Rész,  Fejezet

 1    4     |         hozzá, mert a szép hölgyalak szinte jogász pajtásunk volt. Szegény
 2    8     |     költészete elénk varázsolt, hogy szinte reszketni érzők alattunk
 3   11     |      beszélgetést folytasson velünk. Szinte két óráig voltunk nála,
 4   21,  I |       kiállotta, ami dukált. Egyszer szinte késő éjjel barangolt az
 5   21,  XI|             legyek s az én szívemből szinte ~Nőjön egy halálos vérvirág.”~
 6   22     |              megragadta figyelmemet. Szinte örültem neki, midőn a kis
 7   31     |        utánam? És a világ maga magát szinte azon ablakon keresztül?~
 8   35     |     tökéletesen elragadó. S az ember szinte sajnálja, midőn a súgó jelszavára
 9   48,  II| hozzászoktunk már a balesethez, hogy szinte sajnálkozni sem tudunk egymáson.
10   48,  IV|            az izzó zsarátnak fölött. Szinte odaveszett egyszer e veszélyes
11   54     |      pártfogóm dr. Toldy Ferencé, de szinte olyan tanulságos; ő azon
12   55     |         többieket pedig egészítse ki szinte.~– Hát mi baja azzal az
13   59     |        délutánig, addig majd átnézi.~Szinte elsüllyedtem. Ez pláne délutánig
14   66     |               Szacsvayval együtt, ki szinte elvtársunk volt. Nyáry és
15   70,  1 |         vagyok az alfa és az ómega!” Szinte elmondhatja nyomtatásban:
16   70,  7 |              madarakat is bizonyosan szinte jól konzerválná; és harmadszor,
17   70,  12|          célja a futásnak.~Egy-kettő szinte célt ért, úgy elhalt, hogy
18   70,  13|       érdemekben gazdag emberek, kik szinte kivívták maguknak a túlvilági
19   73     |               kipirult orcával, hogy szinte bele kell kiáltanunk: előre
20   78     |           színezve a tengerhullámok: szinte elmegy az embernek a kedve
21   87     |        képzelettel van előadva, hogy szinte szemmel láthatóvá tesz minden
22   89,  VI|          lakóinak, kik e tekintetben szinte igen kevéssel beérjük; hanem