| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rút 5 rutén 1 rutének 1 s 1933 saar 1 saarozs 1 sabinis 1 | Frequency [« »] 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s 1807 egy 1678 és 1464 is | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances s |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1001 48, III | kapál, csak ül az iskolában, s a gyerekeket tanítja.~Ha
1002 48, III | vagy szomszéd népnevelő, s összeültek, beszélgettek,
1003 48, IV | színe a vörösbe ment át, s embermagasságnyira nőtt;
1004 48, IV | mocsári fűzfa és rekettye, s nagy elvétve látszott itt-amott
1005 48, IV | csak süppedez eleinte, s ha egyszer azután beszakadt,
1006 48, IV | leszakadva a csábító söppedékben; s ha azután napok múlva utánamentek
1007 48, IV | deszkákat rakva a zsombikokra s dorongokat vetve az állat
1008 48, IV | szoptatta síró kölykét, s lompos rókafiú ólálkodott
1009 48, IV | fejét feltartva a vízből s fülcséit szétfeszítve, sziszegett
1010 48, IV | az embertelen tanyából, s nem találta örömét a falkástól
1011 48, IV | bölömbika harangos búgása s az éles rókaugatás vegyült,
1012 48, IV | mely fut a közelítő előtt, s hideg mocsárba vezeti őt.~
1013 48, IV | háromszor egy esztendőben, s a kövér legelőkön tölgyelő
1014 48, IV | vidéken az idegen utas, s azt mondja magában: „Isten
1015 48, IV | Isten áldása van e tájon!” S többé nem riad vissza az
1016 48, IV | vigasztos gyertyavilága.~S ki volt az, aki e csodaváltozást
1017 48, IV | munkára, mint a vasakarat, s a csüggedetlen szorgalom.~
1018 48, IV | érte, midőn hozzáfogott, s valóban volt is okuk, hogy
1019 48, IV | dombjára lakházat épített, s abba egész családjával beleköltözött,
1020 48, IV | hely okozta betegségekkel, s onnan kezdé meg legelső
1021 48, IV | cselédjeivel, munkaképes fiaival, s dolgozott velük egy sorban;
1022 48, IV | rajta, ha azon végiggondol, s otthagyta volna a megkezdett
1023 48, IV | munkáját a korai fagyok által, s újév napjára az elkészült
1024 48, IV | míg a felszínök beomlott, s a libegő zsombékokra állva
1025 48, IV | kiszárasztott felszíne, s e hamvakból egy új paradicsom
1026 48, IV | előttünk minden hadvezérnél, s méltán megérdemli, hogy
1027 48, IV | példája gyümölcsöző legyen, s buzdítson másokat üdvős
1028 48, IV | is maga szerezte magának, s minden kis fűszál, s minden
1029 48, IV | magának, s minden kis fűszál, s minden illatos virág, ami
1030 48, V | érckösöntyűk foglalák el, s ami ragyogott itt amott,
1031 48, V | legfényesebb főurait és delnőit, s a külföldi művészeket, akik
1032 48, V | zeneművész leült a zongora elé, s a legkedveltebb táncok zenéit
1033 48, V | Minden ember sírt, zokogott, s sietett el haza onnan: félóra
1034 49 | meg föltétlen tetszését, s ennélfogva hajlandó volt
1035 49 | olvasták ezt a költeményt, s úgy látszott, hogy mindenki
1036 49 | át Széchenyit az utcán, s látva, hogy ő is odasiet,
1037 49 | pamflet meg nem ingatja, s ki a pesti forradalmat nagy
1038 49 | Széchenyi.~A gróf utánanézett, s visszaköszönté:~– Bon soir,
1039 49 | ajtót, meg állt a küszöbön, s végignézve a sápadt, kétkedő
1040 50 | ki a párt vezérszónoka s indítványtevője volt, hogy
1041 50 | hirtelen visszavonta azt, s B. Paliban bennrekedt a
1042 50 | szemközt jön rá B. Pali, s elkezd rögtön expectorálni,
1043 50 | keményen a Boszporuszban, s halad nagy izzadva. Utánuk
1044 50 | a többinek:~»Jetz schaut’s den dummen Türken an!«”~
1045 50 | mondja: „»Nagyon jó!«”, s azzal odábbmegy.~Széchenyi
1046 50 | odábbmegy.~Széchenyi utánanéz, s így szól W.-hez:~„Jetzt
1047 50 | szól W.-hez:~„Jetzt schaut’s den dummen Türke an!”~2.
1048 50 | méltatlanul bántott ellenfélhez, s bocsánatot kért tőle, hogy
1049 50 | lehetőségéről.” – Majláth megígérte, s csaknem elkésett a fejtörésben
1050 50 | oldalán egy szép antik kardot, s azt mondja neki: „Add nekem
1051 50 | leoldta az övéről a kardot, s aznap gr. K. I. két karddal,
1052 50 | kaptam egy szebb kardot, s nyertem rajta ötven aranyat.~
1053 51 | őszbe vegyülő szakálla s a különös öltözet, melyet
1054 51 | katonakabát, magyar nadrág, s arra térdig érő harisnya
1055 51 | jobban a szeme közé néz, s elkiáltja magát:~– Hisz
1056 51 | utolsó garasom is elfogyott, s hazajöttem gyalog. Két hónap
1057 51 | aztán meggondolta a dolgot, s elhatározta, hogy haza fog
1058 51 | a büszke magyar jelmezt, s vett kopott zsibárus rongyokat,
1059 51 | egy nagy francia városba, s egy kávéház verandája alatt
1060 51 | olyan kardos úr, mint önök, s most sem vagyok se tolvaj,
1061 51 | vele élte viszontagságait, s azután egymás között harminc
1062 51 | őszintén, hogy kicsoda, s hogy a Székelyföldön van
1063 51 | táviratoztak Bécsbe, Budára, s szép időbe került, míg a
1064 51 | egy hely még üres volt, s szépen megvetve friss szalmával,
1065 51 | Reggel megy a vendéglőshöz, s mondja, hogy fizetni akar
1066 51 | büszkén, dicsszomjasan, s most hazatér rongyosan,
1067 51 | szekerére, ha át akar jutni, s így ért el hazája fővárosába,
1068 52 | állta a városháza ajtajában, s a főbíró parancsára elutasított.
1069 52 | kilencesztendősnek írattam be magamat, s minthogy a törvény 24 esztendőn
1070 52 | feküdtem, akkor újraszülettem, s fogadást tettem, hogy ezentúli
1071 52 | Magyarország, atyám az Isten; s én megfogadtam nekik, hogy
1072 52 | dolga, Kérdő Márton uram, s ezt nem akarom megháborítani;
1073 52 | Mártonnak a keresztlevelét, s azt mutassa be az összeírásnál.~
1074 52 | nem ettem, sem nem ittam, s végre meghaltam egészen.
1075 52 | kibocsátott a zár alól halva; s én Isten csodája által ismét
1076 53, I | nagy szádfal elkészülése s a szivattyúk lecsapoló munkája
1077 53, I | és aztán álmodni róla, s aztán kérdezni, hogy melyik
1078 53, I | rettentő menyegzőjét az áradat, s ők ketten olyan orgiát csaptak
1079 53, I | jobbra, másik balra dűlt, s az úszó házfödél ott állt
1080 53, I | maradt ablak szemöldökfája.~S ahol a sekélyebb vízből
1081 53, I | fenntartotta a nagy tömör kapu, s a szobában még látni a zongorát,
1082 53, I | egy óriási hordó által. S ugyanaz a romegyveleg ezernyi
1083 53, I | járdának lennének odatéve, s a háztetőkre halmozott ínséges
1084 53, I | látni a feliratos fiókokat, s a polcra föltéve egy kis
1085 53, I | Forró nap süt: nyár van, s ezeken a fákon nincs semmi
1086 53, I | nyár, hanem csak izzó tél.~S a házaknak e kietlen nagy
1087 53, I | Most is ott őrzi a házat, s el nem csalható a helyéről;
1088 53, I | a szőre, mint a farkasé, s elfeledett ugatni. Még mindig
1089 53, II | deszkákat rakott rájuk, s erre az úszó tutajra hordta
1090 53, II | bútorait és a háza népét, s mikor jött az áradat, csak
1091 53, II | keresztültörni a fölszínén, s a vízi virágok levelei úszkálnak
1092 53, II | molnár ipa odament szekérrel, s azt mondta, hogy elszállítja
1093 53, II | egy iszonyú halálordítás, s ő abban a percben feleségét
1094 53, III | régi töltésen kívül épült, s most már tökéletesen elzárja
1095 53, III | magán végtől végig halad, s aztán kétoldalt ott látja
1096 53, III | fűszál visszképe meglátszik, s amiből a nap égetőn ver
1097 53, III | kénytelenek horgonyt vetni, s egy közülök mégis elsüllyed;
1098 53, III | tornavilág egyik viadora s a szegedi csónakászok legkitűnőbbje,
1099 53, III | csónakászok legkitűnőbbje, s azokat is úgy kiveri a hullám,
1100 53, III | keresztülcsap a fejeink fölött, s a túloldalon az őrházakat
1101 53, III | keresztültört rajta az ár, s újra kellett kezdeni a munkát.~
1102 53, III | megbírálni a munkánkat, s aztán azt mondta: „Hohó!
1103 53, III | horgonycölöpöket vertek le, s azután a külső cölöpöket
1104 53, III | építész bámulva szól róla, s vakmerőnek ismeri el az
1105 53, IV | az Öthalom emelkedik ki, s közben egy kútgém meg egy
1106 53, IV | Öthalomnál! Egész hajósereggel. S ezek a hajók a gőzössel
1107 53, IV | nagyobb tóról jöttek ide, s ugyanazon még vissza is
1108 53, IV | lerohadt a folytonos esőzéstől, s azóta folyvást hó és zápor
1109 53, IV | meg nem akadályozhatta, s ennek következményeit semmi
1110 53, V | az agyagoszlopok ottan, s mennyi tudós értekezést
1111 53, V | bennünket fakunyhójába, s kitárja elénk szerzett műkincseit.~
1112 53, V | kengyel már vasból van, s azokkal már a finomabb kor
1113 53, V | mindegyike más ezredévet s más népfajt képvisel. Négy
1114 53, V | hatalmas álla van egynek, s mily gyönyörű fogai, teljesen
1115 53, V | szarvasagancsokat is találtak, s később remekül készített
1116 53, V | kulacs alakúra volt készítve, s megtöltve fekete kölessel.~
1117 53, V | van ilyen őskori emlékkel, s valamikor azok mind napfényre
1118 53, VI | Száz napot töltöttek ottan. S minő száz nap volt az! Az
1119 53, VI | mostohasága folyton váltakozva, s a visszatéréshez semmi remény.
1120 53, VI | visszanézni a bedűlt ház tetejére. S a mindenét vesztett nép
1121 53, VI | boroshordót aláhengerítették, s kész a csapszék, ahol a
1122 53, VI | szabó-, csizmadiaműhely van, s varrógépek dübörgése hangzik
1123 53, VI | tulajdonosa átengedett nekik, s ahová csak mesterségesen
1124 53, VI | ami fölött nem jár madár, s ami különös, még gólya sem.
1125 53, VII | alacsonyabb a belvíznél, s Tokajnál áradást jeleznek,
1126 53, VII | sok fűmagot, az ott kikel, s benövi szépen az egész területet. (
1127 53, VII | reng a dübörgése alatt.~S az eredmény: négy centiméter
1128 53, VIII| megnevezhetlen minőségű dugvány, s aztán a fölötte, mint egy
1129 53, VIII| róla az átázott vakolatot, s felgyürkőzött emberek lapátolják
1130 53, VIII| sártenger, ami előttük áll! S a jó közönség még szaporítani
1131 53, VIII| tegye azt a maga kenyerén, s érje be a – mindennapi kritikával.
1132 53, VIII| millióknak jól elhelyezése s jó és célszerű munka teljesítése
1133 53, VIII| És amellett tud dolgozni, s amit más dolgozik, azt megítélni.~
1134 53, VIII| lesz népszerű ember soha. S éppen azért való Szegedre
1135 53, VIII| biztosul ide küldetése!”, s amerre csak jártunk, mindenütt
1136 53, IX | füstölgő romjai fölött, s azon sóhajtozott, vajh lesz-e
1137 53, IX | elterjedt az egész nép közt, s mind e mai napig is fennmaradt.~„
1138 53, IX | temetőjében a sírhalmokat, s egyszer csak azt látta a
1139 54 | egyedüllétében önmagának is sok, s a sivatag közepett is ismeretlen
1140 54 | csak az ő szavát ismerik, s más elől elfutnak – párjával
1141 54 | barangolni, enni, inni, s sopánkodni, hogyha nincs
1142 54 | az utcán szóba elegyedni, s komoly, szolid ember nem
1143 54 | liba hagyja tömni magát, s visszamegy a hizlalóba,
1144 54 | a poéták belső részeit, s majd azután megmondva, hogy
1145 54 | megsavanyodott a lótej, s más nem ihatja, megtölthessék
1146 54 | hátukhoz verik a lantot, s azt mondják nekik, hogy
1147 54 | amikor üres ideje marad, s veszendő papirosra tesz
1148 54 | A költő palotában lakik, s a publikumot vacsorával
1149 54 | ősz, a békesség és háború, s más ártatlan tüneményei
1150 54 | zsindelyes házat lát, betér vele, s kedveskedik könyvével a
1151 54 | hétig legalább itatják érte, s így duplex libelli dos est;
1152 54 | egész nemzettel személyesen, s végigissza mind a négy districtust.~
1153 54 | emelkedik vagy csökken, s minden egyes könyv elterjesztésére
1154 54 | zaj nélkül is felkeresik, s az embereket éppen úgy nem
1155 54 | még nem következett el; s amíg odáig eljutnánk, sok
1156 54 | diákok és korhely poéták, s ha mégis oly sokszor tréfásan
1157 54 | Az iskolából kitiltották, s azontúl járhatott-kelhetett
1158 54 | belebódorgott a világba, s miként egykor „csapot, papot,
1159 54 | tanszéket állított fel, s megválasztá bele Csokonait
1160 54 | fiatal versíró szkítákat, s megint elment országot-világot
1161 54 | volt a könyöke szakadva, s valamennyi lábujja mind
1162 54 | egyik legnagyobb lángelméjét s kivétel nélkül legnagyobb
1163 54 | dicső találkozás által, s elragadtatásuk tökéletes
1164 54 | apró zuhatagokat képezve – s a többi.~A házban két szoba
1165 54 | Elébb Csokonaihoz ment be, s kérdezé tőle, hogy mint
1166 54 | pártfogó fejet csóvált, s látva, hogy poétája ma bal
1167 54 | kelt föl, otthagyta őt, s átment a másik lángészhez.~
1168 54 | alatt.~A mecénás felcibálta, s magyarázatot kért tőle:~–
1169 54 | idefészkelt az ablak alá, s az egész éjjel ordít, mint
1170 54 | villával piszkálja a fogát, s olyan rossz élceket mond,
1171 54 | rossz anekdotát mondani, s leestem az Olympusról. Nem
1172 54 | gondolatot, ühüühü, közbeköhög, s pokolba repült minden eszmém.~–
1173 54 | magának egy bodzafa tilinkót, s azon sipítoz itt a fülembe
1174 54 | majd meg elkezd énekelni, s a legutálatosabb félhangon
1175 54 | a költő szavalása elől, s inkább választá mindegyik
1176 54 | kinek Lilla nevet adott, s kinek annyi édesbús keservdalait
1177 54 | ragyogtak a szemeik örömtől, s sóhajtozva mondák:~– Csak
1178 55 | kellene rohamra buzdítania, s kiejtésében csodálatosan
1179 55 | az ő fiatal ősz fejéhez s divatos piros mentéjéhez.~
1180 55 | tőle, ha nem parancsolták, s ott volt a verésében is.
1181 55 | még akkor fekete bajszát, s hetyke mosolygással mondá
1182 55 | mer állapodni, főbe lövi, s reggelre Kolozsváron volt
1183 55 | előtte a tripartitumot, s megmutatta neki a rettenetes
1184 55 | az ember szeret pipázni, s a felesége ideges, aki elájul
1185 55 | ember szeret kártyázni, s a felesége azt kívánja,
1186 55 | olvasson fel neki verseket; s ha végre az ember szeretne
1187 55 | gondolatját is tudta már urának, s örült, ha azt megelőzhette.~
1188 55 | olyan csúf hosszú neved van, s az én nyelvem olyan nehezen
1189 55 | az úr, vagy eresszen el, s fogadjon mást, akinek rövidebb
1190 55 | kalandjánál ez volt jelen, s kisegíté a kelepcéből, ha
1191 55 | vette a tányérát, poharát, s átköltözött más asztalhoz.~
1192 55 | Egyszer jön Barcsayval, s keresi az üresebb asztalokat.~
1193 55 | hallotta e megjegyzést, s méltán félt, hogy ha a szó
1194 55 | értette alatta, melyen ki s be hordod a kármint a vámon,
1195 55 | hordod a kármint a vámon, s nem fizetsz érte.~– Oh,
1196 55 | a vámpír igazi értelmét, s szidta azután eleget Barcsayt,
1197 55 | bedugta egy pamlag alá, s gyönyörködött az előtte
1198 55 | naranccsal tele csákót, s amint azon lejtett táncosnéjával
1199 55 | vidámság között felemelték, s a narancsokat megint visszarakva
1200 55 | otthon volt a városban, s vezette az ifjabb nemzedéket
1201 55 | mindenki kalapját, pálcáját, s követte a vidám öreg urat
1202 55 | vendégei képét, szavát, s egyáltalában nem volt semmi
1203 55 | közmeglepetésre leteszi pipáját, s kimondja az örvendetes jelszót.~„
1204 55 | fel e rég várt kommandóra, s mentek az öreg úrral le
1205 55 | kicsukta vendégeit a kapun, s otthagyta őket.~Azok szép
1206 55 | Jankónak hítta mindenki, s Erdélyben csak úgy bántak
1207 55 | Pedig regálista is volt, s nagyon szerette volna, ha
1208 55 | az ismeretlen embereket s kényszeríté a vele játszásra.~
1209 55 | ismerni a champagne-i pezsgőt, s pohara ürültén szörnyen
1210 55 | szállíttatott alá a Maroson, s amint egyikről a másikra
1211 55 | hirtelen tovább taszította azt, s Barcsay a kettő között a
1212 55 | az öreg úr ismerőseinek, s panaszkodott, hogy milyen
1213 55 | János úrnak lelkére kötni, s csak akkor jutott eszébe,
1214 55 | eltávozott; azért utánaszaladt, s a lépcsőn lekiáltott rá:~–
1215 55 | csinálni azon a nagy állomáson, s a másik siheder, kit „erre
1216 55 | Odainté hát magához a fickót, s mikor megkaphatta, odahúzta
1217 55 | magához üstökénél fogva, s azt a jó tanácsot súgta
1218 56 | udvarára egy négylovas hintó, s nehány perc múlva betoppan
1219 56 | szőrbotosokkal a lábain, s prémes sipkával a fején,
1220 56 | hogy színész, visszajött, s ugyanazon bundában, botosban
1221 56 | kegyesen Megyeri asztalához, s nagy mosolyogva megszólítá:~–
1222 56 | mondá az, fejét megrázva, s kezeit visszadugva nagy
1223 56 | számlálni, amicsoda sok ő.~S végre odaütött az asztalra,
1224 56 | végre odaütött az asztalra, s kimondá azt, amit legelőkelőbbnek
1225 56 | Azzal fökelt helyéből, s kezeit összetéve háta mögött,
1226 56 | egyet sétált végig a szobán, s engedte azalatt Megyerit
1227 56 | Azután megint sétált egyet, s visszajött.~– Meg több izs
1228 56 | fülére kötött sipkával, s számlálta a téli kesztyű
1229 56 | Sztrecso, Lubovay de Libetbanya s mazs uri familiakkal osztalyos
1230 56 | oh, nagyon sog vagyom én.~S azzal, mintha letett volna
1231 56 | Megyeri, felkelt az asztaltól, s igyekezett kiosontani a
1232 56 | észrevette a sok-férfiú, s mielőtt elszökhetett volna,
1233 57 | hajdan velem járt iskolába, s akkor sem tartozott a különös
1234 57 | valódi nagyság elrejti magát, s nem keresi a világot!~Nyomtalanul
1235 57 | sínnel volt képes kiállítani; s ki elveszett, mert nem tudta
1236 57 | kürtöli be a népek füleit, s keresve kell kutatni a víziszony
1237 58, I | cselszövényeket keresztüllátják, s reménylem, hogy X. X. nem
1238 58, I | közérdekeinek kivívására szükséges, s ez bizonyosan jobban érdeklendi
1239 58, I | háborúnk, nemcsak a tőröknek, s nemcsak Krímiában esnek
1240 58, I | rágondolok, megbetegszem bele, s betegen csak nem játszhatom.
1241 58, I | kilépett, tapsokkal fogadták, s azután is minden szavát
1242 58, I | egy-két ember a színházban, s a karzat csaknem üres volt.
1243 58, I | találja azt, mint engemet, s tanácsokat ad nekem! Énnekem!
1244 58, I | gyöngyfüzérek omlanak így lábaihoz, s ezreket érő gyémántokkal
1245 58, I | frank fizetése van mellette, s két fogatot is tart. Olyan
1246 58, I | viselet szükségeltetik, s már azt el is készítettem:
1247 58, I | elfoglalták a helyemet, s az estélyen zöld ruhám kéknek
1248 58, I | vagyok az ágyat őrzeni, s csak annyi erőm van, hogy
1249 58, I | holnapután kellene adni, s hüledezve rebegé, hogy csak
1250 58, II | férfiaknak, bajusszal, szakállal, s azok játsszák a hősöket
1251 58, II | amikhez nem vagyok szokva, s a közönség úgy röhögött.
1252 58, II | akart törni szállásomra, s hogy bezárkóztam előle,
1253 58, II | engesztelésül egy tál kocsonyát s egy kulacs bort küldött.
1254 58, II | elkártyázza még a ruhatárt is, s akkor igazán éhen halhatunk.
1255 58, II | meguntak már itt bennünket, s az volna jó, hogy ha egyszer
1256 58, II | mind ismeri a közönség, s kétszer egy darabba nem
1257 58, II | kifizetem minden adósságomat, s továbbmegyek innen, tán
1258 58, II | a közönség odacsődült, s a színház üresen maradt.
1259 58, II | Bárcsak a kukoricafosztás s a disznótorok ideje itt
1260 58, II | földesúr, aki majd eljön értem, s kivált innen, és azokat,
1261 58, II | szomjazom már reggel óta, s nincs, aki egy ital vizet
1262 59 | táltos karszékében ült, s nem kevés meglepetésemre
1263 59 | volna a felfüstöltetésre, s nemcsak hogy nyakamba nem
1264 59 | egykedvűen az egyfejű sárkány, s azzal pipáját kiverte a
1265 59 | Dumasból, Homérból, Békásiból s egyéb nevezetes külföldi
1266 59 | nevezetes külföldi írókból, s nevezze regénynek.~A tanács
1267 59 | Megígértem, hogy szót fogadok, s azzal takarodtam. Amint
1268 59 | volt írva az „Egy század”, s jött velem a legelső könyvnyomtatóhoz,
1269 59 | mutatom neki a nyalábot, s mondom, hogy én vagyok az
1270 59 | kételkedett, miután nevemet hallá, s engemet reményemen felül
1271 59 | nyájasabb képet mutatott, s biztosított, hogy meg leszek
1272 59 | megkínált egy szivarral, s előmutatta a már elkészített
1273 59 | helyett faolajat ivott, s ezt titkolni akarja, akkor
1274 59 | mondá a főtipográfus, s elbocsátott színe elől.~
1275 59 | Reggelre kialudtam a kudarcot, s amint megvirradt, újult
1276 59 | Megemeltetém vele munkámat, s kérdeztem, hogy mit ád érte?~
1277 59 | szerencséjét, gondolám magamban, s anélkül, hogy egy szót vesztegetnék
1278 59 | köpenyeg alá fogtam regényemet, s mentem egy másik könyvárus
1279 59 | nélkül futottam ki az utcára, s avizáltam magamba az ördögöket,
1280 59 | mért nem jöttem elébb ide, s később amoda? Denique már
1281 59 | amoda? Denique már megvolt, s én kereshettem, hogy melyik
1282 59 | Londoni koldusokat adják, s bennem e körülmény azon
1283 59 | való eleséget és világítót, s addig ki sem jöttem a szobából,
1284 59 | fiatal poétát eszik meg, s szellemvért iszik bor helyett!!!~
1285 59 | Somogyból felkerül Biharba, s úgy jön csak haza tizenöt
1286 59 | egy sírból fölkelt lélek, s kérdezem tőle túlvilági
1287 59 | utánanézetek, talán megmaradt – s inasát behíva felszólítá,
1288 59 | kiálték fel magamon kívül, s összevissza csókoltam az
1289 59 | úr, majd én előhúzom! – S képzelje most az úr, az
1290 59 | hogy ő a harmadik bíráló, s ehelyett igen alázatosan
1291 59 | ember az egész kontinensen.~S mik legyenek ama némi módosítások? –
1292 59 | elfogadására szavazott, s siettem hozzá a „némi módosításokat”
1293 59 | kellett asszonyt csinálnom, s két testvért úgy módosítanom,
1294 59 | megházasodik, meg kellett őrülni, s úgy mondani el azt, amit
1295 59 | mások előtt felolvasom, s nagy meglepetésemre szolgált,
1296 59 | azt mondták: csendesség! S azzal csak kezébe vette
1297 59 | minden ember a szerepét, s elkezdett olyan lassan beszélgetni
1298 59 | fordíthat olyan sebesen? S látok benne keresztül-kasul
1299 59 | félrehúzom Árpád személyesítőjét, s kérdezem tőle:~– Talán bizony,
1300 59 | hagyott meg, hogy „ühüm”, s a primadonna legszebb monológja
1301 59 | kezdődött, hogy „egyébiránt” s végződött e szóval „pedig”.~
1302 59 | megyek. Ekkor rohan a titkár, s kér mindenre, ami szent,
1303 59 | Végre jön az igazgató maga, s felszólít a kaszinópáholy
1304 59 | kebleikről a bokrétákat, s úgy hajigálják reám. Magam
1305 59 | Betértem egy vendéglőbe, s ott egy szögletben letelepedtem.
1306 59 | feljegyeztem belőle egy frázist – s előhúzott egy kis papirosszeletet
1307 59 | fülét, mire magához tér, s övét leoldva annál fogva
1308 59 | gondolatja: elkezd sírni, s telesírja a hős sisakját,
1309 59 | mondá rá a fekete ember –, s betudom nekik ezt a századot
1310 59 | hitte, hogy most álmodik, s szépen befordult a fal felé,
1311 59 | a kárt? Követ kötök rá, s a vízbe dobom. Bele a Dunába,
1312 59 | valaki megfogja a karomat; s amint föltekintek, egy magas,
1313 59 | egyszer megszorítá kezemet, s ihlet- és malasztteljes
1314 59 | fényes pálya várakozik, s szorgalmas fáradozás után
1315 59 | téli, egy nyári kaputjuk, s ebéddel, vacsorával élnek
1316 60 | fejedelem ellen felizgassa, s a vár és a város tűzzel-vassal
1317 60 | mellé dugott selyemkendőket, s azt a zálogot aztán kinek-kinek
1318 60 | hajította selyemkeszkenőjét, s íme, a büszke úrhölgy, aki
1319 60 | adott, elfogadta a zálogot, s viszonozta azt a saját kendőjével,
1320 60 | azt a saját kendőjével, s arra aztán együtt lejték
1321 60 | gyönyörű özvegy szemeitől, s midőn helyére vezette, azt
1322 60 | rendesen kérte a maga csókját, s azt is meg kellett adni,
1323 60 | arca elé húzta a fátyolát, s így kezdé suttogó szóval:~–
1324 60 | onnan őket felvétessem, s tisztába tétetvén, eltakaríthassam.~–
1325 60 | akárhová! – kiáltá a fejedelem, s a visszakapott selyemkendőjét
1326 60 | tartott selyemkendőjét, s nem kérve érte a váltságot.~
1327 61 | asszonynak hívatta magát, s azt kérdezte, hogy hogy
1328 61 | egy pár savanyú ugorkáért, s még a levét is pénzen vették,
1329 61 | mázolt palackkal a kezében, s ezen aláírással: Az jókedvű
1330 61 | harmadikban nem volt jó bor, s megitták a rosszat.~A két
1331 61 | termett? Megitták hűségesen, s megadták az árát busásan,
1332 61 | kétfülű káposztáshordóba, s lenyomtatta a káposztakővel.~
1333 61 | kívül-belül kifesteni a házát, s bevakoltatni az ajtót az
1334 61 | félvér milliomosok közé, s kávét parancsolt magának.
1335 61 | forintos tajtékpipáját, s kibontá kilencvenforintos
1336 61 | meggyújtotta a gyertyánál a végét, s azzal gyújtott rá a huszonöt
1337 61 | megtromfolt kereskedőre; s mikor az utolsó darabka
1338 61 | selyemposztó köpönyeget a földre, s maga felállva egy székre,
1339 61 | szakajtóval a hordóból a pénzt, s letölté azt a köpenyre,
1340 61 | messze nem vitt a szél, s beletömték mind egy zsákba.~–
1341 61 | nap rég kivette a színét, s öreg foltokat rakott rá
1342 61 | jár-kel a part hosszában, s szeges végű botjával kutatja,
1343 61 | néha egy-egy krajcárt is, s akkor még nagyobb dühvel
1344 61 | hordó pénzét szeleltette, s az a kopott koldus ott most
1345 62 | Adriai-tengerrel versenyez, s azon egy flottillát közönséges
1346 62 | szétszórta a járműveket, s egy közülök, Krajcsik Ferenc
1347 62 | ökleiket az evezőlapáton, s testükre fagyott az átizzadt
1348 62 | helytáll-e Jókai uram a gáton? S elment maga utánanézni.
1349 62 | gátcsuszamlás közepén fekve, s a bundájába takaródzva,
1350 62 | a kádakat az akácfákhoz, s várták, hogy hadd jöjjön
1351 62 | horgonyra kötött hajót, s ők ott várták egész lelki
1352 62 | hurkolt kötél elszakadt, s az nem mozdult meg. Három
1353 62 | az elkopott malomkövek, s mikor a hullám föláztatta
1354 62 | sereglett huszonegy menekültre, s még most sem lehet hozzájok
1355 62 | az udvaron fölállított, s azokra deszkát rakott keresztül.
1356 62 | az emelvényen is túlnőtt. S mikor aztán a nő látta a
1357 62 | lecsüggő ákácfa gallyaiba, s oda meneküljön. A férj úgy
1358 62 | amint a vízár elsodorta, s aztán oly szerencsétlenül
1359 62 | a két ága közé szorult, s minthogy a nehéz bundája
1360 62 | apát a halállal küzdeni, s nem tudott segíteni rajta.
1361 62 | megjósolta József császár, s ő azt már versbe is szedte.
1362 62 | adni a kényszerzubbonyt, s hogy a csónakot fel ne fordíthassák,
1363 62 | a hintójába a feleségét, s aztán vágtatott vele Új-Szeged
1364 62 | jött rá a hömpölygő vízár. S azzal együtt a víz elején
1365 62 | asszony ott ült a kocsiban, s kisgyermekét szorítá magához.~
1366 62 | a csáklyát, míg elérte, s aztán felhúzta a hintóból
1367 62 | tudod, hogy mire juthatsz?”~S íme, közel van a jóslatom
1368 62 | jóslatom beteljesülése.~S szégyen volna talán? A legelső
1369 62 | becsülését, hazánkfiainak s az emberiségnek tett igaz
1370 63 | fehér folyó között fekszik, s lakjék rajta boldog nemzet
1371 63 | körül ezt az otthonos tért, s hallgassátok, mit beszél
1372 63 | összeültek tanácskozni, s mentől tovább tanácskoztak,
1373 63 | bízták azt a késő unokákra, s a legtüzesebb szónokok is,
1374 64 | szónak minden értelmében, s hűségét mártírhalállal pecsételte
1375 64 | csak egy becsületes béke, s szabadelvű, bátor és erélyes
1376 64 | nép vonul a koporsó után, s kíséri őt a temetőhöz.~Oh,
1377 65 | kezelte az államvagyonnak, s diadalból és hajótörésből
1378 65 | diadalmas abszolutizmusnak, s hosszú évek során át türelmesen,
1379 65 | kincset összetépte önkezeivel, s a sors lábaihoz veté.~Bírálni
1380 66 | eszméimet rendbe tudjam szedni, s írni és szólni képes legyek
1381 66 | csügg két kezével a légben, s ez minden emlékemet véres
1382 66 | helyes irányban indultak meg; s ha helytelen irányt vettek,
1383 66 | azokat az igaz útra vezesse; s ha megvolt a siker, engedte
1384 66 | örömteljes fogadtatásával, s a nemzet új korszaka törvényes
1385 66 | védelem eszközeit egyesíté, s a szeptemberi nehéz napokban
1386 66 | utasításért nyargoncait, s ki mindennek megfelelt nyugodtan
1387 66 | veszve látszott lenni minden, s a győztes ellenvezér föltétlen
1388 66 | szó föltétlen megadásról.” S azon óriási munkának, mely
1389 66 | foglalkoztatott egyrészről, s két császári hadsereg ellen
1390 66 | szobában, Nyáry és Patay; s a hadjárat végén Nyárynak
1391 66 | törvényes alkotmányáért, s amint azt kivívta, megszűnik
1392 66 | időben zászlójára tűzött, s mely sok jó férfit körüle
1393 66 | irtóháborúval jött ellenünk; s lefelé a feltámadt népszenvedélynek,
1394 66 | mely álláspontját igazolta, s a nemzetre várakozó veszélyeket
1395 66 | asztalon), odahívta őt magához, s tudatta vele, hogy a belügyminisztériumnál
1396 66 | vállamra vetettem a puskát, s indultam Pestről, amerre
1397 66 | és igyuk meg a hazáért, s aztán menjünk meghalni.”
1398 66 | aztán menjünk meghalni.” S azzal fölvett a kocsijára,
1399 66 | azzal fölvett a kocsijára, s aztán el sem eresztett többet,
1400 66 | volt a magyar politikának, s megtámadása az osztrák kormányrendszernek,
1401 66 | hadbírák is megrendültek, s a bitófa elszalasztá benne
1402 66 | mindenki tisztelettel említ, s ki iránti gyöngéd viszonya
1403 66 | Sch.-né: önkívületbe esik, s meghal anélkül, hogy Nyáry
1404 66 | a megholt hagyatékának, s mire Nyáry a börtönből hazakerült,
1405 66 | értéktelen gabona évét, s 1865-öt, az országos fagyot.
1406 66 | kapta volna, most is élne, s megélne becsülettel lelki
1407 66 | hajolnia, hogy fölvegye, s a mesés ármányokról, miket
1408 66 | azt hittem, rám érti azt, s ő magára értette.~Hiszen
1409 66 | Ez indítványt helyeslem, s kiviteléhez tehetségem szerint
1410 66 | táborából mindannak, ami jellem, s nem szabad benne vezetőül
1411 66 | aki független nézeteket, s nem a hatalomnak tetsző
1412 66 | választania.~Ez rossz tudomány s ifjúságunkra nézve rossz
1413 66 | magának is sokáig fog fájni, s az a föld még azért bennünket
1414 67 | él; kit temetni visznek, s mégis itt marad közöttünk.~
1415 67 | támasztott nagy államférfit, s reá bízta, hogy világtörténeti
1416 67 | világrész új alakulásába. S nem csodák útján végezte
1417 67 | nemzedékeknek folyton vezére maradt, s az előhaladó kor csak nagyságát
1418 67 | családjának adósa maradt, s a nemzet rögtön teljesítette
1419 67 | legmagasabb hivatalaira érdemesek, s azok rögtön oda emeltettek.
1420 67 | de egyszerű polgárnak, s a nemzet tanácsadójának.
1421 67 | voltunk mi mindannyian; s ha néha a vitatkozó család
1422 67 | az olajág lett elültetve, s erdő nőtt belőle azóta.~
1423 67 | királyt és szabadságot.~S a koporsójára tett koszorúk
1424 67 | egy test, egy lélek lett.~S a koporsójára tett koszorúk
1425 67 | egy test, egy lélek lett.~S a koporsójára tett koszorúk
1426 67 | előlegezett a halhatatlanságból. S míg egyik nagy kortársa
1427 67 | míg egyik nagy kortársa s Magyarországnak egyik legnagyobb
1428 67 | de itt hagyta erényeit, s azokkal meg lehet az új
1429 67 | Osztozzatok meg az ő örökségén, s tartsátok meg őt szíveitekben;
1430 67 | felejtkezni, ő felkel sírjából, s megveri ökleivel fejetek
1431 68 | is el van temetve mélyen. S aki belőle fennmaradt, lett
1432 68 | amiket egykori vezérem s örökké jó barátom nagyratörő
1433 68 | Magyarország újrafeltámadása.” S hiszem, tudom, hogy ha nem
1434 68 | keresztül maradt közlönye, s melynek örököse lett a „
1435 68 | helyzetét. Isten csodája s az uralkodó bocsánatkész
1436 68 | mindig a szabadelvűségnek, s barátja az ahhoz ragaszkodó
1437 69 | mintha igazak volnának; s meghalt úgy, mintha az csak
1438 69 | országban legtöbben ismertek, s akinek ismerői közt egy
1439 69 | keresztülragyog a mosoly, s az koporsóját is elkíséri
1440 69 | koporsóját is elkíséri a sírig, s a temetőkapuig a gyászkíséret
1441 70, 1 | vagyok az „F” és a „k”, s mindenki érteni fogja ennek
1442 70, 1 | lélekkel nyúl a semmibe, s alkot belőle világtörténetet,
1443 70, 1 | belőle világtörténetet, s e téren oly szerencsével
1444 70, 1 | abból mind papiros lesz.~S ez csak oly sokoldalú képzettség
1445 70, 1 | legmagasabb lovakra is felül, s szekerével csak egyetlenegyszer
1446 70, 1 | jövő akadályokat kerülni, s sok nagy pocsolyán keresztülhajtott
1447 70, 1 | meg fogja őt vigasztalni, s dús kárpótlást nyújtand
1448 70, 2 | megalapította „Magyarország”-ot, s azt fenn is tartá egész
1449 70, 2 | dolgában is sokat ült Budán, s a Törökkel (Jánossal) folytatott
1450 70, 2 | diadalmaskodott pályatársai fölött, s a szerző nevét rejtő jeligés
1451 70, 2 | színészek az igazgatónak, s miután e véleményt Péter
1452 70, 2 | beszélni; másik azt mondá, ez S. gróf, az érti ily gyökeresen
1453 70, 2 | hordatta fel az előadásra, s saját kezével verte a színfalakba
1454 70, 2 | kaszinót ez estére bezárták, s az elnök maga vezette in
1455 70, 2 | üdvösen meg volt szeppenve, s e hatás kiterjedt még második
1456 70, 2 | fel helyzetének előnyeit, s bár, mint jelenleg az első
1457 70, 2 | határtalan tisztelője a szép, s mint báró Eötvös mondja,
1458 70, 2 | Kívánjuk tiszta szívünkből, s ez óhajtásunk számos tisztelői
1459 70, 3 | erjeszteni és fejleszteni, s csak akkor írj róla, de
1460 70, 3 | közönségnek pénzt fognak olvasni, s melybe az írók óráikat és
1461 70, 4 | színészi pályán megörökítse, s lehet-e kedvezőbb siker
1462 70, 4 | Rómeót szokta játszani; s melyek irodalmi körökben
1463 70, 4 | vezetőjének” neveztessék.~S e tánchadvezéri celebritás,
1464 70, 5 | háromezer esztendővel éltek, s azóta bebalzsamozva unatkoztak
1465 70, 5 | kabinet partikülierjében, s míg más ifjú ily időben
1466 70, 5 | deficiálásra kárhoztatva, s ezen mi nem segíthetünk,
1467 70, 5 | forintot egy zsemlyéért”, s az 1865-i „Száz zsemlyét
1468 70, 6 | ugyanannak szerény alattvalója. S ámbátor nem illenék subalternusoknak
1469 70, 6 | koporsóból is kitör és eget kér!” s ami igazság: a Hon nagyon
1470 70, 6 | járatják a legokosabb emberek, s a papirosa is szebb, mint
1471 70, 6 | valamennyi lapé a birodalomban.~S nemcsak az az érdeme a Honnak,
1472 70, 6 | hajnalcsillaggal (Morning Star) ébred, s míg ifjú tudósnak első dolga
1473 70, 6 | becsülni az időt (Times), s nemcsak a múltakra terjed
1474 70, 6 | hazaiakat (Hírnök, Idők tanuja), s mikor más írót bizonyosan
1475 70, 6 | Méhvel (Szjevernaja Posta), s midőn mások már rég aludni
1476 70, 7 | lenne pénzügyminisztere, s roppant pénzügyi terve realizáltatnék:
1477 70, 7 | lépéseket, csak kapriolokat; s míg más ordináré poéta most
1478 70, 8 | megénekelvén, költővé lett, s utóbb annyira vitte, hogy
1479 70, 8 | Beleoltja ő azt minden növénybe, s megtermeszti minden földön
1480 70, 8 | száradjanak, versekbe takarja, s a veteménymagvakat, hogy
1481 70, 8 | helyét a napok sorában, s helyébe ültetvén szerény
1482 70, 8 | halhatatlanok sorába emeljük.~S míg Üstökös jár az égen ~
1483 70, 9 | kölcsönösen és alaposan megérteni, s a nemzetiségi differenciákat
1484 70, 9 | kénytelenek megjelenni; s azt kellene azután majd
1485 70, 10 | el az újságírás mezején.~S ha fölszámítja táborát,
1486 70, 10 | Kucsuk János török basától.~S ha vesszük Kemény Simon
1487 70, 10 | barátja? Kemény Zsigmond.~S valamiképp megtörtént, hogy
1488 70, 10 | azok meg nem betegszenek, s el akarja velünk hitetni,
1489 70, 11 | magyar név dicsőségeért.~S ez valóban bámulatos eszköz
1490 70, 11 | ha megunja magát, ráül, s beutazza rajta mind az öt
1491 70, 11 | Ferenccel a Vatikánban, s bejut a konfraternitásba.~
1492 70, 11 | meghallhassa a „Repülj fecském”-et, s nagyon kérte, hogy azalatt,
1493 70, 11 | befolyását Antonellire, s próbálja meg, hogy tudna-e
1494 70, 12 | halhatatlanná lett, azaz meghalt, s most azt mondják rá gyilkosai,
1495 70, 12 | divus, dum non sit vivus!” s a dicsőség is egyik fő célja
1496 70, 12 | többé csendes nyugalmát, s ez is jó cél az olympi versenyen.~
1497 70, 12 | megérte, hogy akadémiai lett, s számozott széket nyert a
1498 70, 12 | szfinx őrzötte palotában, s ez is egyik magas, mert
1499 70, 12 | szerkesztőkké nevezett ki Apolló, s ez is díszes hivatal. Uralkodnak
1500 70, 12 | szentelt őrévé tett Melpomene, s ez is jutalom; a mennyek