműhelyébe, s varrja egykori hadserege
818 32 | hogy nagy ember legyen, s az aztán persze olyan téglát
819 32 | téglát gyárt, mint a szappan, s olyan szappant, mint a tégla;
820 32 | hanem részvényesei igen, s ha gépeket gyárt, azokat
821 32 | Nyugodjunk meg ez öntudatban, s fogadjuk el a titulusunkat.~
822 33 | négyszem közé kapja Telekit, s erősen kezdi fogni, hogy
823 33 | magyarországi barátairól a bajt, s megrontá legmakacsabb ellenfelei
824 34 | az, akit ma pofon ütnek, s holnap ő kínálja a kibékülést:
825 34 | kalapos festéket kávé gyanánt, s a világ minden megszorult
826 34 | kellett az asztaltól kelnem, s magamnak nyitnom ki az ajtót.~
827 34 | akkor porig leégett a háza, s dacára annak, hogy úgy maradt,
828 34 | tud, mert az nem szokása; s éppen most hallja, hogy
829 34 | nagybátyja Zomborban haldoklik, s őt akarja örökösének megtenni;
830 34 | Engem a szánalom fogott el, s egyúttal a szégyenpirulás.
831 34 | kasszámban egy forintnál. S hogy adjak én egy forintot
832 34 | bátorságot vettem magamnak, s nagy zavarral és arcpirulással
833 34 | asszonyságnak az árva egyforintost, s ezer bocsánatot kértem tőle,
834 34 | mentségemet, és az egyforintost, s elég kegyes volt nem vetetni
835 34 | megátalkodott kopogtatás, s újra megjelent a tisztelt
836 34 | kibékültem a lelkiismeretemmel, s midőn újabb tíz nap múlva
837 34 | adtam neki egy húszast, s azt mondtam, hogy sok dolgom
838 34 | hogy nem jön többé hozzám, s majd szidalmaz országszerte.~
839 34 | nap múlva megint itt volt, s beszélt nekem az én elismert
840 34 | hogy most jön Zomborból, s négy nap óta nem evett meleg
841 34 | is megcsókolta a kezemet, s amint kicsuktam az ajtón,
842 34 | odakívül is hálálkodott, s elrekomendált mindenféle
843 34 | még meghűti magát az úton, s az is csak az én bajom lesz.~–
844 34 | hetenkint kétszeri böjttel s huszonöt vers elolvasásával
845 34 | megáldjuk egymást kölcsönösen, s a dolog megy olyan szépen,
846 34 | Ismerősöm neje karon fogott, s bemutogatott sorba a társaság
847 35 | vissza a derék zászlósurat, s megkérdjük tőle, hogy fogja-e
848 35 | legnagyobb északfényhez, s valami kedves exotikus illatot
849 35 | drámaírók sorban a tantième-ért, s kezet csókolnak egy magasan
850 35 | Ez tökéletesen elragadó. S az ember szinte sajnálja,
851 35 | és feleség válik belőlük, s azután kezdik el csak még
852 35 | mondja: „Nem! Én ott leszek!” S mennyi érzelem a színész
853 35 | tudja, mi történnék velünk!” S mily szépen szelídül át
854 35 | hosszas monológ helyett alá s fel jár a színpadon, s csizmája
855 35 | alá s fel jár a színpadon, s csizmája minden lépésnél
856 35 | ahol Csillag Róza lakott, s az inasom jó lábon állt
857 35 | borult, és összeölelkezett. S a darab végeztével a páholyokból
858 35 | nekik rögtön a darabot, s csak akkor engedtek, amidőn
859 35 | színházunk történetében s életünk legszebb napjai
860 36 | meghallgatá a sors; egy rövid év, s neve ott ragyog, ahol egy
861 36 | egy Brinz, egy dr. Hein s egyéb világhírű humoristák
862 36 | hírrel járó dicsőséget, s elindult egy kis körútra,
863 36 | igen nagy örömmel hallott, s magasztalta aztán tisztelt
864 36 | szerencséltetni itteni tisztelőit, s különösen azon tisztelőnőjét,
865 36 | jámbor kék mándlis hazafit, s megmondja neki a falu nevét,
866 36 | személyt szállíthat a szekerén, s azontúl foly az értekezés
867 36 | lesz. – Menyecske elpirul, s kiszalad a szobából!~Zebulon
868 36 | természetesen mind régóta tisztelői, s nagyon örvendenek, hogy
869 36 | meg tizenkilenc krajcárt, s abból csak magának Zebulonnak
870 36 | egy újságot a zsebéből, s mutatja neki:~– Mit akart
871 36 | úrnak, kit úgy megsértett, s kinek mi segédei vagyunk?~–
872 36 | tehát nem ad elégtételt? S tudja ön, mi az olyan embernek
873 36 | aki híres emberré lesz, s azt nem tudja titokban tartani.~
874 37 | nagy pecsenyét fog meglőni, s abból neki is juttat, aztán
875 37 | ki a külföldi hírlapokba, s valószínűleg át is ment
876 37 | Felmegy tehát az igazgatóhoz, s jelenti, hogy itt van.~Az
877 37 | hogy ön agyonlőtte magát, s meghalt.~– De hát én mondom,
878 37 | célra, hogy éhes vagyok, s enni akarok.~– No, még ilyet
879 37 | feldöntötte a tintát, törülje fel, s míg az bement, köpenyege
880 37 | alá kerítette a pulykát, s odábbállt vele.~Mire a nyomozásra
881 37 | a tőle elhozott újságot, s az aláhúzott sorokra mutatott:~–
882 37 | bizonyítvány, hogy én meghaltam, s a halottak, tetszik tudni,
883 38 | rettentő összeomlását –, s annak szétrugdalt romjai
884 38 | kerestek ephialtészi hírnevet, s árulkodásukkal jó barátok
885 38 | Magyarország sírját ásták, s ha már azoknak megbocsátottunk,
886 38 | haza és a honfiak ellen, s oly helyen áll, hol újra
887 38 | Tisztességes küzdtér-e ez?~S midőn látunk az elrágalmazottak
888 38 | jelszót felírhatjuk mi is. S valakinek a becsületét ellopni
889 39 | poétaember fogna lakni, s írná egymás tetejében a
890 39 | honoráriumnak híre sem volt, s mikor még a magyar író koldulni
891 39 | orvoslá: csizmákat foltozott; s a költő és a csizmafoltozó
892 39 | megélünk belőle együtt. – S megosztá vele azt a keveset.~
893 39 | majd elélünk valahogy! – S akkor aztán egész éjjel
894 40 | gubbaszkodva, felborzolt tollakkal, s csak a fejét emelgette felém.~
895 40 | tőrben vergődése közben, s csak a bőrfoszlánynál fogva
896 40 | mondám a jámbor szenvedőnek, s elővéve oltókésemet, szépen
897 40 | lábú madarakat nem ismerek; s e helyett zsebemben hordott
898 40 | Szót is fogadott, elrepült, s láttam, hogy felszállt egy
899 40 | hogy felszállt egy fára, s meg tudott biz az állani
900 40 | fakó veréb odareppen elénk, s a legotthonosabb barátsággal
901 40 | hányt kenyérdarabkákat, s visszament hozzájuk, felosztotta
902 40 | alamizsnát közöttük anyailag, s csiripelt hozzájuk erősen;
903 41 | még 48 óta per tu vagyok, s most már szörnyen átallom
904 41 | férfiú rám mereszté szemeit, s azután bocsánatot kért,
905 41 | megyek, akihez indultam, s kénytelen vagyok azt kérdezni
906 41 | végig lesztenográfiázom, s mire hazaérek, a cikk kész,
907 41 | meg nem találni sehol, s kétségbeesni, hogy már most
908 41 | akit évek óta kerülök, s úgy rémlik előttem, hogy
909 42 | személykereset-adót fizeti? S hol lehetne egy szerény
910 42 | Mahnzettellel rátalálni, s holmi restánciákat anno
911 42 | és engemet meg ne ijessz; s hozz énnekem harmincháromezer
912 42 | rettenetes történeteket, s úgy esztendőnkint tíz, tizenöt
913 42 | halál nemével megöldösök, s az énnekem nem kis fáradságba
914 42 | azok védelmezik magukat, s egynehányszor kicsi híja
915 42 | mint egy fojtogatott ember, s menten elalszik. Persze,
916 42 | lámpást, meggyújtottam, s makacsul fogám a tollat:
917 42 | kalamárisba akarom mártani, s íme, különös meglepetésemre
918 42 | sarkantyús csizmákkal a lábán, s piros kakastaréjos fejjel,
919 42 | hogy spiritust gyártok, s akcizát fizettetnek velem:
920 42 | pedig vettem a kalapomat, s indultam sétálni. A lépcső
921 42 | alján eszembe jutott valami, s visszafutottam.~– Hohó,
922 42 | helyettem kiüli a büntetést, s ha valaki belém szeret,
923 42 | anélkül sem találják helyemet, s nem óhajtanám, ha egyszer
924 42 | én nevem Kakas Márton.”~S valóban ezzel kezdte a legelső
925 42 | hogy a nyugtákat aláírjam, s a pénzt elköltsem, és naponkint
926 42 | Sziszifusznak követ hengeríteni, s a háromfejű Cerberust rábeszélni,
927 42 | mindegyikkel megégtem, s örültem, ha a csizmámat
928 42 | született meg az Üstökös, s az általa nyitott nemzeti
929 42 | a hibámat is megjavítom, s akkor Kakas Mártont is elviszem
930 42 | mert apjának egyetlen fia, s ő keres az egész háznépre.~
931 43 | pedig a megáradt Tápió volt, s annak egyetlenegy hídja,
932 43 | vezérei feladták a csatát, s gázlókon menekültek keresztül,
933 43 | elveszett a nap dicsősége, s még jött egy új csapás,
934 43 | elősietett Sternberg dandára, s oldalt fogta a menekülő
935 43 | közeledett az osztrák lovasság, s messze előtte lovagolt vezére,
936 43 | százlépésnyire előtte járt ezredének, s kardját villogtatva, messziről
937 43 | hadsort el meri hagyni, s egyedül előrevágtatva a
938 43 | egyedül, ezredeiket elhagyva, s ott szóváltás nélkül összecsaptak.~
939 43 | villant mind a két kard, s azzal mind a kettő kihullott
940 43 | megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a tusa puszta
941 43 | egymásnak feszített oldallal, s azzal mind a két lovag lezuhant
942 43 | Sternberg-féle lovasezredet, s míg ők az első rohamot felfogták
943 43 | ágyúk, az elhagyott csatatér s a nap dicsősége.~*~Ugyanazon
944 43 | mellett gazdáik tépelődéseit, s továbbadják, amit hallottak,
945 43 | összetépték pányváikat, s nekiszilajultan törtek keresztül
946 43 | keresztül a táborvonalon, s lovagjaikat elhagyva rohantak
947 44 | a földmívesek fiai közé, s azt mondták: csak puskát
948 44 | melyet erős ütegek védtek, s a halálos vállalat megreszketteté
949 44 | zászlóval az ellenség ütegének; s a példáján fellelkesült
950 44 | tiszti rangra emelték; s ott azután ahány csatában
951 44 | parti berkek oltalma alatt, s onnan egyszerre váratlanul
952 44 | tábornokát figyelmeztetni, s egyúttal fölkérni, hogy
953 44 | egy század! – mondá Gózon: s kiválasztva egy századot,
954 44 | így, ni! – mondá Gózon, s leugorván a lováról, egy
955 44 | kezéből kivette a puskát, s beleugrott a vízbe, s a
956 44 | puskát, s beleugrott a vízbe, s a kikeresett gázlónak indult: –
957 44 | hangzott Gózon Lajos szava, s abban a pillanatban, mint
958 44 | maroknyi önkéntes csapat, s abban a percben le volt
959 44 | tüzelést az egész vonalon, s azzal Tseodajeff felhagyott
960 44 | Tseodajeff felhagyott a csatával, s távol a Sajótól táborba
961 44 | csapaté volt az oroszlánrész, s annak vezetőjéé, ki egy
962 44 | helyszínén alezredessé emelte őt, s az összes táborkar előtt
963 44 | ajánltatik Gózon Lajos őrnagy s 66-ik zászlóalj-parancsnok
964 44 | Komáromnál az ácsi erdőben, s 26-ikán a Sajóvonalon küzdött
965 44 | hazafinak: derék katona.~S a harcok lejártával a vitéz
966 45 | honvédekké akarnak indulni, s az ősz gvárdián azt tette
967 45 | mely a táborig eltartson, s mikor szekereikre ültek,
968 45 | és áldását adta rájuk; s könnyező szemmel nézett
969 45 | lett harcnak, dicsőségnek, s az élve maradottaknak nagy
970 45 | felölték fehér palástjukat, s folytatták a tudományos
971 46 | felhívására nem ügyelt, s a második ajtónál eltűnt.
972 46 | előtte a fehér asszony, s elkezdett csendesen haladni.
973 46 | fehér asszony visszafordult, s a lámpát a tiszt arca elé
974 46 | folyosó ajtajain, ablakain, s egyszer egy ablakán a folyosónak
975 46 | átment az átelleni házba, s kérdezé a házfelügyelőtől,
976 46 | hanem betörette az ajtót, s szépen ott lepte az egész
977 46 | jónak látták azt abbahagyni, s az egész kísértethistóriát
978 47 | borotválva volt egészen, s a feszes angol divatú viselet
979 47 | gróf nézte el csendesen, s nem ajánlkozott vele megmérkőzni.~
980 47 | Rékási egyre vesztett, s a tételt mindig duplázta;
981 47 | beszélgetett a kávéssal, s nagyon vakarta a fejét,
982 47 | forradalom élére álljon, s azalatt itt tudósításokra
983 47 | forradalom ügye hanyatlani kezd, s hogy őt el akarják fogni,
984 47 | Franciaország császárja leend, s éppen olyan kiszámítva fog
985 48, I | elnyelték a gazdagok kincseit s a szegények betevő falatját,
986 48, I | leggazdagabb városok határai, s az alább fekvő helységek
987 48, I | a szomszéd városban jár, s nincs semmi gát, semmi menedék,
988 48, I | templomok előtt, a piacokon, s ijeszték egymást rémséges
989 48, I | kétségbeesett nép között, s szólott hozzájuk az ő nyelvükön:~–
990 48, I | szegények és úri leányok, s nem szégyenlék a munkát,
991 48, I | átszakítja azt az áradat, s vége az egész munkának?~
992 48, I | aludt is, felriadt ágyából, s futott az utcára, azt hitték,
993 48, I | közepett égő házak közé, s a gátakat ellepő nép bámulatára,
994 48, I | szét az égő gerendákat, s ledöntve az égő háztetőt
995 48, I | esetet mentül többeknek, s jegyezzük fel magunknak
996 48, II | vagyunk; ma élet és virulás, s ha a szél rájuk fútt, menten
997 48, II | megszorítók jó barátunk kezét, s holnap fáklyát viszünk koporsója
998 48, II | együtt vigadtunk, mulattunk, s holnap odakinn látogatjuk
999 48, II | kezében vagyunk mindnyájan, s ki merné azt mondani, hogy
1000 48, II | keresztül a bezárt ajtókon, s nem kér bebocsátást, nem