Rész,  Fejezet

 1    2,  IV  |            elfordult, és egy szót sem szólt hozzá többet.~Szemere tehát
 2    2,  V   | pisztolyainkkal is megöljük egymást – szólt Görgei, ismét félretétetve
 3    2,  V   |            fütyörészi.~– Hiszi-e ön – szólt e mélázásom közben Görgei –,
 4    2,  VI  |                  Olvasd, és írd alá – szólt hozzá Csányi.~A miniszterelnök
 5    2,  VI  |              magam nem írtam naplót – szólt Szemere –, az eseményekre
 6    5       |                    Oh, nem úgy van!”, szólt a bohóc; ez a négy betű
 7   20       |              nem ismersz rám? Feri! – szólt a rejtélyes alak, kezét
 8   20       |              vagyok Sándor.~– Uram! – szólt Bathó. – Az igaz, hogy ön
 9   21,  I   |               csak kissé a puskámat”, szólt a víg legény Petőfinek, „
10   21,  III |               te se nyugodjál addig – szólt hozzám Petőfi, büszke öntudattal –,
11   21,  V   |            célból? Arról egy szót sem szólt, csak vezette Pákhot keresztül
12   21,  VIII|              fogom kérni e hölgyet! – szólt, amidőn elhagyták a hangversenyt.~
13   21,  X   |            hogy ki légyen?~Többet nem szólt, hanem előadta az útlevelét;
14   22       |               vagy, mint a nagymama – szólt duzzogva –, az is mindig
15   22       |              szépen.~Másnap délutánra szólt az engedelem. Akkor eljött
16   22       |         sorban megcsókolák.~Senki sem szólt szavaira semmit, csak annak
17   25       |               lesz a mai lakomán. Így szólt a „szüreti menázsi” 1894.
18   28       |              velem az anyámhoz, s így szólt:~– Eljöttem bocsánatot kérni
19   36       |              elé.~– Herr Tallérosy! – szólt a rend tiszteletreméltó
20   42       |               Csak tessék feltenni! – szólt a kis kobold tollsíp hangon. –
21   44       |    zászlóaljához.~– No, most, fiúk! – szólt hozzájuk. – Akinek a hazája
22   51       |                A jövevény azonban nem szólt senkihez, csak hagyta magát
23   55       |                 Biz én se, barátom! – szólt a derék borbereki Bayard,
24   55       |             ne tanulnának.~– Igazán – szólt megengesztelve a lecsillapított
25   59       |              Méltóztassék elolvasni – szólt azonban Gutenberg pereputyja –,
26   59       |          semmi, hanem a nyelv remek – szólt a babukafejű –, ihol, feljegyeztem
27   59       |     gyönyörűbbek az egyes jelenetek – szólt bele a piros orrú Minosz –,
28   59       |   legislegszebb az a gondolat benne – szólt a borzas szőke Aeacus –,
29   61       |             forint.~– Az csak semmi – szólt egy mellette ülő rác kereskedő
30   61       |              hogyan segítsen rajta? – szólt bele a búzakereskedő. –
31   61       |       segéljen, igaza van az úrnak! – szólt Tukma uram, kinek nagyon
32   66       |              híven. Már júniusban így szólt hozzám: „Lengyelország halott
33   71       |      királyleányt én akarom elvenni – szólt bele a másik Csák.~– Istentelenség! –
34   71       |                  Meg kell őket ölni – szólt flegmatice a harmadik.~–
35   74       |          csókolni. „Hagyd el, ecsém – szólt az öreg úr – nem vagyok
36   74       |           igazi muzsikusok vagytok” – szólt az öreg, megelégedés hangján –,
37   74       |              működni fognak. „Inas?”, szólt az öreg csodálkozva, s nagyot
38   80       |            unszolásra egy közülök így szólt:~– Már csak nem akartuk
39   84       |             elfogadási terembe, s így szólt:~– Excellenciád, tekintse
40   87       |         nyelven beszélek.~– Az igaz – szólt egy fiatal könyvárus –,
41   88,  III |              benne. „No, hallja ön? – szólt lelkesült szomszédom –,
42   88,  III |             példámat. Persze, itt nem szólt az öreg dob meg a réztányér.
43   88,  XI  |             bocsátlak.” – „De gazda – szólt a vén néger ravaszul mosolyogva –,
44   89,  VII |              politikus.)~A herceg így szólt tovább:~„Ezt a missziót,