Rész,  Fejezet

 501   21,  VI  |                hogy hadd lássa a többit.~És egyre nőtt elragadtatása;
 502   21,  VI  |                  az ő verseit ócsárolják és magasztalják füle hallatára?~
 503   21,  VI  |               akkor látta, hogy fenn ül, és dolgozik. Nem háborította,
 504   21,  VI  |                 nemzeti kör minden toll- és versfaragó tagja, rátámad
 505   21,  VI  |      megbuktatták volna a jó Vörösmartyt és azt a nehány ügyvédet, aki
 506   21,  VI  |              mert ő volt a költőnek első és egyetlen Maecenása.~Három
 507   21,  VII |               újdonságokat szerkeszteni, és harmadszor fél mérföldre
 508   21,  VII |            Magyar utcából Budára Gyurián és Bagó nyomdájába, s ott végezni
 509   21,  VII |               ott végezni a korrektúrát.~És mind e munkáért kapott 400,
 510   21,  VII |                poétának nincs pénze fára és gyertyára.~A korrektúrából
 511   21,  VII |                  a fátum, egyik jót akar és rossz sül ki belőle; másik
 512   21,  VII |              belőle; másik rosszat akar, és nem ért hozzá.~Gazdagság
 513   21,  VII |                  szigor a szülői házból, és most arról volt szó, hogy
 514   21,  VII |                  a jó öreget e nyomortól és gyalázattól.~Petőfi erősen
 515   21,  VII |                számára, s az erős akarat és a gyermeki szeretet előtt
 516   21,  VII |                gondoskodván étel-, ital- és csizmáról, s ott énekeljenek,
 517   21,  VII |                 hogy az atyja tönkrejut, és ő nem tud ötszáz forintot
 518   21,  VII |                    vannak önnek művei! – És rögtön kifizetett neki 500
 519   21,  VII |               versei második kiadásáért.~És két év múlva ugyanazon versek
 520   21,  VII |              üdvözöl, el nem pirul bele, és ez a pártfogó – a közönség.~
 521   21,  VII |                 szülőit magához vehesse, és őket jómódban eltartsa vénségükben.
 522   21,  VII |            fizettek legkisebb verseiért, és őneki akkor is csak egy
 523   21,  VIII|            megismerkedést, hideg, büszke és szótalan volt a többi kalapviselő
 524   21,  VIII|            prémes mentét, à la Csokonai, és csizmába húzott magyar nadrágot.~
 525   21,  VIII|                 azt hitték, hogy tréfál, és nevettek rajta. E kétkedés,
 526   21,  VIII|             bankár derék, finom úr volt, és amellett művelt, olvasott
 527   21,  VIII|                  régóta ismeri műveiből, és nagyrabecsüli személyes
 528   21,  VIII|                megharagították.~Szeretni és gyűlölni a végletekig tudott.
 529   21,  VIII|               megy, tehát menjenek elébb és hozzanak felmentéseket.
 530   21,  VIII|              múlva következett be aztán, és az is csak ügyetlenség volt.~
 531   21,  IX  |                  sírtam, mint egy őrült. És amint visszafelé jöttem,
 532   21,  IX  |        következik ez a vers: „Megvetésem és Utálatomnak hitvány tárgya
 533   21,  IX  |                mint másutt bármi lakoma, és amidőn megénekelheti a pusztát,
 534   21,  IX  |             virág~S belül a sírban féreg és halott van!”~Még amidőn
 535   21,  X   |    személyleírással, szépen előttemezte, és visszaadta az iratot. Tessék
 536   21,  X   |                  nagy költőjét láthatom!~És azzal átölelte a költőt,
 537   21,  X   |               költőnek talán még jobban. És azután egy tappot sem bocsátá
 538   21,  XI  |               meghalok ~… a csatatéren…”~És legvégre:~„Egy gondolat
 539   21,  XI  |            korában, menyegzője küszöbén.~És úgy lőn, ahogy kívánta.~
 540   21,  XI  |              bizonyos, hogy meghalt. Hol és mi úton? Melyik virágot
 541   21,  XI  |           melyről nem tudni, honnan jött és hova lett? Nem tudja senki
 542   22       |               hívhatnak valakit Móricnak és nem Antalnak, vagy Jánosnak,
 543   22       |               apám is itt marad-e velem? És amint azután láttam, hogy
 544   22       |                hogy ő valóban eltávozik, és engem itthágy egyedül ebben
 545   22       |              érdem szerint járta a rang; és az egész első padban előttem
 546   22       |                  bemutatott a zsoltárba, és szép nyájasan felszólított,
 547   22       |                Ohó! Az én kedves jó apám és anyám megtanítottak már
 548   22       |                avagy valaki teremtette?” és én még nem tudok semmit
 549   22       |                mosdatlan kamasz ordított és rimánkodott a büntetés elől;
 550   22       |             elkezdtem tanulni a Kis káté és a Hármas kis tükör nevezetes
 551   22       |                 illetékes dolog volt alá és fel szaladgálnom, már akkor
 552   22       |                  többé oly nagy feladat, és mikor mi is megnőttünk akkora
 553   22       |           egyszerre négy lépcsőt ugrani, és mindent tudtunk keresztül-kasul,
 554   22       |        hajigálnia vén szakállas zsidókat és kergetni a kósza kutyákat
 555   22       |                 hogy a zsidók megfognak, és véremet veszik; másik az,
 556   22       |      megkeserítette. Valahányszor jöttem és mentem az iskolából hazáig
 557   22       |             valakit elevenen eltemetnek; és azután nagy csendesség támad
 558   22       |                  voltak mindenféle alakú és kaliberű pálcáim, s nem
 559   22       |                  selyembogarak, feketére és fehérre festett koporsókban;
 560   22       |               tortát, meg vajas kenyeret és diót; azután előszedte játékszereit,
 561   22       |           apparátust, muzsikáló gólyákat és doboló nyulakat, zengő almát,
 562   22       |               ideje felállítani a gyalog és lovas hadakat, alig mutathatta
 563   22       |               falakon egy régi divatú úr és asszonyság arcképe: az úr
 564   22       |               Fejeinkre tette két kezét, és megtapogatá azokat. Megismert
 565   22       |                haja volt, az enyém szőke és sima.~Azután megfogta kezeinket.
 566   22       |               Ott kellett neki maradnia, és beszélgetni a nagymamával.~
 567   22       |            asszonyság igen jókedvű volt, és életvidám. Tudakozódott
 568   22       |             magát. Nem voltak már fogai, és mégis nevetett.~A szobaleány
 569   22       |                  csemegével, süteménnyel és kaláccsal.~Nagy társaság
 570   22       |                 tele lett velük a szoba. És e nagy társaság mind a nagymama
 571   22       |                egy özvegyasszony leánya, és annak a fia, aki Pápán járt
 572   22       |             akkor nagy eladó kisasszony, és még azonkívül is volt kinn
 573   22       |                 idegenek, a társalkodónő és én, a többi a családhoz
 574   22       |                   ő uralkodik az ifjakon és véneken.~Ennek akkor nem
 575   22       |               nagy arany betűkkel nevét, és hogy „Meghalt az Úrban ennyi
 576   22       |                   Meghalt az Úrban ennyi és ennyi esztendőket élvén”.
 577   22       |                 többet íratott helyette.~És amidőn eljöttek hozzá a
 578   22       |                   csipkés szemfödelével, és lefeküdt bele, szépen összetéve
 579   22       |                 összetéve kezeit mellén, és szemeit lehunyva csendesen,
 580   22       |                  ahogy halottak szokták; és a család tagjainak oda kellett
 581   22       |            asszonyság, meg a kis Gyurika és nénje, később a kis húg
 582   22       |                fiú, a gyalog-katonatiszt és az unokatestvér kisasszony
 583   22       |                 nyugdíjazott huszártiszt és az özvegyen maradt leánya,
 584   22       |               meg annak iskolát járó fia és a kis piros leány.~Mikor
 585   22       |                  utolsó születése napja, és többször nem fog e nyugodalmas
 586   22       |             okosabbak tanácsán járjanak, és végtére, hogy őt szépen
 587   22       |            minden évben felhantoltassák, és a gyermekeknek megmutassák,
 588   22       |               azok megemlékezzenek róla.~És mindezeket olyan nyugodt
 589   22       |            gyöngébb szívű elérzékenyült, és halkan zokogni kezdett,
 590   22       |                  pártfogója az egyháznak és iskolának: illő, hogy mindazok
 591   22       |                  négy lovas gyászszekér, és rajta a koporsó arany szegekkel
 592   22       |                díszruhás megyei huszárok és városi drabantok vittek
 593   22       |               koporsó nyomában; testvére és kisebbik fia vitték karjainál
 594   22       |                 feje lecsüggött mellére, és lábai minden lépésnél elbotlottak
 595   22       |                  már mindennap a halált: és íme, ennek meg kelle őt
 596   22       |              kidőlt a legerősebb oszlop, és neki meg kellett érnie ezt
 597   22       |               utána jöttek, mind sírtak, és nem szégyenlették a sírást
 598   22       |                   A kis Gyurika is sírt, és elrejté arcát nénje kezébe,
 599   22       |              elrejté arcát nénje kezébe, és úgy mentek be a templomba,
 600   22       |             utánuk, tisztes öreg emberek és komoly férfiak, azután nők
 601   22       |               komoly férfiak, azután nők és leányok, és azok mind úgy
 602   22       |                   azután nők és leányok, és azok mind úgy meg voltak
 603   22       |                  sírra, amint felemelték és kocsijába vitték, és mindez
 604   22       |          felemelték és kocsijába vitték, és mindez olyan nehéz emléket
 605   22       |                 akik őket odáig kísérik, és ismét visszajönnek.~E naptól
 606   22       |        negyedrésze!~Sok, nagyon sok idő.~És az ember észre sem veszi,
 607   22       |                ott játszottunk a porban, és ma már egészen más szemmel
 608   22       |                 abból kenyeret keresni?” És holnapután megint más szemmel
 609   22       |              minden megváltozott körülem és bennem, arcomon, szívemben
 610   22       |         gyermekek már tudnak rá felelni, és a bölcsek még most is törik
 611   22       |      társalkodóné ott áll a háta mögött, és köt harisnyákat, nem mintha
 612   22       |                 van itt, a Móricka innen és innen, aki a Gyurikának
 613   22       |                  öreg, s odaint magához, és iparkodik kezével fejemet
 614   22       |                  kezével fejemet elérni, és hajamat megsimogatni. –
 615   22       |            megsimogatni. – Hogy megnőtt.~És azután leteszi kezeit, és
 616   22       |                És azután leteszi kezeit, és kacag: az ember azt gondolná,
 617   22       |          eltemettetitek velem unokáimat, és azután meghaltok magatok
 618   22       |             azután meghaltok magatok is, és hagytok engemet itt kínlódni
 619   22       |          évszámot festetett a koporsóra, és előtte nem hal meg senki.~
 620   22       |             megmaradt két unoka; Gyurika és leánytestvére.~Amaz derék
 621   22       |                  lesz, a másik elsárgul, és lehull. Ez is lehullt a
 622   22       |                  Gyuri a jó nagymamának, és most mindazon szerelmét,
 623   22       |            történet.~Az ifjú bátor volt, és vakmerő. Közbejöttek borzadalmas
 624   22       |              hogy neki jó öreganyja van, és annak ő utolsó öröme; elment
 625   22       |                 többé.~Lehullt már levél és virág és gyümölcs a fáról,
 626   22       |               Lehullt már levél és virág és gyümölcs a fáról, nem volt
 627   22       |                 piperkőcökön, udvarlókon és szomorú öreg nénjén, hogy
 628   22       |                 akkor meghalt kolerában.~És a jó öreg asszonyság, ki
 629   22       |                együtt álltak ott körüle, és ő feküdt a koporsóban szépen,
 630   22       |                 szépen, kezeit összetéve és szemeit behunyva. És annak
 631   22       |           összetéve és szemeit behunyva. És annak huszonöt esztendeje
 632   22       |                 huszonöt esztendeje már, és az nekem úgy tetszik, mintha
 633   23       |                  közepett fekszik, fákon és virágcsoportokon még nem
 634   23       |          naptárban Franciscus Seraphinus és Franciscus Boromaeus csak
 635   23       |                 Az öreg úr felfogta azt, és csengetett vele. Azt hittem,
 636   23       |              lakó gazdasszony meghallja, és hozzon friss vizet.~Erre
 637   23       |           értelmében az indítványkönyvet és az interpellációs könyvet;
 638   24       |             főherceg apáé műhely, múzeum és fegyvertár.~Ami idejét nem
 639   24       |                  gondos, kedves, szerető és szerett nő; körülötte az
 640   24       |               szemeiből életvidor jókedv és szende szívjóság sugárzik
 641   24       |             szabatos tisztasággal beszél és ír, a latin nyelv titkaiba
 642   24       |             ízlelte meg a tánc hevélyeit és gyönyörét.~Nővére, a három
 643   24       | félreismerhetlenül mutatkozó dallamosság és szerkezeti tisztaság. Ebben
 644   24       |                  két legkisebb, Erzsébet és Klotild pici főhercegnők,
 645   24       |           szüleik örömére, a haza javára és büszkeségére!~
 646   25       |            fogják sütni: áll marhahúsból és sertéshúsból), azután kapunk „
 647   25       |             főhercegi család ifjú tagjai és az udvarhölgyek mind népies
 648   25       |               két kis főherceg Bánk bánt és Hunyadi Lászlót miniatűrben,
 649   25       |                 aminek a címe „Tíz leány és egy férfi”.~– Majd lesz
 650   26       |               december 1-jén fogadja őt, és az „Osztrák–Magyar Monarchia
 651   26       |                 Magyar Monarchia írásban és képben” szerkesztőit kihallgatásra,
 652   26       |                 hogy a magyar szerkesztő és művészeti bizottság elnökeit,
 653   26       |             elnökeit, Haynald bíbornokot és Keleti Gusztáv igazgatót,
 654   26       |                 az ajánló levelek: festő és zeneművész úgy számít azokra
 655   26       |        zeneművész úgy számít azokra bel- és külföldön, mint hajdan az
 656   26       |             fekete frakkban, én kardosan és panyókásan: mindegyikünk
 657   26       |              uralkodik az anyai méltóság és boldogság kifejezése.~Őfelsége
 658   26       |               Nem hódolatfogadó monarcha és tisztelgő álltak egymás
 659   26       |                  egymás előtt, hanem apa és fiú. A beszédek nem voltak
 660   26       |             valódi patriarkális üdvözlés és elfogadás színét viselte
 661   26       |                  a királynak a mű magyar és német szövegű első füzeteit;
 662   26       |               fejezte ki a szerkesztőség és a munkatársak iránt, hogy
 663   26       |               kívánva a mű összeállítása és kiadása részleteiről; egyszer
 664   26       |                  nincs. Oly rövid, tömör és kifejezésteljes irálya van
 665   26       |                  mintául vehetjük: innen és túl a Lajtán.~Ez ünnepélyes
 666   26       |                 szerkesztőségre, a jelen és távollevő s még azután közreműködendő
 667   26       |                  a tömeg közül elfognak, és bekísérnek. Felhívatta a
 668   26       |                  délutáni sziesztájából. És amint értesült általam a
 669   26       |            nevében.” – „Mégpedig németül és magyarul, a dualizmus értelmében.
 670   26       |                nyilvánosság számára.” – „És énnekem nincs itt a prelátusom,
 671   26       |                  tessék nekem diktálni.” És úgy történt. Haynald diktált,
 672   26       |          szellemi táborkarát, az osztrák és magyar írókat, saját asztalánál
 673   26       |                   hogy: „Most már igazán és komolyan ismerjük el a főherceget,
 674   26       |          főherceget, mert lakomát adott, és áldomást mondott.” Tréfaként
 675   27       |          írószoba az összeállítás ízlése és pompája által érdekes; de
 676   27       |                 többi is mind tanulságos és regényes utazások szerzeménye,
 677   27       |                 Nem mindennapi tünemény. És aki a gondolatait szereti
 678   27       |                szereti másokkal közleni, és óhajt a mások gondolataival
 679   27       |          megismerkedni. Aki akarja látni és hallani az igazat, a valót,
 680   27       |                írja a leveleit, munkáit, és oly korrekt irállyal, hogy
 681   27       |                 Magyar Monarchia írásban és képben” szerkesztésénél,
 682   27       |                 aki aztán a legőszintébb és tárgyilagosabb bírálatot
 683   27       |                  Ő, aki éjfélben fölkel, és nekiindul a havasoknak,
 684   28       |                                       Én és a zsidók~Mi tűrés-tagadás?
 685   28       |                használják: s a mi házunk és az iskola között esett éppen
 686   28       |                  a csoportosított fészke és tanyája minden Isten és
 687   28       |                  és tanyája minden Isten és ember ellen való bűnnek,
 688   28       |                kedvének lenni? Bort inni és táncolni? Az volna a furcsa!~
 689   28       |                  volt szabad hólyaghúzót és köpölyt alkalmazni, a prókátoroknak
 690   28       |                   ő pedig csak zsidó! Ok és jogcím arra, hogy megfogjam
 691   28       |                az iskolaterembe.~Szigorú és igazságszerető derék ember
 692   28       |        édesapádtól! – Most rögtön eredj, és keresd fel azt a zsidó diákot,
 693   28       |     megütlegeltél, kérj tőle bocsánatot, és hozd tőle nekem írásban,
 694   28       |                  mert neki van igazsága, és van jó ökle. Majd azzal
 695   28       |             eminens (ami mellékes dolog) és a műkedvelőknél első szerelmes.
 696   28       |              gyönyörű tenor hangja volt, és jó iskolája, az én kértemre
 697   28       |                 utolsó vers elhangzott: „És minden könnyei a nemes hősnek
 698   28       |      megbosszulva!”, hogy általános taps és éljenriadal támadt az egész
 699   29       |           kuriózumok~Hat rendbeli lapnak és folyóiratnak a szerkesztéséből
 700   29       |                  valamelyik horgon akad, és az neveztetik előfizetőnek. –
 701   29       |               melyre az érdeklett hosszú és körmönfont ellenbírálatot
 702   29       |               adta a versíró neve alatt; és mindenki tudta a tréfát,
 703   29       |                  egyszerre visszakerült, és kifizetett; hát csak azt
 704   29       |              világon.” – „Vannak bizony, és ön különösen maga az, aki
 705   29       |         értekezést kezdett meg az észről és szívről, s vége volt ígérve
 706   29       |               számban. Nekiültem hétfőn, és megírtam a végét az észnek
 707   29       |               megírtam a végét az észnek és szívnek, pedig most sem
 708   29       |              küldeni Petőfinek, Aranynak és Tompának, egyik sem küldött,
 709   29       |              nemzeti színház-, irodalom- és újdonságokra érett az idő,
 710   29       |                 egész lapot, minden cikk és vers alá soha nem hallott
 711   31       |                  találnak-e abban embert és hazafit, aki elég keresztyén
 712   31       |             hazafit, aki elég keresztyén és felvilágosult lesz azt újra
 713   31       |                  egyben; tudniillik máj- és lépfájdalmak s hemorrhoidalis
 714   31       |        elvesztett egészségét megtalálta, és bitorul használja.~Nekem
 715   31       |                  a májammal semmi bajom, és mégis olyan csúfnak, oly
 716   31       |            inkább a fák, fehérek a békák és zöldek az emberek?~Mit tud
 717   31       |            szerkesztők engem az ablakon? És a publikum a szerkesztőket
 718   31       |                  a szerkesztőket utánam? És a világ maga magát szinte
 719   31       |                  lát, mint nyomorúságot?~És az emberek is milyen haszontalanok
 720   31       |                 minden percben ébrednie, és arra gondolnia, hogy hányan
 721   31       |                  most nem tudnak aludni, és sírni fölöttük! Teszi ezt
 722   31       |               mindig erősebben hangzott, és nem akart megszűnni. Úgy
 723   31       |            választva elmenjek mellettük, és ha lehet, sötét arcommal
 724   31       |                   ami az életet dicséré, és mindazt, ami az életben
 725   31       |             bolondok, akik érte mennének és felkeresnék.~Hazamentem.
 726   31       |                 hitelezőimet, kiadóimat, és azóta sem világfájdalom,
 727   31       |      embergyűlölet nem kerülgetett soha.~És még most is, midőn meggyógyult
 728   32       |              Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, Nagyságos, Méltóságos,
 729   32       |                  Méltóságos, Főméltóságú és Kegyelmes, Tiszteletes,
 730   32       |              Tisztelendő, Nagytiszteletű és Főtisztelendő, Érdemes és
 731   32       |                és Főtisztelendő, Érdemes és Nagyérdemű, Mélytudományú
 732   32       |                Nagyérdemű, Mélytudományú és Széptehetségű, Reményteljes,
 733   32       |       Széptehetségű, Reményteljes, Bájos és Szellemdús uraim, úrhölgyeim
 734   32       |             Szellemdús uraim, úrhölgyeim és kisasszonyaim!~Ha valakinek
 735   32       |                 aki egy teremben erdélyi és magyarországi grófokkal
 736   32       |                  magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy
 737   32       |              királyi tábla”.~Nagyságosak és főtisztelendők az uralkodó
 738   32       |                tiszteletesek a lelkészek és káplányok; a tanító, az
 739   32       |                 úr, akinek armálisa van, és az prédikátumot is visel,
 740   32       |             kisvárosi mérnök, pusztabíró és írnok.~Vitézlő úr a jubiláns
 741   32       |              címeztetik pedig a fűszeres és rőfös szatócs, aki aztán
 742   32       |                 bizony, hogy miniszterek és hétszemélynökök lemondanak
 743   32       |               megtartják a nagyméltóságú és méltóságos címet.~De megjárta
 744   32       |                 az „uram” címet. Az „úr” és „uram” közt nagy különbség
 745   32       |                 mert csak neked urad az, és senkinek másnak.” Ezért
 746   32       |           sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között, mily magas
 747   32       |              felsőháznak; ezek a csikós- és gulyásgazdák voltak, akik
 748   32       |                 rabok között is van rang és előkelő világ: a szegedi
 749   32       |               öntudatát a törvényszékkel és vizsgálóbírákkal is tudja
 750   32       |             osztálynak vannak brahminjai és páriái. Az uradalmi fiskális
 751   32       |                egyéb szavát, mint „igen” és „nem”. Ezek az országgyűlés
 752   32       |                indus hierarchia itt van.~És milyen hiábavalóság mindez
 753   32       |                   azután a vidéki lapok; és végül a glebae adstricti,
 754   32       |               misera plebs contribuense.~És ezek mind rettenetes büszke
 755   32       |                  mint őfelsége a király!~És mindannyi fölött áll, mind
 756   32       |                   mind valamennyinek ura és réme: a kritikus; aki elítél,
 757   32       |                 aki elítél, megkegyelmez és lenyakaz; egy személyben:
 758   32       |                 személyben: bíró, király és hóhér.~Ez a szellem arisztokráciája!~
 759   32       |                 értenek az uralkodáshoz!~És méltán. Ez az egyedüli nemesség,
 760   32       |                  őket.~A férfinem harcol és sebeket oszt, a nőnem gyógyít
 761   32       |            sebeket oszt, a nőnem gyógyít és ápol.~A férfi a haragban
 762   32       |            ítélnek meg bennünket szívünk és lelkünk becse szerint.~Ők
 763   32       |                 mikor a filiszter eszik, és olyan nyelven, amilyenből
 764   33       |          követelt tőle, a másik háborút, és ennyi Szkülla és Kharübdisz
 765   33       |                háborút, és ennyi Szkülla és Kharübdisz kőzött, ennyi
 766   33       |             panaszuk volt nekik Cserjési és Kenderesi uraimékra, akik
 767   33       |            titkos bujtogatók: – Cserjési és Kenderesi uraimék…~Rainger
 768   33       |                  bizonyos, hogy Cserjési és Kenderesi uraimék az napságtól
 769   34       |             azután kettőt, azután hármat és így tovább; hiába mondtam
 770   34       |              mehet, mindenből kitagadja, és ő emiatt kétségbe van esve,
 771   34       |                magamnak, s nagy zavarral és arcpirulással markába nyomtam
 772   34       |        asszonyság elfogadta mentségemet, és az egyforintost, s elég
 773   34       |                  Fájdalom, nem. Meghalt, és nekem semmit sem hagyott.
 774   34       |         Megköszönte szerényen, megáldott és eltávozott.~Egész nap háborgatott
 775   34       |                meg engemet minden ember, és ne kívánja, hogy én szánjam.~
 776   34       |                neki többet egy garasnál.~És ezzel szépen a normális
 777   34       |              tiszteletreméltó derék urak és asszonyságok voltak; végre
 778   34       |          tisztelt asszonyság mosolygott, és azt kérdezte, hogy rummal
 779   35       |               volt, diadal a színészekre és a kritikusokra, diadal a
 780   35       |        kritikusokra, diadal a közönségre és a jegyszedőkre, diadal az
 781   35       |                 van, tömve a páholyokban és a zártszékeken és a kaszinó
 782   35       |            páholyokban és a zártszékeken és a kaszinó erkélyen hosszú
 783   35       |                 nemeslelkűség lávájában, és végre megvallja, hogy ő
 784   35       |        kritikusnak, összeesküsznek, férj és feleség válik belőlük, s
 785   35       |              tetszik, az eszme magasztos és emelkedett amellett, hogy
 786   35       |                   hogy rendkívüli merész és megragadó. Párosul benne
 787   35       |             magyarok hazafiúi fellengése és egy pár oláh melódia. Mily
 788   35       |               nagyon jól rendelte a sors és a Lánchíd részvényes társulat,
 789   35       |             amidőn azt mondja: „Két toll és egy kalamáris, két hírlap
 790   35       |                egy kalamáris, két hírlap és egy referens, két szív és
 791   35       |                és egy referens, két szív és semmi dobbanás!” Ennél költőibb
 792   35       |            tekintete, pillantása művészi és szellemdús. A költő lelkében
 793   35       |           nagylelkűség, a férfi fájdalma és a hazafi bánata. E gondolat
 794   35       |                 E gondolat a közönség öt és fél percig tartó tapsaival
 795   35       |             minden felvonás után kihívta és megkoszorúzta a szereplőket
 796   35       |              megkoszorúzta a szereplőket és az írót, utoljára a drámabíráló
 797   35       |                  választmányt is kihívta és megkoszorúzta. A hatás oly
 798   35       |               szomszédja nyakába borult, és összeölelkezett. S a darab
 799   35       |                 végeztével a páholyokból és az erdélyről meg a zárt
 800   36       |               mindig jobban bámulunk itt és amott.~Denique Tallérosy
 801   36       |     Kazinczy-dolmányt nagy vitézkötéssel és illendő krinolint. Amit
 802   36       |                orra. Különben igen jeles és kellemetes egyéniség volt.~
 803   36       |               aztán tisztelt barátunkat, és idézte jelesebb mondásait,
 804   36       |                  utazott keresztül jeles és hírhedett hazánkfia, Tallérosy
 805   36       |               értekezés ország dolgairól és magas minisztériumról, egész
 806   36       |                 tartozást.~Tallérosy lát és olvas, olvas és káromkodik.~–
 807   36       |            Tallérosy lát és olvas, olvas és káromkodik.~– Micsoda nyeresig?
 808   36       |            barátunk így van:~Ha hazamegy és bezárkózik, a felesége kikaparja
 809   38       |                  kikiáltott persze kávés és korcsmáros; vannak azután
 810   38       |                  Ha valaki vétett a haza és a honfiak ellen, s oly helyen
 811   39       |          láthatatlan múzsájának mond el.~És ha még hat emelete volna
 812   39       |                  egyik szobában ült író- és rajzolóasztala mellett Kisfaludy
 813   39       |           csizmákat foltozott; s a költő és a csizmafoltozó igen jó
 814   39       |              éltek együtt évekig a költő és a csizmadia a kis udvari
 815   39       |        szállásban, egymás baját, gondját és kenyerét osztva: ilyen zene
 816   39       |               egész ország hangoztatott… és ezt most majd el sem hinné
 817   40       |               zsebemben hordott viasszal és gyolcs-szatyinggal, mint
 818   40       |              fogva minden reggel, délben és ozsonnakor megjelent az
 819   40       |                  odajött őket bemutatni, és kikérni számukra jövendőbeli
 820   41       |                tisztelettel minden rendű és rendetlen ismerősömnek és
 821   41       |                és rendetlen ismerősömnek és nem ismerősömnek, hogy énrám
 822   41       |                 kaptam két-három drámát, és kifejezhetlen mennyiségű
 823   41       |        kifejezhetlen mennyiségű novellát és verset, hogy mondjam meg
 824   41       |      szerkesztőhöz; míg egyszer a kiadók és szerkesztők ellenem röffentek,
 825   41       |                  egy igen derék orvossal és egy jeles műértő zeneszerzővel
 826   41       |             színházi operai előadásokról és hangversenyekről. A tisztelt
 827   42       |          bizonyos Kakas Márton kilétéről és hollaktáról adnék tudósítást;
 828   42       |                   deli legény alakjában, és engemet meg ne ijessz; s
 829   42       |                  írok mindenféle szomorú és rettenetes történeteket,
 830   42       |                 lőporral, vízbefojtással és kard élével kiirtanom.~Éppen
 831   42       |                   embereket mérgesíteni, és boldogtalanná tenni.~– No,
 832   42       |                 ültetni, ahogy teszik.~– És a konvenció?~– Mindennapra
 833   42       |                   maga alá szedte lábát, és írt.~Én pedig vettem a kalapomat,
 834   42       |                 kiadok, nagy figyelemmel és gyönyörködéssel; a szebb
 835   42       |           aláírjam, s a pénzt elköltsem, és naponkint két órát vegyek
 836   42       |               már az örökös kritizálást, és megszólíta:~– Hallod? Ha
 837   42       |               hegyére tette mutatóujját, és gondolkozott.~– Próbáljunk
 838   43       |           lovagtornában, melyre a magyar és osztrák lovasság két legjobb
 839   43       |                  a vörössipkások, a 3-ik és 9-ik zászlóalj törhetlen
 840   44       |                  sohasem tanítanak erre?~És azután mégis úgy lett: amint
 841   44       |                  sem adtak, csak kaszát, és azzal is jó katona lett.~
 842   44       |                   éljen a haza!” kiáltá, és nekirohant a zászlóval az
 843   44       |                zászlóaljnak.~Július 2-án és 11-én a háromszor visszafoglalt
 844   44       |          sírfejfája ott elhullott magyar és osztrák vitézeknek.~Következett
 845   44       |                  el nap csatározás, elő- és utóhadak összeütközése nélkül;
 846   44       |             orosz üteg, két zászlóaljtól és egy szotnya kozáktól fedezve,
 847   44       |                fiúk; utánam, aki magyar, és szereti hazáját!~Perc múlva
 848   44       |              jobb parti erdő árnyékában.~És most azután csendesen, óvatosan
 849   44       |        jelenlétét nem is sejti. Gondolni és végrehajtani csak egypercnyi
 850   44       |                volt.~– Szuronyt szegezz, és előre! – hangzott Gózon
 851   44       |           Sajótól táborba vonta seregét.~És mindebben egy maroknyi kis
 852   44       |                  Önben ismét a manswörti és ácsi hősre ismerek.~Nehány
 853   44       |                 iránti buzgó szeretetből és tántoríthatatlan hű ragaszkodástól
 854   44       |           ösztönözve, f. é. július 2-dik és 11-én Komáromnál az ácsi
 855   44       |                 küzdött csatában, példás és harcias viselete, hősies
 856   44       |             viselete, hősies elszántsága és halált megvető kitartása
 857   44       |               adá. Legszebb feladatomnak és köteleségemnek tartom –
 858   45       |              apostolai a vallásosságnak; és amellett hívei a hazának
 859   45       |                 amellett hívei a hazának és jó testvérei a különböző
 860   45       |               áthatott minden zárt ajtón és kerített falon.~A haza fegyverbe
 861   45       |                  fel a férfiakat törvény és alkotmány védelmére, belső
 862   45       |              földmívessel a földesúr fia és a doktorok és a diákok,
 863   45       |               földesúr fia és a doktorok és a diákok, papok és prókátorok
 864   45       |              doktorok és a diákok, papok és prókátorok egyenlően.~A
 865   45       |                összecsókolá valamennyit, és áldását adta rájuk; s könnyező
 866   45       |             teljesen meg nem fosztották.~És ezen tanárok katolikusok
 867   46       |                  tűnt el, hanem megállt, és merően a szemük közé nézett.
 868   46       |               asszony: a tiszt megfogta, és megölelte – a semmit.~Az
 869   46       |       kísértetcsóktól halálra betegedni, és belehalni; minthogy azonban
 870   46       |           időkben a katonatisztek kémiát és optikát is tanulnak, annálfogva
 871   46       |               táblát, melynek segélyével és villanyvilágítással a kísértetes
 872   47       |             szótlanul meghajtotta magát, és felállt.~– Egy aranyba a
 873   47       |                tekehős. A gróf ráhagyta, és aequit-t adott.~Az idegen
 874   47       |                  Pest vármegyét a Kiskun és Jász kerületekkel egyben.
 875   47       |                nemcsak Európát, de Kínát és Brazíliát, a perui ezüstbányákkal
 876   47       |         kiszámítva fog játszani országok és népek sorsaival, mint akkor
 877   47       |             mostani uralkodója csendesen és figyelmesen nézte a magyar
 878   48,  I   |               legnagyobb vész napjaiban, és tanuljatok belőle.~A Tisza
 879   48,  I   |               tanuljatok belőle.~A Tisza és a Körös és a Berettyó és
 880   48,  I   |               belőle.~A Tisza és a Körös és a Berettyó és egyéb urat
 881   48,  I   |                 és a Körös és a Berettyó és egyéb urat nem ismerő vizei
 882   48,  I   |                 az ő ostorozó angyalait, és senki sem elég erős, hogy
 883   48,  I   |                 jöttek a víz ellen, urak és szegények és úri leányok,
 884   48,  I   |                 ellen, urak és szegények és úri leányok, s nem szégyenlék
 885   48,  I   |                 nem szégyenlék a munkát, és nem untak bele.~Jöttek a
 886   48,  I   |         szegények ásóikkal, kosaraikkal, és elkezdtek ásni, faragni,
 887   48,  I   |             szorgalmas munkások számára; és folyt a munka, éjjel és
 888   48,  I   |                  és folyt a munka, éjjel és nappal bámulatos erővel,
 889   48,  I   |               erővel, kitartással. Éjjel és nappal hangzott a karósulykok
 890   48,  I   |              talyiga sem volt heverőben.~És minden órában ott lehetett
 891   48,  I   |                 a földből a második gát, és utána, a harmadik, hogy
 892   48,  I   |             harmadik, hogy ha elvész egy és kettő, még akkor is kész
 893   48,  I   |               műveket létesít néhány nap és éj órái alatt, ott a nép
 894   48,  I   |                  Istennek, csak tűz van.~És azzal csónakokat hoztak
 895   48,  I   |            dolgozni. Segíts, uram Isten!~És Szeged városa nyugodtan
 896   48,  I   |               még most is siratnak; öröm és megelégedés maradt a házakban
 897   48,  I   |            megelégedés maradt a házakban és azokon kívül; maradjon is,
 898   48,  I   |                viselésére nagy erő kell, és az csak mimagunkból származik.”~
 899   48,  I   |               jegyezte fel senki. Százan és ezeren tették azt, amit
 900   48,  I   |               ezeren tették azt, amit ő, és nem kívántak jutalmat érte,
 901   48,  II  |                virágai, vagyunk; ma élet és virulás, s ha a szél rájuk
 902   48,  II  |                 embertársainkat, a hazát és mindent, ami azt érdemli,
 903   48,  II  |                  azt különösen az ifjak, és sokan átkozva hagyták el
 904   48,  II  |             ismét újak jöttek helyettük, és jókedvvel mentek be, és
 905   48,  II  |                  és jókedvvel mentek be, és átkozódva jöttek vissza;
 906   48,  II  |             búelfeledés, reggeltől estig és estétől reggelig. Hadd imádkozzanak
 907   48,  II  |                  bölcsek élik a világot!~És íme, egy napon, midőn legvígabb
 908   48,  II  |                midőn legvígabban vannak, és ahol ő megjelent, elsápadnak
 909   48,  II  |                  elkékült, elzöldült az, és a piros rózsák nem voltak
 910   48,  II  |               pohár fenekén ült a halál!~És másnap, akik a vigalom és
 911   48,  II  |                És másnap, akik a vigalom és gyönyör párnáit keresni
 912   48,  II  |              jöttek – találtak koporsót.~És harmadnap – ismét koporsót
 913   48,  II  |                 ismét koporsót találtak.~És negyednapra találtak – két
 914   48,  II  |                 találtak – két koporsót.~És egy hétig mindennap találtak
 915   48,  II  |           ottveszett, aki benne meghált. És most borzadva gondol mindenki
 916   48,  II  |              volt mind az egész hazában, és haltanak jók és gonoszak
 917   48,  II  |                 hazában, és haltanak jók és gonoszak az öldöklő angyal
 918   48,  III |             emberek lettek már mellette, és vénebb aligha volt nálánál
 919   48,  III |           faluban.~Ötven év alatt sok jó és rossz nap letelik! Neki
 920   48,  III |                evett eleget a kenyérből, és az is megpanaszolt kenyér
 921   48,  III |                  helységben lakott, urak és szegények, ifjak és öregek,
 922   48,  III |                 urak és szegények, ifjak és öregek, még a kis gyermekek
 923   48,  III |         hitvesével.~Ősz, aggott, időktől és sorscsapásaitól meghajlott
 924   48,  III |              látnám többé ezt a világot!~És lőn úgy, ahogy ő mondta:
 925   48,  III |               mondta: egyszer megvakult, és nem látta többé ezt a világot.~
 926   48,  III |           mondták, hogy ha már megvakult és nem láthat munkája után,
 927   48,  III |               ember, kinek semmije sincs és senkije sincs, koldulni
 928   48,  III |                  eltartják a vak embert.~És betölt volna rajta e sors,
 929   48,  III |               ajtajait kopogtassa sorba, és elmondja: én népnevelő voltam,
 930   48,  III |              előtt az örök világosságot.~És ugyanekkor olvastuk országszerte
 931   48,  IV  |                  magát kitűnővé irodalom és tudomány útján, nem vívott
 932   48,  IV  |           magának nagy befolyású polcot, és mégis megérdemli, hogy neve
 933   48,  IV  |              Tolna megye határában, Paks és Kömlőd között terült mint
 934   48,  IV  |              körülfogott a mocsári fűzfa és rekettye, s nagy elvétve
 935   48,  IV  |                 pázsit alatt rejtett víz és iszap lappang, ki tudja,
 936   48,  IV  |          bebizonyítá, hogy az emberi ész és lelkierő most is képes csodákat
 937   48,  IV  |              melyen összevissza nőtt fű- és nádgyökér, vízimoh és csuhé
 938   48,  IV  |                fű- és nádgyökér, vízimoh és csuhé képezett veszedelmes
 939   48,  IV  |                 vidékre, most életet ad, és gyönyörűséget.~Ki e nagy
 940   48,  IV  |             vízikutyák, ahol a boldogság és megelégülés úri kényelemmel
 941   48,  IV  |                 virág, ami sírján nyílik és zöldül, az ő munkás kezeinek
 942   48,  V   |            mosolygók azt beszélik, írják és esküsznek reá, hogy a birodalom
 943   48,  V   |                hogy legyen mindenki víg, és teljenek meg a közvidámság
 944   48,  V   |       közvidámság termei, szóljon a zene és az ének, kezdődjenek a vigalmak
 945   48,  V   |                 az operaház páholyaiban, és íme, ahány páholy volt sorban
 946   48,  V   |                 ahány páholy volt sorban és egymás fölött, mind feketén,
 947   48,  V   |                víg dalokat hangoztatott, és e terem mégis gyászünnepet
 948   48,  V   |           birodalom legfényesebb főurait és delnőit, s a külföldi művészeket,
 949   48,  V   |                  nagyságos nagy urakkal, és íme, egy sem hozott orcáján
 950   48,  V   |                 nem vigadni, de temetni, és nem egymásnak örülni, hanem
 951   48,  V   |             művész elhagyta a tánczenét, és mintegy önkénytelen ihletéstől
 952   48,  V   |           hangoztatni Mozart Requiemjét.~És e hangra egyszerre kicsordult
 953   48,  V   |              zokogtak a közgyász fölött, és a legnagyobb férfiak nem
 954   48,  V   |             orosz birodalom fővárosában.~És senki sincs, aki odavetné
 955   48,  V   |                 oroszok urának lábaihoz, és szólna neki igaz szóval:~
 956   48,  V   |              engedd, hogy sirassuk őket. És te magad is sírj velünk;
 957   50       |                 Duna-parton gróf W.-mal, és beszélget; szemközt jön
 958   51       |                 Ott adtak neki útlevelet és ötven krajcárt.~Ötven krajcár
 959   51       |                 adtak neki más útlevelet és ötven krajcárt.~Gondolta
 960   51       |              nevetséges dolog ez nagyon.~És így jött egész Magyarországig,
 961   51       |                Magyarországig, hallgatva és éhezve ott, ahol nem kérdezték
 962   52       |                 mi lett az én dolgommal, és mit határoztak benne?~–
 963   53,  I   |                  óta a belváros utcáiról és tereiről már lefutott a
 964   53,  I   |             tenni, ezt csak látni lehet, és aztán álmodni róla, s aztán
 965   53,  I   |                az egész ház utána omlik.~És mindezek a házak körül vannak
 966   53,  II  |            tutajra hordta fel a bútorait és a háza népét, s mikor jött
 967   53,  II  |              elszállítja onnan a leányát és az unokáit. Az apa nem engedte:
 968   53,  II  |                abban a percben feleségét és két gyermekét a lábai előtt
 969   53,  II  |                 korong, a garad állványa és a négy malomkő: az eltemetettek
 970   53,  III |                az ott egész az Othalomig és Dorozsmáig egy háborgó barna
 971   53,  III |                  de egy sem veszett oda. És azt az erős cölöpfalat úgy
 972   53,  III |           vakmerőnek ismeri el az eszmét és kivitelét, mi pedig nyugodtan
 973   53,  III |                 védi egyúttal az alföldi és az államvaspályák összekötő
 974   53,  IV  |             tagjai, a vállalkozó, Dutsch és egy újságíró, a „Cap der
 975   53,  IV  |            bátran szembeszállt a széllel és hullámmal. A pilóta a hajó
 976   53,  IV  |           esőzéstől, s azóta folyvást hó és zápor váltogatta egymást.
 977   53,  V   |              gyűjtöget nagy buzgalommal, és őriz féltékenyen, rögtönzött
 978   53,  V   |               sírjaikból kizavart kelták és dentumogerek helyén, szerteszét
 979   53,  V   |              hogy a vezérférfiút lovával és kutyájával temessék el.
 980   53,  V   |             ezüst pitykegombokat viselt, és csatokat a mentéjén.~A többi
 981   53,  VI  |             visszatéréshez semmi remény. És mégis jólesett onnan a magasból
 982   53,  VI  |                 azokat szabadítsák meg.” És tizennyolc órát töltött
 983   53,  VI  |                  Most már csak az öregek és gyermekek tanyáznak e szárnyékok
 984   53,  VII |       gondoskodni.~Terv van elég írásban és nyomtatásban.~Olvastam egyet,
 985   53,  VII |                  nem kell azzal vesződni és költekezni a kormánybiztosnak,
 986   53,  VII |                 jönnek.~A királyi biztos és az országos bizottság azonban
 987   53,  VIII|                meg; egy lapátra való sár és szemét undorító, de hát
 988   53,  VIII|                 vályogból, rohadt nádból és pudvás fából, élénkítve
 989   53,  VIII|              fizetést kapjon, ez igen jó és természetes; hanem akinek
 990   53,  VIII|          millióknak jól elhelyezése s jó és célszerű munka teljesítése
 991   53,  VIII|        visszaélés logikai lehetetlenség.~És végre a királyi biztos személye.~
 992   53,  VIII|                  legtisztább értelmében. És amellett tud dolgozni, s
 993   53,  IX  |                 valaha Szeged olyan szép és olyan nagy, mint amilyen
 994   53,  IX  |                  fel Szeged olyan naggyá és széppé, mint hajdan volt,
 995   54       |              világrészben, ezek mind egy és ugyanazon imposszibilis
 996   54       |               két csavargó neve Csokonai és Lavota.~Két éneklő madara
 997   54       |                 sárgarépa-, hangyatojás- és egyéb drága jó csemegével,
 998   54       |                  nagyon tisztelt barátom és pártfogóm dr. Toldy Ferencé,
 999   54       |                   ki hogyan verselt régi és újabb poétáink közül? Én
1000   54       |                  mond, éneket csinál rá, és hegedül hozzá; amíg őmagasságaik