Rész,  Fejezet

 1    2,  X  |         halálba e szóval: éljen a haza! S kiejté kezéből fegyverét,
 2    2,  X  |     mondták neki, hogy „meghalt a haza”?~Van-e nekünk szükségünk
 3    4      |           Táncsicsot, s úgy hozta haza Pestre nagy diadallal, mint
 4    4      |      versét: „Talpra magyar, hí a haza!” Erre egy kicsit elcsendesültek
 5    6      |          egy üdvkiáltás: „éljen a haza, éljen a király, éljen a
 6    7      | költeményét: „Talpra magyar, hí a haza!”, s a városházára sereglő
 7    8      |           Egy este együtt mentünk haza a vendéglőből. Útközben
 8   12,  I  |           Azzal elváltunk. Ő ment haza gyalog.~Szegény miniszter!~
 9   12,  II |       kételkedtünk.~Aztán sietünk haza, s amit a mai gyönyörnap
10   15      |          az eget, s eszükbe jut a haza. Ezt nem látják a loggiák
11   22      |        nem mehet az édes anyjához haza többet.~Engem pedig a jó
12   22      |      fogott kézen, s úgy vezetett haza abba a nagy messzeségbe;
13   22      |       ment át a golyó, úgy hozták haza halottan.~Azután Gyurika
14   22      |           azt tudni, hogy nem jön haza többé.~Lehullt már levél
15   23      |         menjen még. „Sietnem kell haza, mondá a vendég, holnap
16   24      |         kitűnő szüleik örömére, a haza javára és büszkeségére!~
17   28      |    tanítványának az újszülötthöz, haza bocsátá őt erre a napra,
18   31      |           tinéktek is drága név a haza, ha még a ti szívetek is
19   36      |          vannak.)~Már most kerülj haza, Tallérosy Zebulon.~A legelső,
20   38      |     kezünkben.~Ha valaki vétett a haza és a honfiak ellen, s oly
21   41      |   haldoklik, siessen mentől előbb haza. Persze, hogy a levél fél
22   42      |  szokatlanul rossz kedvvel tértem haza.~– Baj van, spirite! Nagy
23   44      |         fiatalokból a megtámadott haza védelmére: Gózon is e csapattal
24   44      |        pályát kerestek ők, csak a haza segélykiáltására ragadtak
25   44      |           Utánam barátim, éljen a haza!” kiáltá, és nekirohant
26   44      |    díszesíttethetnék, a méltányló haza nevében ezen elismerést
27   45      |        ajtón és kerített falon.~A haza fegyverbe szólítá fiait.
28   45      |         búcsút a zárdától, hogy a haza védelmére szálljon. Nem
29   48,  I  |   hallgató nép közt, ki-ki futott haza ásóért, kapáért. Százával,
30   48,  V  |            zokogott, s sietett el haza onnan: félóra alatt vége
31   50      |  Széchenyi pedig kard nélkül ment haza a gyűlésből. Hanem az eladott
32   51      |       dolgot, s elhatározta, hogy haza fog jönni.~Hazajönni! Annyi
33   53,  I  |           mindig a gazdáját várja haza. Egy másik romhalmaz közepett
34   54      |           a szökevényt. – Viszlek haza, és ott maradsz ezentúl
35   54      |   furulyálni? Pedig előtte volt a haza legnagyobb zenésze.~Néhány
36   55      |         ki balra; én magam megyek haza.~Azzal visszafordult, kicsukta
37   59      |       olvassa el.~Én magam megyek haza holnap borjúkat nevelni.~
38   59      |           Biharba, s úgy jön csak haza tizenöt egész hónap múlva,
39   59      |           az úrnak; holnap megyek haza borjúkat nevelni, addig
40   62      |       mondják neki, hogy „megyünk haza”. Volt köztük egy jókedvű
41   65      |       velem együtt, érzi az egész haza.~Isten adjon gyógyszert
42   66      |       kormány fölhívására, mely a haza védelmét követelte tőlünk.~
43   67      |          rá; itt akart meghalni a haza ege alatt, mely szenvedéseit
44   68      |         volna el e célhoz. Ezt a „haza bölcse” maga is kimondta,
45   70,  6  |      teljesítette kötelességeit a haza, az emberiség, az egész
46   76      |  könyörögne az, hogy eresszék már haza. Folytatás: ha pedig lesz
47   80      |        dolgom lesz; csak menjenek haza, legyenek békén, majd elintézem
48   88,  I  |          borul, s a közönség siet haza vacsorálni.~Mellettem egy
49   88,  VII|            Öcsém, nem megyünk még haza?” (Nem akart jönni a fiú
50   89,  III|           kirakva. Ezekből küldök haza Budapestre Stáció utca Nro
51   89,  IV |        páholy mohikánjai rohannak haza, tűzokádó kedvükben. S másnap
52   89,  XII|        várom, hogy ismét mehessek haza, az én kicsiny, szegény,