| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] datum 1 datur 1 daturák 1 de 657 deák 28 deáknak 3 deákné 1 | Frequency [« »] 670 csak 670 ha 659 már 657 de 602 mint 600 én 594 van | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances de |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1 | több osztalék, mint másnak; de mindig űzött a vágy szembemenni
2 1 | szenzácionális fordulatoknak; de a kitűzött jelmondathoz
3 1 | mikor megszabadított!” de hol volt az Isten akkor,
4 1 | mint te vagy!~Tudom. – De nem ismerem el a halált
5 1 | évtizedeken keresztül? De a holtak és élők áldozata
6 1 | bölcsészet ezt tagadja; de azt el kell ismernie, hogy
7 1 | szenvedések, áldozatok árán, de amiknek díja az árát mindig
8 1 | tényező lett a népek között.~De keressük mi csak a saját
9 1 | akaratot; csapásnak látszik, de mentő intés volt az. Mikor
10 1 | lehet őszinte békét kötni; de ki békítheti ki valaha a
11 1 | másikát ismeri e csendes, de hősi erőködésnek, e lázas
12 1 | engem íróasztalomhoz. – De nem! Nem exiliumom, azilumom
13 1 | tárgyak tömege nem egy, de tíz emberélet munkássának
14 1 | munkássának alapot adna. De azoknak sohasem fogja hasznát
15 1 | gyönyörűségére teremtette?~De én hálát adok neki, hogy
16 2, I | ezalatt Világosra menekült, de ott sem maradt sokáig.~Az
17 2, I | elment eléje Madarasig, de előreküldött futárai álrémekkel
18 2, III | Mintegy huszonhárom ezeren; de verekszünk ötvenezerrel,
19 2, III | csak tehetségei engedék; de sebaj az, a honvédeknek
20 2, III | meg voltak fogyva nagyon, de azért a sorok nem szétzilálva;
21 2, III | sárosak, elcsigázottak, de nem csüggedtek, nem támolygók.~
22 2, III | megtizedelte a sereget, de nem erkölcsteleníté el.
23 2, III | düh látszott minden arcon; de nem levertség, nem aggodalom,
24 2, III | nekik, csatázni fognak, de azért mégsem lesz belőle
25 2, IV | beszélek. Reményem van, de az nem a magyar respublika
26 2, IV | becsületes békekötés”. Harcolok, de nem a győzelemért többé,
27 2, IV | fegyverszünetet engedtek; de mire én azt feleltem, hogy
28 2, IV | előtt. Ha nem győzök is, de rendben visszavonulok, újra
29 2, V | Pisztolyokat kaptam e napon, de semmi verseket hozzá; nem
30 2, VI | falvakba. Aznap már semmi, de semmi élelmiszert sem lehete
31 2, VI | emberre, aki különben jó fiú – de hiszen arról ő muszka létére
32 2, VI | vörössipkások, megfogyott, de mindig hős csapat; utánuk
33 2, VI | miniszterelnök olvasá, és mosolygott; de oly keserűen és fagyosan.~–
34 2, VII | földön elszenderedtem rajta.~…De mielőtt e nehéz, dübörgő
35 2, VIII| haragosan elutasított:~– Tedd, de ne mondd…~Én nagyon elszégyenlettem
36 2, X | férfiakként kiszenvedtek, de meg nem törtek?~Vagy azt
37 3 | özvegy, árvái valóban árvák, de senki sem annyira özvegy
38 3 | mint a hosszú mérföldek. De volt egy közös helyünk,
39 3 | Feltámadunk! Bizony feltámadunk!~De én azért mégis úgy szeretnék
40 4 | Vitézi darab lett volna az; de siralmas lett annak – nem
41 4 | lett annak – nem is a vége, de mindjárt a kezdete. A kurtina
42 4 | vinnie. Víg darab volt az, de még vígabb lett attól, hogy
43 4 | adni, hogy elhallgattasson; de én nem engedtem a véleményem
44 4 | hogy vagyonát örökölje; de őrködik afölött egy kegyes
45 4 | dicsérem, mert az nem illik; de mit szóljak primadonnáinkról?
46 4 | chevaux-legers kapitány; de nem adhattuk hozzá, mert
47 4 | milyen hamar úrrá lett volna; de mert férfinak született,
48 4 | elcsendesültek a karzatok; de mikor odaért Egressy, hogy „
49 4 | kiabált, én is kiabáltam; de a magam szavát sem hallottam.
50 4 | fein gesponnene Intrigue!”, de nem lehetett megakadályozni;
51 4 | Eleinte én kísértettem meg; de nagyon hamar átláttam, hogy
52 5 | egyáltalában békebarát vagyok, de különösen óhajtom a békét
53 5 | akiket el lehet temetni; de azonkívül kétezerötszáz-millió
54 5 | tábornoktól a kínált áron. „De nekem nincs negyvenezer
55 5 | mondának a küldöttek. „De hát akkor inkább váltsátok
56 5 | szeretett a régi magyar; de fizetni: ez nem volt kellemetes
57 5 | nem tartották volna meg; de amit egyszer utánaénekeltek,
58 5 | világban egy kerek millió! De hol van az a Wertheim-láda,
59 5 | a magyar főnemességnél, de a magyar földmíves népnél
60 5 | elismerik az országos ínséget, de viszont azok is a háborúval
61 5 | Háromszázezer forint miatt!~De hát csakugyan nagy pénz
62 5 | pénzt is szívesebben látták.~De legalább hát, ha ilyen olcsó
63 5 | ételtől-italtól való tartózkodást, de példaadásul ki is vitette
64 5 | megelőzték a maguk korát; de mint nemzetgazdász éppen
65 5 | eredetileg vissza volt hajtva, de a sok fejelésben, ahogy
66 5 | Quale vinum, tale latinum!”, de kóstolatlan hagyni azt a
67 5 | nemzeti színház tagjai: de ez utóbbiaknál a hölgyeknek
68 5 | kell barázdát szántani.~De nemcsak a betevő falat,
69 5 | meghaladó adósságot csinálni: de a fizetésről aztán hallani
70 5 | három hétig lakomázhatott. De ez csak a német írókról
71 5 | azt nem lehetett fűteni, de ha lehetett volna is, nem
72 5 | szegénynek születtem!”~Szép nóta, de nem igaz…~*~Alig három esztendeig
73 5 | félforintnak keresztelt rézpénznek, de különösen a bankócédulának.
74 5 | gazdagíták a literatúrát.~De különösen kitűntek kereskedelmi,
75 5 | igazán fogjuk azt beváltani. De ha az uralkodó bölcsessége
76 6 | kétszeresen visszaadja; de vénült velünk együtt az
77 6 | hogy rajtunk segíthessen.~De minthogy ennek a mi jó barátunknak
78 6 | fecsérelje.~Nagy diadal, de még nagyobb feladat, ha
79 6 | nehézségei azóta igen megnőttek, de helyzete kedvezőbb lett
80 6 | minden eszközt, mint akkor, de az akadályoktól sem kell
81 7 | a bibliai történeteket.~De mit csináljunk ennyi talpra
82 7 | nem melegíti már szívemet; de az eredmény a hideg önbíráló
83 7 | országgyűlés elfogadott.~De nem ment ez olyan simán.~
84 7 | hímzett 1848-cal rámába téve), de mit tegyünk tovább?~Könnyű
85 7 | körülveszi a parlamentet; de hol vegyünk mi kormányt
86 7 | kívánatainak tolmácsolására. De ahhoz a küldöttséghez húszezer
87 7 | volt, nemcsak felmentünk, de vissza is jöttünk Buda várából,
88 7 | jó szívvel, jó akarattal; de fátuma volt, hogy igen furcsa
89 7 | Magyarország elbukott. De amit társadalmi téren kivívtunk,
90 7 | vesztettünk vérben és vagyonban. De a veszteségek legérzékenyebbike:
91 7 | nagy ára volt e napnak! De a győzelem, mit meghozott,
92 8 | pályán, oly idejű, mint én, de akaratra, szenvedélyre erősebb;
93 8 | szűkölködött is sokat, de gyermekeire nagy gondja
94 8 | munkálkodni értök.~Munkálkodni! De hogyan munkálkodni! Reggeltől
95 8 | meglátszott, hogy ő nem lát engem. De én megismertem őt. Garay
96 8 | találta fel az aranyat, de ő feltalálta azt, ami az
97 8 | legnagyobb költőinek egyikét. De ki gondol arra? Kérditek,
98 8 | színpadon megfordult nemegyszer, de számtalanszor a „Tisztújítás”,
99 8 | és elrejtsem magamat úgy, de úgy, hogy soha híremet se
100 9 | színielőadásokat kezdett mutogatni, de nem volt kinek: egy ideig
101 9 | sikertelen volt; megbukott vele. De a vágy sokkal nagyobb volt
102 9 | hogy tanulmányozni fog. De hogyan és kitől? Bécs messze
103 9 | volt mindennapi eledele; de egy nap sem maradt el a
104 9 | maradtak volna ott tovább is, de Wesselényi rájuk parancsolt,
105 10 | személy pontosan ott terem; de ha nem kedves személy, nem
106 11 | szerbnek csak segélyre, de tusára nem nyújtani ki kezét. –
107 11 | magyar zászlót? „Kitűznők, de tiltva van, felelének azok. – „
108 11 | megy be a Reichsrathba!”~De vajon a többi bemegy-e?~
109 11 | hangoztatá a kiszálláskor.~De túldörgé a zenét a lelkesült „
110 11 | bár szavait nem érthetők, de panaszló, búsongó menete
111 11 | egész a szívéig ép még, de azon alul nem a maga embere
112 11 | egészségemet, mit előre is tudtam, de mégis nagy nyereségnek tartom
113 11 | mely nem egyenjogúságot, de felüljogosítást kíván. Mi
114 11 | mindenkinek, s bárha később is, de mindenki meg fog hozzánk
115 12, I | Te főrend vagy.” – „De te vagy az elsőrendű gonosztevő!” – „
116 12, I | terem, hosszú és keskeny; de jó az nekünk; mert legalább
117 12, I | Kétséget sem szenved.”~De íme, egy igazi király is
118 12, I | gyémánt csüngőben végződve. De ékszert és gyémánt hímzetet
119 12, I | nemcsak az ajkai beszélnek, de minden vonása beszél; különösen
120 12, I | Ghyczy Kálmán után megyek. – De hátha Ghyczy Kálmán a képviselőház
121 12, I | Még nem vagyok nagy úr; de az leszek nemsokára.~– Dehogy!
122 12, I | tudják. (Megmondta, hogy kik; de nem árulom el.)~Azzal elváltunk.
123 12, II | trónterméhez hosszaságra hasonló, de szélességre kétakkora oszlopzatos
124 12, II | tizennégyezer forintot képvisel; de Cs…y herceg gyémánt solitaire
125 13 | jelenség volt mai nap, délceg, de ideges termetével, azzal
126 13 | töltsön ott egy fürdőévadot, de akkor ez elmaradt. – Talán
127 13 | mindig visszatérne hozzá.” – „De mikor Gödöllő is olyan szép!” –
128 14 | Az is sokatmondó volt. – De hát mikor megnyíltak, mikor
129 14 | most is ragyog a mosolytól; de valóban a verítéktől is. –
130 14 | honpolgár” lehet legalsó cím, de a többi mind ezen nyugszik…
131 15 | feljegyezve kifárasztó pompájával. De itt éppen a ceremónia helyére
132 15 | legszebb a világon a magyar!” De hát kinek jutna eszébe az
133 16 | színésznek keskeny birodalma van; de a zeneművész az egész világnak
134 16 | sem értem én, hogyan volt? De kétszer fél órai próba után,
135 16 | Liszt zenéje nemcsak gyújt – de melegen hagy…~Most azután
136 17 | egész körte, nem is egy, de legalább hat. Kétségtelenül
137 17 | fog a kemény őszi körtén? De fog ám a rózsabogár harapófogója.
138 17 | háromnak csak a héja maradt.~De már az utolsó hármat nem
139 18 | különbséget okoznának. „De mégis vannak egyes szavak,
140 18 | nemcsak minden idegen szót, de még az újabbkori fogalmakat
141 18 | delphini” előkészíteni; de ha mégis akadályokra találna
142 18 | csak a készet írom le.” „De mégis sokat kell önnek kútforrások
143 19 | jelentené, hogy „amicus”, de hiába! A közönség azt is
144 19 | csak embertelenség volt; de mikor az ember mondja azt
145 19 | keserve Rákóczi sírján”; de napvilágot csak ily etiquette
146 19 | mikor a sors kereke lejárta. De hát az ifjúság lángja hol
147 19 | utóbbira van visszaigazítva; de Nepomuk szent nevéből még
148 19 | emberiség legszentebb törvénye; ~De mióta annak sok romlást
149 19 | lelketlen por leszek már akkor, ~De jöttödre vígan zengem énekemet, ~
150 19 | Hámán szellős ablakába; ~De akik ezt sok száz ezrekkel
151 19 | megérdemlett ítéletöket.~De nem is olvasható ez az ítélet
152 20 | ne menjen Bemhez vissza; de nem bírt vele. Reggel 3
153 20 | az embert zavarba hozza; de ön mégsem az. Én őt nagyon
154 20 | rendkívül hasonlít hozzá, de azért mégsem ismerem el
155 20 | bizonyította be, hogy csaló volt.~De hogy veszedelmesen kellett
156 21, I | csakugyan egyenruha volt, de benne volt maga a katona
157 21, I | Más város, más leány!”, de a legényt nem vigasztalta
158 21, I | fogadta a derék hadfit, de még csak arra sem bírta
159 21, III | első kedvező ítélet, az – de hogy az! Százannyi a költőnek
160 21, III | bennünket, mint a betyárok.~De ki lett víva nemsokára a
161 21, IV | felfogással tudta előadni, de mit használt, ha nem volt
162 21, IV | nemhogy ő kapna valamit, de még ő fizet vissza. Ezt
163 21, IV | forintért el is hozták volna, de az fényűzés lett volna reá
164 21, IV | irodalomnak adta magát.~De a kedves chimaerát soha
165 21, IV | Divatlaphoz beszegődött segédnek.~„De sorsom egykor még azt mondja, ~
166 21, V | legelső rajtam már e seb, ~De egyik sem volt fájóbb, mérgesebb ~
167 21, V | bizalmad?~Pákh igent mondott.~– De oly nagy bizalmad, hogy
168 21, VI | még rosszabb az idegennél.~De – nem jól mondám – hiszen
169 21, VI | útján, nemcsak jó szóval, de tettel is?~Mi volt természetesebb,
170 21, VI | valakit sok szóval biztatni, de amit mondott szájával, azt
171 21, VI | jó vers, mulatságos vers.~De még tovább.~„A virágnak
172 21, VI | hozzám, egy szobám van, de elférünk benne ketten.~Petőfi
173 21, VI | Mindezek igen aprólékos dolgok, de a költő jellemére oly valódi
174 21, VII | valami éppen nem személyes, de tisztán irodalmi polémia
175 21, VII | fogják érte összeszidni.~De megjárta, mert mikor rossz
176 21, IX | öntől egy sort is kitörölni, de ha szeret engem, hagyja
177 21, IX | tárt karokkal fogadtatott, de annál nehezebb szívvel,
178 21, IX | képeznek Petőfi verseiben, de nem életében; én bizony
179 21, X | s átnyújtá szó nélkül.~De amint beletekintett az öreg,
180 21, XI | látta őt senki meghalni. De annyi bizonyos, hogy meghalt.
181 22 | dicsértek már meg egypárszor, de olyan jól nem esett egy
182 22 | volt a házunk az iskoláig: de én olyan messze még nem
183 22 | olyan idős volt, mint én, de csintalan, eleven kis gyerek.
184 22 | velem éppen egykorú volt, de engem nagyon elhagyott a
185 22 | követett; volt egy nagy, de ez láncra volt kötve, s
186 22 | az én kedvemért bejön, de aztán hamar kieresszenek
187 22 | karjainál fogva. Nem sírt, de feje lecsüggött mellére,
188 22 | miként hajdan nem volt. De arra a kérdésre, hogy ki
189 22 | bátorsága tűrni a nyomort, de nem a gyalázatot; mérget
190 22 | kiszabadíták a rögtöni halálból; de azután lassan elsorvadt,
191 22 | asszony azt is eltemette.~De hiszen még megmaradt két
192 23 | is rászorulok idestova, de várok vele, míg ötvenesztendős
193 23 | még fiatalítja is magát!” „De itt a zsebemben a keresztlevelem.” „
194 23 | bizonyosan az öcsédé lesz.” „De: nem lehet egy apának két
195 23 | interpellációs könyvet; de miután azokba mind ez ideig
196 23 | sorokat vegye ki a cikkből: de Zsigó már akkor úgy horkolt,
197 23 | veszünk az öreg úrtól.~– De ne tessék elszaladni! –
198 23 | társaságnak a hátán fekszik, de aki kedves hangulatával
199 23 | már nemcsak az életnek, de a közéletnek is reméljük
200 23 | megtisztelő kegyelet címét, de mint tettleges munkakört: „
201 24 | képes minden veszteségért, de melyet nem pótolhat semmi;
202 24 | világba fog vezettetni; de az uralkodóháznál dívó szokás
203 25 | Hát ez mi? Túrós csusza, de túró helyett hagymás krumplival
204 25 | lenne.~„Várnak már odalenn!”~De azt nem árulta el, hogy
205 25 | túlnyomó volt a szoprán hang, de az elámulás csak akkor fogott
206 25 | lett volna szép számmal; de táncos csak egy volt, a
207 25 | jókedv, neki szánja magát, de soha egy pillanatra el nem
208 25 | ki a legény a csárdában?” De gyalog is szívesen eljöttem
209 25 | alá fognak venni idehaza; de hát majd én is azzal védem
210 26 | egyszerű, pompa nélküli otthon. De mégis van benne valami felbecsülhetetlen
211 26 | felfogásban, nem mint uralkodónőt, de mint hódítónőt örökíté meg
212 26 | Tréfaként hangzik ez; de nagyon komoly értelme van.~
213 27 | és pompája által érdekes; de még inkább azzá lesz, ha
214 27 | leküzdi, ha az övé az erősebb; de enged neki, ha azt találja
215 27 | ahhoz szokott, abból él; de a trónörökösnek egyéb hivatása,
216 28 | kiállni, s utánam nézni; de ha a sakter ajtaja előtt
217 28 | líceumban, se gimnáziumban, de csak egy szállal sem. Minek
218 28 | Ő 41 éves volt, én 14. De én magyar voltam, ő pedig
219 28 | szülőm áldott jó szívű volt, de amellett szigorú, katonás
220 28 | marasztott a professzor.~– De hát ezért minek kellett
221 28 | Komárom nem nagy erdő. – De nekem a nélkül az írás nélkül
222 28 | még vacsorát sem kapok.~De nem lehetett apellálni,
223 28 | Móricnak, hogy engem megüssön. De énnekem nem fájt, mert neki
224 28 | az iskolai fiatalságból, de iskolázott énekes, aki operai
225 29 | Gergellyel” kötöd is össze, de aztán te se bánd, ha kiírom
226 29 | vagyok utasítva kegyedhez, de minthogy kegyed nem Vahot
227 29 | melynek címe a „Fergeteg”. De a szerkesztő semmit sem
228 29 | sajtóhibák, az ő remekműveik; de lényeges befolyással vannak
229 30 | magyar vitézt kell játszania.~De harmadnap is csak a piros
230 30 | ön ma megint generális.~De a színész szeméből kiesett
231 30 | Katonásan volt meghatározva, de annak a hadfinak helyes
232 32 | you” csak megszólítás, de a „kend” az már titulus.~
233 32 | még az esküdt is tens úr; de már a szolgabíró tekintetes.
234 32 | lemondanak hivatalaikról; de megtartják a nagyméltóságú
235 32 | nagyméltóságú és méltóságos címet.~De megjárta ezzel a címekben
236 32 | hívni, akiket megbecsülünk.”~De még szebben járt egyike
237 32 | nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit sem tesz
238 32 | semmi mylordot nem ismert.~De hát mikor még a szellem
239 32 | meghívón nagyságos úr a címe. De hát mi jogon vagy te nagyságos
240 32 | félóráig szabad beszélni, de a beszéd alatt a szomszédoknak
241 32 | úgyis megjelenik a lapban, de csak kis betűkkel, ott majd
242 32 | maga írásban, mit beszélt. De már ez csak kivonatban közöltetik
243 32 | verfluchter Civilist.”~Régi adoma, de éppen ide illő, ahogy aztán
244 32 | éppen akkor foglalkozott.~De azért ne tessék azt hinni,
245 32 | ezeknek szabad beszélni, de szavazatuk nincs, s pezsgőt
246 32 | be igazat mondott! Jaj, de értenek az uralkodáshoz!~
247 32 | meg tud hazájáért halni; de a nő tud érte élni. Női
248 32 | hogy angyalok legyenek; de hogy emberek legyenek, azt
249 32 | versenyezhetni a férfinemmel; de hát mit értenek ahhoz az
250 32 | Ennyire mi nem süllyedhetünk.~De az Isten előtt tán csak
251 32 | amilyenből a filiszter nem eszik.~De ha már sem a hölgyek előtt,
252 33 | csinált erre a vallomásra: de be kellett neki vele érni,
253 34 | hogy belépjen a szobába, de arra nem lehetett rávenni,
254 34 | akarja örökösének megtenni; de ha oda nem mehet, mindenből
255 35 | sem a Touloni éjszakát, de bátran mondhatom, hogy annál
256 35 | Lesnievska szobaleányával, de ilyen éneket nem hallottunk
257 36 | pederítve felel:~– Még nincs, de aligha nem lesz. – Menyecske
258 36 | legalább két veres forintig.~De hátra van a bosszú! Szerencsétlen
259 36 | ilyen megszabadulást.~– De mi ütött az urakhoz, hogy
260 36 | paprikahendlinek az ara, semmi több.~De azok nem akarják elhinni;
261 36 | segédei vagyunk?~– Eligtitelt, de minek eligtitelt?~– Tessék
262 37 | agyonlőtte magát, s meghalt.~– De hát én mondom, hogy nem
263 37 | tiszteletre méltó hazafinak?~– De mikor annyira nem haltam
264 37 | meghaltam.~– Tessék, akár kettő, de visszahozza, mert beköttetem.~
265 38 | Számoljanak keblük istenével.~De itt azon szerencsétlen kikiáltott
266 38 | mondjuk meg szemébe, ami való; de háta mögött alattomban ne
267 38 | barátjai az újabb koreszméknek, de azért a maguk emberségéből
268 40 | hogy repüljön, ahova akar.~De az csak nem repült sehova
269 40 | mindjárt másik lábat is be; de ámbár ojtott lábú emberekről
270 40 | lépvessző, sem verébfogóvas. De azután szépen viseljétek
271 41 | mikor Pestről elutazom; de az már megtörtént rajtam,
272 41 | humoreszket kapott tőlem vissza; de úgy egy sem haragudott meg
273 41 | meg is tenne egyet-mást, de ezt már mégis nem vállalhatja
274 41 | hogy nagyon haragszom rá, de már nem tudom, hogy miért?~
275 42 | Hm: magam is elvenném.~De biz az én Spiritusom nem
276 42 | makacsul fogám a tollat: de már most azért is egyszerre
277 42 | majd elszaporodik megint.~– De már ahhoz én nem értek.
278 42 | Próbáljunk újságot kiadni.~– De iszen nem kell nekem; adtam
279 42 | Hiszen nagy szégyen is az, de hát legyen a szégyen az
280 42 | neked semmi bajod vele.~– De én nem értem, hogy lesz,
281 42 | három hétben hetet fiadzik, de ez is annyiban különbözik
282 42 | tengerimalac fiának farka nincs, de füle van: emennek pedig
283 42 | akik találkoztak velem: Ej, de nagy bolond az a Kakas Márton!
284 42 | bolond az a Kakas Márton! Ej, de furcsa újság az az „Üstökös”!~–
285 43 | a vesztett csata miatt. De vezérük volt Sebő őrnagy.~
286 43 | egy ember, csak egy kard.~De egy ember, egy kard is elég,
287 43 | csapásától hüvelykujját veszté.~De ez nem volt a párharc vége.~
288 43 | Riedesel magasabb volt, de Sebő ügyesebb; gyorsan torkon
289 44 | katona lett.~Csoda biz ez. De a hazaszeretet tud még csodatételekhez.
290 44 | magáé, az jöjjön velem.~De az ily szóra aztán az egész
291 45 | foltot sem ejtett soha? De ha dicséretüket akarná elsorolni,
292 45 | tanárok katolikusok voltak, de mivel szabadelvűségüket
293 46 | hölgyalak, márványfehér arccal, de jól kivehető vonásokkal,
294 46 | melynek lángja lobog ugyan, de a falra világot nem vet;
295 46 | a képe mázolva krétával. De most már csakugyan megfoghatta,
296 46 | hogy ne beszéljenek róla. De hogy nem jól tartották meg
297 47 | atilladolmány-világ közül, de még inkább a mély, hallgatag,
298 47 | elvesztette nemcsak Európát, de Kínát és Brazíliát, a perui
299 48, I | csodákat mai nap nem teszen, de ha mi tesszük azt, ő is
300 48, I | idejében a Veres-tenger, de ha mi megállítjuk őket,
301 48, I | azok. Nagy a veszedelem, de ha összefogunk, egy szívvel,
302 48, I | öldöklő angyal kezéből!~De ne ujjongassunk még. Még
303 48, I | bámulom én Sebastopol sáncait, de a szegedi munkálatok előtt
304 48, II | városban egy kis alacsony ház, de amely házban mégis többen
305 48, II | átkozva hagyták el küszöbét; de minden átok dacára ismét
306 48, II | büntetés, ha Istentől jő ez; de éljünk úgy, hogy ne azt
307 48, III | kenyér volt. Azt mondták, de hiába eszi a más búzáját,
308 48, IV | hajdan képzelték a mesehívők, de maga a mocsár képe ijesztőbb
309 48, V | orcáján jókedvet magával, de gyászt, fekete gyászt öltönyén,
310 48, V | torra jöttek, nem vigadni, de temetni, és nem egymásnak
311 49 | Sokszor el volt már mondva, de nem lehet elégszer fölemlegetni,
312 49 | históriának, ha nem is asteriscus, de legalább sajtóhiba alakban
313 49 | igaz, hogy nagyon kicsiny, de mégis éppen elég arra, hogy
314 49 | támadhatott volna ugyan, de mégis úgy állt volna az
315 49 | Bizonyosan nem tudom – de biz ott könnyen lehet több
316 49 | ránk nézve nagy haszon; de hogy egy szó ellenvetés
317 49 | indítványt tevő szónoknak; de a minoritás hallgatása Széchenyi
318 50 | megoldását egy látogatójegyre, de ne nézd meg addig, míg le
319 50 | hajón támadt lyukat” is, de az ismeretes német Kraftausdrucknak
320 51 | felelt a kuszált alak. – De nehezen ismersz rám.~– Elhiszem
321 51 | ismersz rám.~– Elhiszem azt, de te könnyebben rám ismerhettél,
322 51 | abból kérés nélkül is adnék, de hát honnan jössz?~– Párizsból.~–
323 51 | fizetni, vagy koldulni tud, de hogy utazzék Párizstól Pestig,
324 51 | krajcár nem nagy kapitális, de untig elég arra, hogy takarékos
325 51 | ugyan angol urak lovaival, de egy hely még üres volt,
326 51 | lenne egy szezonra; no, de ő is nyert vele annyit,
327 51 | krajcár, hiszen nem pénz! De hol vegye, aki most esett
328 52 | az oroszlánra, nem harag, de bizalmas mosoly derengett.~–
329 52 | mondták, hogy ez nagy eset; de csak nem segítettek rajta.~–
330 52 | nem segítettek rajta.~– De hát mi okát adták az elutasító
331 52 | kerültem fölül.)~– Ugyebár? De mikor az adót kell rajtam
332 52 | lehetett megcáfolnom.~– De hát, az ég áldja meg, Kérdő
333 52 | újjászületésemtől fogom számítani.~– De mégis törvény előtt onnan
334 52 | nevezze magát gyermeknek: de a paptól vegye ki annak
335 53, I | csónakon megközelíthető; de ha lefogy róla a víz, én
336 53, I | elrombolt, azt megsemmisítette: de itt az összerombolt tömkeleg
337 53, III | falakról kellett megmenteni, de egy sem veszett oda. És
338 53, III | kellett kezdeni a munkát.~De nagyon jó barátunk volt
339 53, III | Egymilliónál többe került az a fal. De remekmű az; minden külföldi
340 53, V | ahol a fegyver még rézből, de a kengyel már vasból van,
341 53, V | mutatja nemcsak a koponyája, de az is, hogy ezüst pitykegombokat
342 53, V | azok harapnak legjobban. De azt az egyet mégis megbámultam,
343 53, VI | még biztos helyen vagyok, de ott ama házban hallok nagy
344 53, VII | e módszerhez folyamodni.~De addig is segíteni kell,
345 53, VII | hallottam (nem olvastam, de hiteles hallomás után írom),
346 53, VII | fölött a Tiszába átemelik; de a főtelep az államvasút
347 53, VII | centiméter apadás naponkint.~De ez a négy centiméter egy-egy
348 53, VIII| sár és szemét undorító, de hát még egy egész tenger;
349 53, VIII| Gyula csak jól jár vele; de mi lesz szegény Komjáthyból,
350 53, VIII| drága a fülemüle hangja, de drágább a kacsáé, aki azt
351 53, VIII| teljesítése függ össze.~De hát ki áll jót arról, hogy
352 54 | hizlalóba, ahol enni adnak, de a fülemilét hiába táplálod
353 54 | pártfogóm dr. Toldy Ferencé, de szinte olyan tanulságos;
354 54 | emlegeti őket a lakománál; de arra nem emlékezik Priscus
355 54 | énekelni kegyetlen ritmusokat, de nem szerelmi kegy végett,
356 54 | meg nem adják is az árát, de egy hétig legalább itatják
357 54 | melynek már akadt kiadója, de nincs vevője.)~Azért is
358 54 | mesterember vagyok már; de bántaná csak őket más valaki…~
359 54 | csinál egész nap?~Poétázik.~De miből él?~Poétázásból.~Ilyen
360 54 | időben a jó Csokonainál; de híres is volt e bolondságért.
361 54 | szívesen fogadták mindenfelé, de sokáig nem tudott egy helyen
362 54 | mosolygott ki a csizmából, de aki azért olyan derült arccal
363 54 | százszor is elhajtottam már, de megint visszajön engem bosszantani.
364 54 | repült minden eszmém.~– De ha egyszer hurutja van.~–
365 54 | nyargal késő este a harmatban? De nemcsak azt teszi, hanem
366 54 | Nem is akarom mondani.~– De én akarom tudni – unszolá
367 54 | éhséget és szomjúságot; de ezt az embert ki nem állom.
368 54 | és dohánytenyésztésről, de hol maradtak volna akkor
369 54 | egy kis kalickába zárni, de ha jártukban-keltökben valahol
370 55 | feljáró jókedvű kísértet; de legkivált Bécsben, és főképpen,
371 55 | komolynak látszani akaró, de lenni nem tudó arcához,
372 55 | jelentse kend a grófnénak.~– De én ugyan nem jelentem. Parancsolja
373 55 | zápfogát, azt megteszem; de a nagyságos grófné elejbe
374 55 | azt mondanám: „Naszi”.~– De már azt ugyan nem. Engem
375 55 | Én már tudtam egyszer, de elfelejtettem.~Barcsay is
376 55 | hogy hét országra szól.~– De honnan jön neked afféle
377 55 | kifejezéseket megrövidítsék.~– De a németek tán csak nem foglalkoznak
378 55 | lecsillapított hadfi –, de végtére még most sem tudom,
379 55 | Táncolni nemigen szeretett már, de örömest elnézte, hogy mások
380 55 | nekem azt a kalpagot.~– De már azt ugyan nem teszem.~–
381 55 | volt, elvei nem voltak; de hát minek is az? Türelmes
382 55 | tapaszt és labdacsokat.~De a minden pontok pontját
383 55 | már ő e rongyos világon, de mindaz, mit látott, és amit
384 55 | észrevegye; nem bánta, ha lopták, de azt restellte, ha szeme
385 55 | amin utódai civódjanak; de ha azt az örök jókedvet,
386 56 | egyet, megint visszajött.~– De meg mazs izs vagyog. Meg
387 56 | compozezor, vagyog a Fajdy de Fajda, Kublanczi de Sztrecso,
388 56 | Fajdy de Fajda, Kublanczi de Sztrecso, Lubovay de Libetbanya
389 56 | Kublanczi de Sztrecso, Lubovay de Libetbanya s mazs uri familiakkal
390 56 | igyekezett kiosontani a szobából.~De az ajtónyikorgásról észrevette
391 58, I | szerényen eltitkolá magát: de énnekem sikerülni fog nevét
392 58, I | a színháznak törvényei, de azt is tudom, hogy vannak
393 58, I | ellenbírálatot írni reájok. De érdemesek-e? Nem minden
394 58, I | korából való öltözet kell; de én bebizonyítottam neki,
395 58, I | engedjen időt a betegségnek, de ezek a színházi orvosok
396 58, II | Az Isten áldja meg érte. De régen ettem egy napra eleget.
397 58, II | hogy ha egyszer kivernének, de sőt inkább nem eresztenek:
398 58, II | ezüst húszasokkal fizettek, de az is igaz, hogy felét azoknak
399 58, II | kellett volna előadnunk, de nem engedték végigjátszani,
400 58, II | a korsót a hideg vízzel, de nincs erőm odáig menni.
401 59 | után, nem zavart volna meg; de két nap alatt el akarni
402 59 | hogy nyakamba nem borul, de még meg sem illetődik, ahogy
403 59 | keresztülvontathassa magát rajta.~De már ez veszett állapot.
404 59 | az egészet átnézni!~No, de csak azt akarta belőle megtudni,
405 59 | kinyomatja.~Én láttam Levassort, de nem látott Levassor engem:
406 59 | osonni a hátulsó ajtón, de megkaptam a kaputja szárnyát,
407 59 | az embert hívni párbajra, de eszembe jutott, hogy ő a
408 59 | kemencében a darabomat. No, de megbocsátám neki, mert elfogadására
409 59 | darabot írtam volna. No, de elkészítém ezt is. Megviselt
410 59 | kicsinyt – hosszaska?~– De tudom. Az az egyik érdeme.~–
411 59 | belőle.~– Egyes jeleneteket! De uram, nem azért vannak azok
412 59 | egy napra, adják két nap, de ki nem hagyok belőle semmit!~
413 59 | Tudom, hogy meghúzások; de hát mire valók ezek a meghúzások?~–
414 59 | megmondom önnek a dolog titkát, de ne közölje senkivel; mert
415 59 | sütve, főzve, tráncsírozva! De azért nem tesz semmit; Sybilla
416 59 | tehát irigykednek rám; de a közönség majd annál nagyobb
417 59 | füleimet ez a kérdés:~– De hát honnan ismeritek ti
418 59 | Csak nem tart el addig?~– De köszönd meg, ha akkorra
419 59 | rögtön szörnyet hal bele.~– De ez még nem elég költői igazságtétel
420 59 | csillárra.~Mennydörgő kacaj!~– De legislegszebb az a gondolat
421 59 | pusztában; odajön a kedvese, de nincsen egy pohár víz, hogy
422 59 | komoly képe volt:~– Ejnye, de szeretném azt a fiatalembert
423 59 | hogy reng bele a színház.~– De már oda még a hitelezőimet
424 59 | és elkezdett horkolni.~– De nem álom ez, uram, amit
425 59 | nem is kopogó szellem.~– De mikor már be van tanulva
426 59 | volna egy húszast adnom, de az későn jutott eszembe.~
427 59 | hangon.~– Szeretem hát.~– De miért nem bámulja ön akkor
428 60 | védelmezését rájuk erőltesse. De végre is a szabadsághoz
429 60 | a polgárság színe java, de Felső-Magyarország minden
430 60 | leány lehetett ott együtt.~De mind valamennyi között Páris
431 60 | mondhatom, csak négyszem között.~De már az ilyen törvényjavaslatra
432 60 | is megtartotta bizonyára, de ezt különösen.) Amint az
433 60 | szegényeknek elviselni.~– De még ha csak ezt tették volna
434 61 | értelmes áron mértek holmit, de már a harmadikon vége volta
435 61 | Tukma uramnak:~– Áj, áj, de sok pénze lehet Tukma uramnak.~–
436 61 | férfiú. – Ha egyéb nincs is, de az van. Azt sem tudom, hogy
437 61 | mennyit nyom?~– Igen bizony: de teli van bankóval, azt ki
438 62 | Hát mi járatban vannak?~– De önök mit csinálnak itt abban
439 62 | meneküljön. A férj úgy tett, de alig fogta meg a gallyat,
440 63 | gyermekeket: úgy harcolnak…~De azért ne hagyjuk feledségbe
441 63 | dicsőséget szerzett már minekünk: de hasznot ugyan nagy keveset
442 63 | is, hasznos is volna ez, de három dolog kellene hozzá:
443 64 | A pompa nagyszerű lesz.~De az érzelem, mely e pompa
444 64 | hamvaknak csendes nyugodalmat; de szellemének feltámadást –
445 64 | feltámadást – nem a napok végén – de inkább ma, mint holnap.~
446 65 | nemcsak elég ismerettel bír, de minden változékony esetre
447 66 | meg tudok halni a hazáért, de a hazáért gyilkolni nem
448 66 | zászlóaljat küldjön utánuk, de élelmükről és ruhájukról
449 66 | Ha név szerint nem is, de tényleg ő volt a honvédelmi
450 66 | politikai bátorsággal bírtak; de nem elegen.~Április 13-án
451 66 | el kell ugyan vesznünk, de hát vesszünk el együtt és
452 66 | volt már bizalma az ügyhöz, de szolgálta azt híven. Már
453 66 | kulacsban?” – „Egy kis bor.” – „De már azt előbb együk és igyuk
454 66 | hóra szabadon bocsáttatott, de bizonyos volt felőle, hogy
455 66 | védelem igazolt és jogos volt.~De Nyáry mégsem akart arra
456 66 | ablakredőnyökön hált maga is. De annyival inkább megtartották
457 66 | öt, az országos fagyot. De volt Pest megyének egy része,
458 66 | meggyőződését tiszteltem –, de határozott ellenfele voltam;
459 66 | jeles egyéniségének nem egy, de számtalan fényes lapot szenteljen;
460 66 | mellett nemcsak a megyének, de az egész országnak kincse
461 67 | úgy élt, mint Cincinnatus; de egyszerű polgárnak, s a
462 67 | azáltal meggyőzve igen, de megverve nem érezte magát
463 67 | az ellenfél nem legyőzve, de megnyerve van; nem leverve,
464 67 | megnyerve van; nem leverve, de fölemelve, és a békekötésért
465 67 | elvitt magával e földről; de itt hagyta erényeit, s azokkal
466 68 | régen maguk is árnyékok már.~De az én borongó lelkemnek
467 68 | cél más úton lett elérve, de azért az ő célja is az volt: „
468 68 | az ég kapuján zörgetnek.~De egy emlékének megvilágításával
469 68 | ragaszkodó pártnak és kormánynak, de egészen visszavonult a világtól.~
470 68 | magát detronált félistennek: de egész hazafinak, ki emberhelyét
471 69 | fizetett.~Szerette őt mindenki; de nem gondoskodott róla. Végső
472 69 | könnyet fog fakasztani, de még e könnyeken is keresztülragyog
473 70, 1 | simple alá nem írhatunk: de mint historikumot, mint
474 70, 1 | rangot” Schofkától, „Mathieu de la Drome”-tól és Balla Károlytól
475 70, 2 | hadjáratai hírhedettek!~De mindez érdemei csekélységek
476 70, 3 | s csak akkor írj róla, de akkor is csak a »Hon« hirdetményei
477 70, 3 | generációt az irodalom rögös, de Mak-Cormik-féle fogas hengerrel
478 70, 4 | hogy „Ez az én öcsém!”, de midőn Uzindurral jövök karöltve,
479 70, 4 | tartják reális foglalkozásnak, de senki sincs, aki el ne ismerné
480 70, 6 | mondtad ám, hogy elmenjek, de én nem mondtam, hogy elmegyek.”
481 70, 6 | némi ismeretségben vagyok; de tessék megnézni! Van abban
482 70, 6 | Hát még ami lehetne benne! De e két utóbbi témát jobb,
483 70, 6 | ami a patrie a franciában, de nem ugyanaz, ami a Vaterland
484 70, 7 | ám – verset meg novellát; de pénzt költeni a semmiből!
485 70, 8 | költőjét nem mutatnám-e be?~De bizony bemutatom.~Legédesebb
486 70, 9 | emberek megmagyarosítására.~De nemcsak a szavak rendbehozásának,
487 70, 10 | Mehemet basával megütközött; de nem is hagyja ám magát,
488 70, 12 | mennyek kulcsa van kezében.~De a legszebb, legjobb, legbölcsebb
489 70, 12 | residet in domo lacunar.”~De annál édesebb öntudattal
490 70, 12 | pártját gyönyörködtesse; de nem azért, hogy prenumeránsokat
491 70, 13 | halhatatlanságot. Igen, de milyen halhatatlanságot? „
492 70, 13 | csak addig jó, amíg zöld; de ha leszedetvén, télire eltétetik,
493 70, 13 | való, melyek hajdan rövid, de velős felszólalásaikkal
494 70, 13 | zuávjai menten beisszák, de a szép mondatok gyűjteménye
495 70, 13 | harcra. Viselje egészséggel.~De még ez nem minden jutalma
496 70, 13 | túlvilági halhatatlanságot; de Lonkay minden megboldogultaknál
497 71 | vagyok én: Róbert Károly, de jelentem, hogy még odakinn
498 71 | Róbert Károly várakozik, de azok nem mernek bejönni,
499 72, I | által értekezett egymással; de még azt nem, hogy valaki
500 72, I | elkezdett nagy házat építeni, de félmunkában kifogyott a