Rész,  Fejezet

 1    2,  X  | kétségbeesett harc kimeneteleért egy embert áldozzon föl? Egy embert,
 2    2,  X  |             embert áldozzon föl? Egy embert, ki legjobb vitézeinek egyike
 3    5      |       zsákokba.~Én még láttam ezt az embert, gyermekkoromban, húsz évvel
 4   12,  I  |           már a cercle-et, s még egy embert akarna látni: Liszt Ferencet.~
 5   19      |          isteni ~Dicső virtus? annyi embert öldökleni? ~Az ártatlanoknak
 6   19      |        istenek? ~Ha valaki megöl egy embert magába; ~Függesztik a Hámán
 7   20      |          hasonlít Petőfihez, hogy az embert zavarba hozza; de ön mégsem
 8   20      |            látogassa meg ő is azt az embert, aki oly feltűnő hasonmása
 9   21,  V  |              előtt egy sáros, fáradt embert lát ülni, kopott, szakadozott
10   24      |          képes igazán boldogítani az embert, mely kárpótolni képes minden
11   26      |              kinézve látja, hogy egy embert a rendőrök a tömeg közül
12   30      |         ruhája van, mégis mindig más embert látok benne a színpadon,
13   30      |             mégis mindig ugyanazt az embert látni benne.~Katonásan volt
14   31      |   vargacéhben, hogy találnak-e abban embert és hazafit, aki elég keresztyén
15   32      |           ablakából azt a sok szűrös embert maga előtt, egyet változtatott
16   42      |            abban telik kedve, ha más embert ijesztgethet, szomoríthat,
17   42      |           esztendőnkint tíz, tizenöt embert, néha azonban rámegy ezerre
18   42      |        utakon, módokon százötvenezer embert ágyúval, lőporral, vízbefojtással
19   42      |              azért is egyszerre ezer embert nyakazok le. Hanem ezalatt
20   42      |         jámbor lidérc legalább ötven embert élet-halálra ellenem lázított
21   48,  III|       országút; azok eltartják a vak embert.~És betölt volna rajta e
22   51      |          mint nyugtalan, türelmetlen embert elküldték, sok viszontagságon
23   53,  VI |           nem zúgolódott, nem vádolt embert, nem káromolt Istent a rázúdult
24   54      |               Nem állhatom ki azt az embert. Akkorákat ásít, hogy behallik
25   54      |            és szomjúságot; de ezt az embert ki nem állom. Hogy naphosszant
26   55      |        ismerősével, onnan minden más embert elnézett. Olyan hegyes szemeket
27   55      |           szokás elevenen megenni az embert?~Az udvari dalidókba rendesen
28   55      |      nemzetségből három nekem tetsző embert? Mikor az egészből csak
29   59      |            volt! Szeretném is azt az embert látni, aki nyolcvaníves
30   59      |        sütőkemencéből!~Ki akartam az embert hívni párbajra, de eszembe
31   59      |            ettem? Kicsiny híja, hogy embert nem ettem. Mondj, határozz
32   61      |              készen nem lennék vele. Embert pedig nem kapok, aki megszámlálja
33   61      |        Duna-parton láthatni néha egy embert; öreg, koldus, negyvenesztendős
34   62      |            az ágyútűznek nekimennek, embert ölni; hanem akik ennek a
35   62      |            ennek a víznek nekimentek embert megszabadítani.~A szegedi
36   62      |         Jókai uramnak” híják a derék embert – a keresztnevét nem tudtam
37   70,  8  |              itass.”~Ismeri a magyar embert, hogy amit versben tanult,
38   73      |           engem is, meg ezernyi ezer embert velem együtt vitt magával,
39   73      |             mintha kicseréltek volna embert, szívet és zenét, édességgel,
40   75      |   tekintélyes honfiak megragadták az embert az utcán, a kávéházakban,
41   76      |     feladatok, amikért igen bajos az embert felelősségre vonni, legkedvezőtlenebb
42   79      |            valami rosszat elkövetni, embert ölni, hogy ezért hosszú
43   88,  I  |           lábaik hegyével, a szegény embert megfogják, jobbra húzzák,
44   89,  III|        itt-ott lökdösődnek is, egyes embert körülfognak, az védni látszik