Rész,  Fejezet

 1    3      |            valóban árvák, de senki sem annyira özvegy és árva, mint maga
 2    5      |           dézsmát szedhet, nem volt az annyira alkalmas, mint marhatenyésztésre.
 3    5      |                veszni. Némely városból annyira kivesztek, hogy a fényes
 4    6      |               az akadályoktól sem kell annyira félnie, s azt is tudja már,
 5   10      |                mely, úgy hiszem, fogja annyira érdekelni közönségünket,
 6   10      |                mely nehány hónap alatt annyira vitte tudományát, hogy versenyt
 7   16      |             liberális tantárgy. Petőfi annyira unmusikalisch volt, hogy
 8   19      |                 hogy egy költő szárnya annyira letörjön, hogy azt a dalt,
 9   20      |               Petőfi.~És amíg beszélt, annyira vitte Bathót, hogy az elkezdett
10   22      |         képezte; s ez a rossz szokásom annyira megmaradt, hogy most bottal
11   32      |             hogy a regényírás összefér annyira a politikával, mint a pálinkafőzés,
12   32      |               volt az Irinyi Józsi. Ez annyira demokrata volt, hogy Deákot
13   35      |          éneknek nevezni is megbántás, annyira szép volt.~Nem lehet csodálni,
14   36      |                talán nem igaz?~Zebulon annyira meg van rettenve, hogy nem
15   37      |            méltó hazafinak?~– De mikor annyira nem haltam meg, hogy pláne
16   38      |                hanem annak alkatrészei annyira hivatalos egyéniségek, vagy
17   38      |            hivatalos egyéniségek, vagy annyira ismeretes szomorú celebritások
18   41      |               sohasem hallottam volna.~Annyira még nem vittem ugyan a feledékenységet,
19   41      |      Komáromtól még nem ment el a jég.~Annyira tehát már vittem, hogy leveleket
20   48,  III|    öregemberről, hogy egy öregasszonyt annyira sajnáljon, hogy a szemeit
21   53,  VI |              HÁZ NÉLKÜL~Sohasem láttam annyira ragaszkodni otthonához népet,
22   59      |               Levassor engem: arcomnak annyira el kelle változni e váratlan
23   59      |           fáradozás után én is vihetem annyira, mint legnagyobb regényíróink,
24   61      |                 aki már másutt valahol annyira lerészegedett, hogy többé
25   66      |                a börtönből hazakerült, annyira elpusztítottak gazdaságában
26   66      |             hogy nem egyenes úton jár. Annyira őrizte ő a megyei életnek
27   67      | világítótornyunk volt a sötétségben. – Annyira ragaszkodott hazájához,
28   70,  2  |           kritikusok referádáikban nem annyira azt fejtegették, hogy „Mi
29   70,  8  |    megénekelvén, költővé lett, s utóbb annyira vitte, hogy még a porosz
30   73      |              éjféli csendesség támadt. Annyira senkinek éreztem magamat,
31   77      |              ezt ott mind körül nézni, annyira el voltam foglalva a magam
32   77      |             poloska, kinek nemzetségét annyira csúffá tetted, jaj neked
33   79      |           eléri valaha, ha a szorgalom annyira kifejlődik, mint Kínában;
34   79      |   körülményeket, mik szerint a vádlott annyira éhes volt, hogy alig látta,
35   88,  III|             való szégyenletemben, hogy annyira nem értek a dologhoz, alig
36   88,  V  |              párizsi proletár, aki már annyira jutott, hogy nem hiteleznek
37   88,  V  |      telhetetlenségig falánk, és mégis annyira szerencsés, hogy utoljára
38   88,  IX |         bocsátottak az utcán, s melyet annyira összekevertek már a jó nap
39   88,  IX |             mozgásgazdag részletezését annyira vinni, hogy a szemek pillantását,
40   89,  V  |            felemelhetik a lapjaik árát annyira, hogy tiszta haszon maradjon
41   89,  VII|              róla, hogy ezt a szót nem annyira imádságképpen, mint erőkifejezésül