Rész,  Fejezet

 1    4     |           fognak adni soha.~1848. március tizenötödike volt.~A nép
 2    6     |                                   Március tizenötödike~(1867)~„Ipsis
 3    6     |     visszaadatik.~Amik az 1848-ki március 15-e után történtek, azok
 4    6     |        feladatot, mely az 1867-ik március 15-e után vár Magyarországra.~
 5    6     |         az öröm külfénye 1867-iki március 15-én, mint tizenkilenc
 6    6     |     nemzet a népnek, miként 1848. március 15-én oly sokat – mindent –,
 7    6     |           akkor: mert az 1867-iki március 15-ke azt mondja nekünk:
 8    6     |        magas eszmék, amik 1848-ik március 15-én születtek, nem voltak
 9    6     | törekvését.~Ami nekünk 1867-ik év március 15-én lelket ád, ez éppen
10    6     |       feltámaszták, miket 1848-ki március 15-én zászlóink hirdettek,
11    6     |         feladata.~Azért 1867-diki március 15-én méltán emelhetjük
12    7     |           ragyogó, dicső nap volt március 15-e: ismerjük el, hogy „
13    7     |           ötlete jött, hogy 1849. március 15-én valami méltó ünnepélyt
14    7     |          Ha meg akarjuk ünnepelni március 15-ét en famille, csukjuk
15    7     |          hiába vesztünk el.~És ez március 15-ének az emléke: élő emlék.
16    7     |   veszteség, megpróbáltatás után!~Március 15-e tegnap (huszonöt év
17    7     |  Magyarország földje terem, 1848. március tizenötödikének emlékét
18    7     |     tűntek el kortársaik közül; a március 15-i nap ifjai közül legtöbb
19   32     |        csak nem hízelkedés. 1848. március 15-én mondta Tisza Kálmánnak
20   89,  XI|  Wertheimpénztárakat ugyan nem.~A március 2-i országos ülés még kompaktabb