Rész,  Fejezet

 1    2,  III |    érdemeiért kapta rangját, odajött hozzám, s kért, hogy ha majd atyjával
 2    2,  IV  |            után parlamentert küldtek hozzám, mindenki azt kérdezte:
 3    2,  IV  |     egyetlenegy dandár sem jutott el hozzám; úgy látszik, mintha másfelől
 4    2,  VI  |       mellettem elhaladt, odafordult hozzám, s elég fennhangon ezt mondá:~–
 5    2,  VIII|       megfogva karomat addig beszélt hozzám, míg kibeszélte fejemből
 6   12,  I   |     közvélemény, tehát nem hízelgés. Hozzám e szavakat mondá őfelsége: „
 7   12,  I   |     honvédsereg főparancsnoka lépett hozzám e szavakkal: „Én most egészen
 8   12,  I   |            sötétben mellém kerül egy hozzám hasonló fekete dókás egyszerű
 9   15       |           egészen elvesztek benne. A hozzám legközelebb álló őrmester
10   16       |         bevezetem.”~Azután bevezette hozzám – én pedig Jókainéhoz.~Hajh,
11   18       |           Futtakit, mint a kisujjam, hozzám küldeni, rögtön menesztem
12   21,  III |              nyugodjál addig – szólt hozzám Petőfi, büszke öntudattal –,
13   21,  V   |              azt kérdi tőle:~– Van-e hozzám föltétlen bizalmad?~Pákh
14   21,  V   |             miket Petőfi csempészett hozzám, orozva és titokban, s miket
15   21,  V   |       megharagudott rám valamiért, s hozzám intézett levelén ilyen címzet
16   21,  VI  |              volt a válasz.~– Jöjjön hozzám, egy szobám van, de elférünk
17   21,  IX  |             feldúlt arccal lépett be hozzám.~– Látod, milyen silány
18   21,  XI  |              Ha az Isten ekép szólna hozzám, ~»Fiam, én neked megengedem,~
19   26       |              füzeteit; mire őfelsége hozzám fordult, s magyarul szólva
20   28       |        ítéletet osztó édesanyja, aki hozzám küldje, hatalmas parancsolattal!
21   29       |            ezen szavakkal köszönt be hozzám: „Jó napot, Jókai úr, én
22   34       |             versnyalábokat toltak be hozzám, hogy ajánljam a szerkesztőknek; –
23   34       |           tíz nap múlva ismét belépe hozzám, fel sem keltem az asztaltól,
24   34       |            tudom, hogy nem jön többé hozzám, s majd szidalmaz országszerte.~
25   34       |           tíz nap múlva megint beáll hozzám.~– Mi tetszik?~– Zomborba…~–
26   38       |              lajstromát is beküldték hozzám a rendbe szedett spicliknek,
27   42       |             én menjek oda, ők jönnek hozzám; ha a munkám nagyon tetszett
28   52       |             megjelenése után beállít hozzám egy öles termetű délceg
29   58,  I   |             reggel kétségbeesve jött hozzám annak az eredeti darabnak
30   59       |              az ügyelők rohannak fel hozzám, hogy menjek le, mutassam
31   66       |              Már júniusban így szólt hozzám: „Lengyelország halott szagát
32   66       |                 Ez volt utolsó szava hozzám.~Én azt hittem, rám érti
33   70,  2   |         kinek jelszava: „Bocsássátok hozzám a kisdedeket!” (Különösen,
34   71       |              reggel azzal köszönt be hozzám az akadémiai kihordó, hogy „
35   77       |         ágyba fektettek, s odajöttek hozzám az általam e földön megkínzottak
36   88,  III |          ifjú nagyon barátságos volt hozzám. Látta, hogy falusi ember
37   89,  III | árfolyamlapot kezében tartva, odajön hozzám, s azt kérdi tőlem: „Hogy
38   89,  XII |              embereinek ragaszkodása hozzám, magukhoz hasonlóhoz, visszatérített