Rész,  Fejezet

 1    2,  I   |     óhajtva a csatamezőt, mint e szomorú felbomlás látványát, megindult
 2    2,  VI  |      jöttünk ide? az rátok nézve szomorú dolog.~Poéta barátom odasúgta
 3    2,  VI  |      rendű menekvők és maradozók szomorú csapata, rendetlen tömegben
 4    2,  X   |     vártam be Világoson.~Még egy szomorú emlékkel nehezebben jöttem
 5    7       |       tiszt volt aláírva (később szomorú emlékezetű alak, mint hírhedett
 6    8       |         kicsordult a szememből e szomorú nevetésre.~Ezt a tréfát
 7    8       |         láttam. Mindig ugyanazon szomorú arccal lehetett őt látni
 8    8       |     családja…~Körülem magasztos, szomorú énekhangok zengnek az elhunyt
 9   12,  II  |         ha csupa férfiakból áll, szomorú társaság az. Cifra virágedény
10   21,  I   |          környezé. Pedig az mind szomorú való volt.~Ő gyermekkorában
11   21,  I   |      röhögnek és sírnak a víg és szomorú bolondok; ebből aztán az
12   21,  I   |   feljegyzek utána, azon furcsán szomorú dolgok közül, amik szegény
13   21,  I   |          átvonulniok, útközben a szomorú legénynek hallatlan jó kedve
14   21,  VIII|          mert az ránézve könnyen szomorú szenvedéllyé lehet.~– Miért? –
15   21,  XI  |        Szüntelen ugyanazon véres szomorú kép, melyet utóbb ideáljává
16   22       |   énfelőlem. Van olyan, aki igen szomorú sorsot ért, van olyan, ki
17   22       |          köntösébe, megvetteté a szomorú ágyat, fehér tafota vánkosaival,
18   22       |      hallatszott valami csendes, szomorú hang; mint mikor sokan sírnak
19   22       |          ahol minden tárgy olyan szomorú emlék volt ránézve, elment
20   22       |    egyedül?~Oh, arra mind nagyon szomorú volna a felelet.~Három regényíró
21   22       |       örökre kigyógyult.~Egészen szomorú a szép eladó unokahúg története:
22   22       |      piperkőcökön, udvarlókon és szomorú öreg nénjén, hogy mikor
23   30       |    tréfának.~– No, no, ne legyen szomorú – vigasztalá az ezredes,
24   34       | Tekintetes koldusné asszonyság ~(Szomorú történet)~Én nem tudom,
25   38       |           vagy annyira ismeretes szomorú celebritások voltak, hogy
26   42       |         Ezért én írok mindenféle szomorú és rettenetes történeteket,
27   48,  II  |     aminek jönni kell! Azokban a szomorú sorsokban, miknek minden
28   48,  III |      temeti el a másikat? Milyen szomorú lesz az itt maradó sorsa!~
29   48,  IV  |         levegőjét.~Nappal is oly szomorú volt e tájék képe; a sík,
30   48,  V   |         urát nagyon meglepé az a szomorú csendesség, mely őt országa
31   48,  V   |    honnan hát ez a gyász, ezek a szomorú arcok az utcákon? Hová lett
32   48,  V   |          dalidóból rekviem lett, szomorú, halotti ünnep.~Minden ember
33   53,  VI  |    láttam egész Szegeden. Milyen szomorú tájkép, ami fölött nem jár
34   54       |         a tréfában mindig valami szomorú, amit ért, aki érez; ha
35   55       |     pedig már meghalt.~Azonban a szomorú napok őt is elszólíták Erdélyből.~
36   59       |   kisszerűt csinálni.~Volt benne szomorú is, víg is. Három külön
37   66       |       megtalálnók a tanulságot a szomorú végzetből.~Hogy férfinak,
38   69       |     Bernát Gáspár~Ő is megtért a szomorú emberek közé.~Tréfáit olyan
39   73       |        még egymásnak valami nagy szomorú dolgot, amitől mind bánatra
40   74       |         víg ember megszomorul, a szomorú kedvre kap.~Másnap délfelé
41   84       |           Excellenciád, tekintse szomorú állapotomat.~A miniszter
42   84       |           Excellenciád, tekintse szomorú állapotomat.”~A miniszter
43   84       |           Excellenciád, tekintse szomorú állapotomat.~– No, hát fizesse
44   84       |           Excellenciád, tekintse szomorú állapotomat.~– De hát akármit,
45   84       |           Excellenciád, tekintse szomorú állapotomat.~– Menjen hát
46   88,  VI  |    ifjúság örök tüzétől hevül. E szomorú alak Lendvay. Még oly közel,