Rész,  Fejezet

 1    4       |     felkiáltásomra jól emlékezem. „Oh asszonyok! asszonyok!” Furcsa
 2    5       |       Nazarenus Rex Judaeorum”. – „Oh, nem úgy van!”, szólt a
 3   17       | termőrügyek mutatkoznak a bogokon. Oh! Az micsoda kertészatyai
 4   17       |    szárnyával letörtem róla egyet. Oh, hogy megsajnáltam azt az
 5   19       |        messze meghaladó eszmékért? Oh, igen. Csakhogy azokat a
 6   19       |         Siess, késő század! jövel, oh boldog kor! ~Én ugyan lelketlen
 7   21,  IV  |          Ezt nevezik proporciónak.~Oh, milyen sokszor ébredt fel
 8   21,  X   |           kiálta fel:~– Ön Petőfi? Oh, áldott az óra, melyben
 9   22       |        könyvcsomókkal hónuk alatt.~Oh, mi óriások voltak énelőttem
10   22       |          gatyás fiú, mint az úrfi. Oh, az én nagybajuszú emberem
11   22       |       tudtam olvasni a zsoltárból.~Oh, mint lenéztem Gyurkát,
12   22       |     elkezdettünk énekelni szépen: „Oh mely boldog az oly ember
13   22       |         azt a megjegyzést tenni:~– Oh, anyám, ki tudja azt, melyikünk
14   22       |       lépésnél elbotlottak alatta. Oh, hogy ezt neki meg kellett
15   22       |          hagyott bennem maga után.~Oh, rút, nagyon rút a halál;
16   22       |        Miért van most oly egyedül?~Oh, arra mind nagyon szomorú
17   22       |           temessem el valamennyit! Oh, ez kegyetlenség! Szörnyű
18   31       |  szabadulni; ez volt minden bajom. Oh, ez más embernél is így
19   32       |        cochon vagyunk egymással!” „Oh, igen, mondá Széchenyi,
20   32       |          ország tele királynékkal.~Oh, be igazat mondott! Jaj,
21   34       |       asszonyság, házbirtokosnő!~– Oh, kérem, régóta van már szerencsénk
22   35       |             amidőn így kiált fel: „Oh, ki tudna erre felelni!”
23   35       |    színésznek, amidőn azt mondja: „Oh, azt nagyon jól rendelte
24   35       |         nemcsak gorombáskodni tud. Oh, Kakas Márton tud nyájas
25   39       |           majd el sem hinné senki.~Oh, aranyat termő vaskora a
26   48,  III |           csak ünnep volt közötte.~Oh, be kevésszer evett eleget
27   48,  V   |           szólna neki igaz szóval:~Oh, uram, irgalmas úr, engedd
28   50       |  nehezteljen erős kifejezéseiért. „Oh, egészen más van az eszemben –
29   55       |       vámon, s nem fizetsz érte.~– Oh, te bolond! – kacagott János
30   56       |           osztalyos atyafisag… Ah, oh, nagyon sog vagyom én.~S
31   58,  I   |          közé esik… Ez kiszámítás! Oh, az emberek oly gonoszak
32   58,  I   |        bolondulva ebbe a szerepbe. Oh, milyen értetlen nép ez
33   58,  I   |        tizenkét embernek játsszék! Oh! Inkább lennék Vámos-Pércsen,
34   58,  II  |       fakadtam. Még most is sírok! Oh! Inkább lennék Pesten az
35   58,  II  |          kell kigondolnom számára. Oh! Hogy irigylem ezt a napszámosnőt,
36   59       |            fürdeni ment Füredre.~– Oh, bárcsak kiszáradna az egész
37   62       |      rosszabb ez az őrültségnél?~*~Oh, az igazi őrültek, azok
38   64       |           s kíséri őt a temetőhöz.~Oh, magyar nemzet! Ha még egyszer
39   70,  13  |  Karnyónéjában foglalt carmennek:~„Oh Mantuja, oh Mantuja! ~Non
40   70,  13  |            carmennek:~„Oh Mantuja, oh Mantuja! ~Non procul est
41   88,  VIII|          hazajáró csizmadiacéhtől. Oh, a molnárok nem olyan ijedős