Rész,  Fejezet

 1    2,  V   |              Ilyen ellenség is van ám a csatában.~– Valót beszél –
 2    9       | ingyenszállása, még pedig nem kell ám alatta kalodát érteni, hanem
 3   17       |         kemény őszi körtén? De fog ám a rózsabogár harapófogója.
 4   17       |  magasztalni kell. Ez úgy lesz.~Az ám.~Az utolsó körtémet kalickástól
 5   23       |             so macht er eins.”~„Az ám, mondék, csakhogy a löbliche
 6   24       |           még nagyobb kert. Van is ám dolguk tanítóinak, őt megfékezni.
 7   29       |          úr lakik, majd én mutatom ám meg az úrnak, hogy mi az
 8   29       |            meglátta a lapot.~– Hol ám?~
 9   34       |            hogy már most nem bánom ám, ha nem látom többet.~Ezt
10   36       |        elárulja, hogy ő is szokott ám újságokat olvasni. Zebulon
11   52       |            gyakorolni, polgártárs, ám nevezze magát gyermeknek:
12   59       |            foly az én dialógom. Az ám. Arról beszéltek, hogy honnan
13   62       |        evezőcsapásokra csak felüti ám a fejét az egyik kádból
14   70,  6   |         felelé vissza: „Te mondtad ám, hogy elmenjek, de én nem
15   70,  7   |        hallom az ellenvetést. Költ ám – verset meg novellát; de
16   70,  10  |      megütközött; de nem is hagyja ám magát, miként amaz, levágatni
17   70,  13  |           bökkenő”– mondja Hamlet. Ám Lonkay nem azon utat követi,
18   73       |       elfeledni.~Szerkesztő úr, ez ám a bűvészet, nem Boscóé;
19   74       |            zenészek nem úgy tettek ám az öreggel, mint ifjú írók,
20   74       |            találhatni. Ezek voltak ám a nóták! Idegen emberek,
21   80       |           számok között ugyan nagy ám még a különbség.~A tábornok
22   88,  I   |      megrúg valakit, de örömet? Ez ám a mesterség.~Előjön egy
23   88,  III |            ezek nem olyan énekesek ám, édes atyámfiai, mint talán
24   88,  V   |       érdemelt; mert nem bolondság ám az embernek másfél óra hosszat
25   88,  VIII|           Pedig ez megtörténhetnék ám azon esetben, ha ketten
26   88,  VIII|     együgyű emberek számára is áll ám a színház.~Megjegyzendő,
27   88,  VIII|             hát én végig nem nézem ám a darabot”, mondá az érdemes
28   88,  XIII|          idáig sok minden történik ám, amit én nem győznék elbeszélni;