Rész,  Fejezet

 1    1      |          nehéz korszak száműzött engem íróasztalomhoz. – De nem!
 2    2,  II |     ruhákról sok zsinór letépve.~Engem Nyáry vitt szekéren; ugyanaz,
 3    8      |      annyi küzdéssel összekötve, engem jó tanáccsal, jó akarattal
 4    8      |      meglátszott, hogy ő nem lát engem. De én megismertem őt. Garay
 5   21,  IX |          kitörölni, de ha szeret engem, hagyja ki ezt költeményei
 6   22      |     régen volt biz az már!~Mikor engem legelőször az iskolába vittek.~
 7   22      |          ő valóban eltávozik, és engem itthágy egyedül ebben az
 8   22      |       onnan azután visszatért, s engem beültetett a második padba
 9   22      |           a hatalmas nagy férfiú engem is kiszólított a padból,
10   22      |          anyám megtanítottak már engem olvasni otthon, nem úgy
11   22      |   olvasni otthon, nem úgy hoztak engem az iskolába. Megfogtam a
12   22      |         dobogott a szívem; hátha engem is kérdeni fognak: „Ha elnézed
13   22      | Rettenetes. Én nem élném túl, ha engem úgy megvernének. Hogy mer
14   22      |       édes anyjához haza többet.~Engem pedig a jó rektor úr fogott
15   22      |         édes anyám! Ne hagyjanak engem eltemetni!~Végre a kutyáktóli
16   22      |     velem éppen egykorú volt, de engem nagyon elhagyott a növésben,
17   22      |        pajtásom is meglátogatott engem az én saját kukoricaváramban,
18   28      | igazságszerető derék ember volt: engem (pedig sógora voltam) e
19   28      |    parancsolattal! S ő keres fel engem.~Nekem a könny kicsordult
20   28      |     szolgáltattam Móricnak, hogy engem megüssön. De énnekem nem
21   31      |                     Az erdei dal~Engem is meglepett egyszer a világfájdalom.~
22   31      |      hajigálnak ki a szerkesztők engem az ablakon? És a publikum
23   32      |        ráförmedt: „Mért hí az úr engem bulldognak?” Ő persze, valahány
24   34      |         minden megszorult embere engem nézett a jótékony női egyletnek; –
25   34      |      nincs útiköltsége Zomborig.~Engem a szánalom fogott el, s
26   40      |      neki, hogy ez az ember, aki engem nem evett meg, mikor foglya
27   42      |         nem jelent meg; utoljára engem kezdtek el döfölni könyökkel,
28   42      |       énnekem a hivatalom; ezért engem rendesen fizetnek.~Ezért
29   42      |      volt, hogy ők nem öltek meg engem.~Egyszer éppen a Véres könyvet
30   42      |         kezének felemelt ujjával engem fenyegetve.~Ijedten kaptam
31   42      |         nem vagyok benne részes: engem ne tessék érte korholni.
32   52      |      érni semmit, nem bocsátanak engem oda azért, mert jól tudják,
33   54      |         már, de megint visszajön engem bosszantani. Aztán a nap
34   54      |    akartam odamenni. Ez az ember engem megöl.~A jó úr megrettent:~–
35   55      |            De már azt ugyan nem. Engem Tanaszinak keresztelt a
36   58,  I  |         sem. duo”. Ez a rövidség engem nagyon aggódtat. Csak valami
37   58,  II |         elalszom, ne ébressz föl engem többet…~ ~
38   59      |           de nem látott Levassor engem: arcomnak annyira el kelle
39   59      |       egész hónap múlva, mialatt engem a kétségbeesés gutái kerülgetnek,
40   59      |      mindennap a nyakára jártam, engem látott meg, mikor fölébredt,
41   59      |          Azt várjam, míg ez fojt engem a vízbe?~– Csináljon belőle
42   71      |         kijönni a türelmemből.~– Engem ne ámítsanak az urak. Mondják
43   73      |         a bűbájos megint eljött, engem is, meg ezernyi ezer embert
44   77      |          túlvilágon is azzal fog engem üldözni az egész világ majorosa,
45   86      |           hacsak az meg nem enne engem; de uraknak jó, olyan lapos,
46   89,  VII|         epésnek van feltüntetve. Engem sokban emlékeztetett a Deák