Rész,  Fejezet

 1    6       |              éljen a haza, éljen a király, éljen a szabadelvű alkotmány” –
 2    7       |    közpiacok zászlóikra írtak, s a király szentesítette, amit az országgyűlés
 3    7       |    márciusi napoknak, V. Ferdinánd király.~Bizony nagy ára volt e
 4   12,  I   |          legmagasabb férfia (nem a király, hanem Apponyi Albert képviselőtársam)
 5   12,  I   |        szenved.”~De íme, egy igazi király is közelít. A zongorakirály
 6   12,  I   |        eleven falként képződött.~A király honvédezredesi egyenruhát
 7   12,  I   |           adomát hallottam, hogy a király azt kérdezte Ivánka Imrétől,
 8   12,  II  |            felséges uralkodópár, a király olyan könnyű, délceg léptekkel,
 9   19       |            söpredéke vagy te, ~Nem király a természet felett.~A cenzor
10   21,  IV  |    katonában a nótárius, Learban a király bohóca. Ő mindezeket tagadhatatlanul
11   26       |         rég ideje, hogy egy magyar király tudósaival együtt tanakodott
12   26       |      színét viselte magán. Mikor a király kezét nyújtá a trónörökösnek,
13   32       |       közönséggel, mint őfelsége a király!~És mindannyi fölött áll,
14   32       |    lenyakaz; egy személyben: bíró, király és hóhér.~Ez a szellem arisztokráciája!~
15   52       |          orvosoltathatnak, addig a király megkoronáztatásába semmiképpen
16   53,  II  |       malom. Temető ez is. Mikor a király itt járt, kérdezé a vele
17   53,  II  |           emlékezetes hely, ahol a király szeméből kicsordult a könny.~
18   67       |       koszorúk bizonyítják, hogy a király és a nemzet egy test, egy
19   70,  11  |          helyőrségét, pedig Mátyás király katonái voltak.~Reményi
20   71       |           csaptatót, s mikor ott a király és az egész situe-je meg
21   88,  XIII|    mellettem, azt kérdék egymástól Király utcai angol nyelven: „Haszte
22   89,  VI  | Egyes-egyedül a takarékosság.~Az a király, aki ezeket a művészi ízlésű
23   89,  XIII|          sárkánylegendájával, Béla király pihenőjét, az ördög nászútját,
24   89,  XIII|    Útközben megállottunk a „Mátyás király kútjánál”, melyhez igen