| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emlos 1 emporiuma 1 en 1 én 600 énbelém 1 énbennem 1 enciklopédiai 1 | Frequency [« »] 659 már 657 de 602 mint 600 én 594 van 533 ki 502 sem | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances én |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1 | látható Isten~Jól tudom én azt, hogy e két szó hadizenet
2 1 | mondja: „Nincsen az!”~Azonban én nem vagyok próféta, aki
3 1 | róla, hogy „van”.~Azonban én egy kissé kertész is voltam.
4 1 | senki sem neheztelne érette. Én azt egyszerre elhagytam,
5 1 | napokban Petőfivel együtt én voltam az, aki a népszabadságot
6 1 | tért beteríté romokkal; én érintetlen maradtam.~Világosnál
7 1 | jobb? Mert bizonyára az én életem is olyan jól be volt
8 1 | marad. Hányszor irigyeltem én azokat, akik már dolgukat
9 1 | nép, a föld és a szellem. Én láttam e napnak Istenarcát,
10 1 | kritika agyonhallgatta. S én ennek következtében elég
11 1 | megválni, míg be nem fejezte.~Én éreztem mind a kínjait,
12 1 | legyek – hanem azért, mert én olyan szép, kifejezésekben
13 1 | gyönyörűségére teremtette?~De én hálát adok neki, hogy ezt
14 1 | mondhatom meg neki, hogy én látom őt a csillagtejutakban,
15 2, II | humorisztikumot.~Nyáry és én azonban, kik elhatároztuk
16 2, III | fogadott bennünket; augusztus 9-én derék kánikulában úgy ránk
17 2, IV | reménységünket vetettük.~Augusztus 10-én találkozott Nyáry Görgeivel.
18 2, IV | fegyverszünetet engedtek; de mire én azt feleltem, hogy fegyverszünetet
19 2, IV | kútfeje előttem ismeretlen, én siettem azt megcáfolni,
20 2, IV | háborút is csinálhatni.~– Azt én nem tehetem. Kormány én
21 2, IV | én nem tehetem. Kormány én nem vagyok. A mostani kormánnyal
22 2, IV | részéről azt válaszolni, hogy én jelenleg még csak a kormány
23 2, IV | Azt feleltem neki, hogy én két diktátort egyszerre
24 2, IV | megverekszem velük. Tud még az én katonám verekedni, kivált,
25 2, IV | távozik és pusztul.~– Az én intézkedéseim szerint közelednie
26 2, IV | kellene. Egyéb iránt, ha én sietek, ismét nem értünk
27 2, IV | mintha másfelől valaki az én parancsaimmal éppen ellenkezőket
28 2, IV | tizenötezer emberrel elmaradt, s én vesztettem két napot; Dembinski
29 2, V | akkor tépett fel a földből. Én rájuk kiálték, hogy csatlakozzanak
30 2, V | messze mehetnék már.” – Én nem hajtottam kértére, hanem
31 2, V | órája, hogy meghalt éhen, én is mindjárt mellé fekszem.”
32 2, VI | nem érkezett vissza.~11-én reggel a magyar kormány
33 2, VI | sok ellenkezése volt.~– Én magam nem írtam naplót –
34 2, VI | társaságnak, s indult kifelé.~Én az ajtó mellett álltam;
35 2, VII | gyertyákat eloltogatták, én a földön feküdtem leterített
36 2, VIII| pisztolyait osztogatta, én kértem, hogy adjon nekem
37 2, VIII| elutasított:~– Tedd, de ne mondd…~Én nagyon elszégyenlettem magamat,
38 2, IX | ilyen öreg embernek, mint én, hozzászokni ahhoz, hogy
39 2, X | hadtudományi kérdés, s ahhoz én nem értek. Nem volt célom
40 2, X | hadvezér és mint közkatona.~Én nem találok semmi gyönyört,
41 3 | pihenjen meg rajtad e napon az én lelkem.~Egy mulandó ember
42 3 | mindenütt…~Feltámadunk.~Az én szívemet is tetszett a Mindenhatónak
43 3 | Bizony feltámadunk!~De én azért mégis úgy szeretnék
44 4 | Az én színpadi életem~Minthogy
45 4 | volt életem a „deszkákon”, én is rajongtam az előfüggöny
46 4 | tintás üveg hullás! Csakhogy én azt jobban rendeztem, mint
47 4 | vígabb lett attól, hogy én belekiabáltam a darabba,
48 4 | hogy elhallgattasson; de én nem engedtem a véleményem
49 4 | festettünk. A színdarabot én írtam. A címe volt Hohenheimi
50 4 | fejemben, hanem azt tudom, hogy én egy Selicour nevű bonvivánt
51 4 | Zűrzavara” volt. Ott már én voltam a primo amoroso.
52 4 | voltak primadonnáink. Az én hódolatom tárgya Simonyi
53 4 | pokolban.” S azontúl nem tudom én mit szavalt Egressy Gábor,
54 4 | hogy minden ember kiabált, én is kiabáltam; de a magam
55 4 | rendezőnek lenni. Eleinte én kísértettem meg; de nagyon
56 4 | felemelt belépti díjak mellett.~Én szavaltam Szilágyit és Hajmásit.
57 4 | javára. Jótékony cél volt: én gorombaságokat mondtam a
58 5 | kérdésben.~Nem titkolom, hogy én egyáltalában békebarát vagyok,
59 5 | volnánk a harcban, bizonyára én is azok között lennék, akik
60 5 | könyvtárak vannak írva, én csak a hétköznapi, nem harcoló
61 5 | lapáttal, így tömték zsákokba.~Én még láttam ezt az embert,
62 6 | külfénye 1867-iki március 15-én, mint tizenkilenc év előtt
63 6 | miként 1848. március 15-én oly sokat – mindent –, a
64 6 | amik 1848-ik március 15-én születtek, nem voltak halandó
65 6 | nekünk 1867-ik év március 15-én lelket ád, ez éppen az a
66 6 | miket 1848-ki március 15-én zászlóink hirdettek, ezek
67 6 | Azért 1867-diki március 15-én méltán emelhetjük áhítattal
68 7 | bizonyosan betörnék. – „Akkor én össze fogom önöket kartácsoltatni!” –
69 7 | a vitéz alezredes.~Erre én azt mondám neki: „Azt teheti
70 7 | Rottenbiller, a tüzér alezredes meg én: bármennyire igyekezzenek
71 7 | jött, hogy 1849. március 15-én valami méltó ünnepélyt kellene
72 7 | honfiúi buzgalmát.~Kiittam én ezt a serleget egészen,
73 8 | pályán, oly idejű, mint én, de akaratra, szenvedélyre
74 8 | sem tudja, hová esett?~Az én pályám nem volt annyi küzdéssel
75 8 | hogy ő nem lát engem. De én megismertem őt. Garay volt.
76 8 | harcok költőjének arcát én nem tudom úgy képzelni,
77 8 | Útközben azt mondá: „Meglássad, én meg fogom magamat lőni.”
78 8 | tudta nevettetni? Amióta én ismerem, soha még csak mosolyogni
79 8 | a jövő felől. „Már most én is örömmel kezdek újra a
80 8 | borzong végig: menjek-e én is tovább azon az úton,
81 10 | látottakból, hallottakból.~Én, ki e sajátságos országban
82 11 | Újvidéken ~(Augusztus 29-én)~E század első felében egy
83 11 | báró Podmaniczky Frigyes és én; a hazai sajtót Urházy György
84 11 | osztrák tartomány.” – „Pedig én mégis azt hiszem, hogy ki
85 11 | merné megpróbálni senki.” – „Én mernék rá fogadni.” Fogadtak,
86 11 | menni a Reichstrathba.” – „Én meg abba, hogy ön megy be.” – „
87 11 | zeneszóval szállásáig – én már rég ágyamban feküdtem,
88 11 | Podmaniczky, a másikon Toldy és én. Utunk keresztülvitt az
89 11 | különös élvezetem volt az én barátom Podmaniczky Frigyes
90 12, I | A lépcsőn találkoztam az én kedves barátommal és hajdani
91 12, I | ne felejtsék önök, hogy én most önöket megdorgáltam.” –
92 12, I | Európa ott van.~Már most én miről kezdjek el beszélni
93 12, I | Hódolattal viszonzám: „Én pedig mindig magam előtt
94 12, I | lépett hozzám e szavakkal: „Én most egészen a jövő században
95 12, I | tetszenek benne legjobban. Én egészen hiszem, hogy valamikor
96 12, I | királynéval beszél; amiért én hálából elengedek neki egy
97 12, I | párthoz tartozik most?~– Én mindenben Ghyczy Kálmán
98 12, II | nagy tolongástól leírni. Én azonban ide is magammal
99 12, II | tudja mondani. Csakhogy én meg azt sorban mind el tudom
100 12, II | állnak meg beszélni.~Az én érdemrenddús német kollégám
101 12, II | paradicsomának gyönyörűségeit. Én nem állhatok ellent; azt
102 14 | Azt másutt olvassátok, én csak azt tudom, hogy hogyan
103 14 | összezáródva előttük, utánuk.~Én kívül maradok – odabenn
104 16 | semmit, olyan nincs több. Én voltam oly szerencsés. Aki
105 16 | érteni nem liberális dolog; én sem értek hozzá.~Pedig hát
106 16 | Csak jöjjön, bácsi – majd én bevezetem.”~Azután bevezette
107 16 | Azután bevezette hozzám – én pedig Jókainéhoz.~Hajh,
108 16 | mert zongora van házamnál, én magam tudok zongorázni:
109 16 | tanul rajta.)~Maig sem értem én, hogyan volt? De kétszer
110 16 | régió lakossága, akik közé én, mint Klimius Miklós estem „
111 16 | magyar jellemet öltött, hogy én most már igazán nem hiszem,
112 17 | fúrója fogott volna rajta, s én már számítgattam magamban,
113 18 | hiszem, fekete és fénytelen. Én csak az arcát tudtam meglátni.
114 18 | tájszólás szerint van-e írva? Én mondám ő fenségének, hogy
115 18 | mondá a főherceg. „Nem én. Csupán délelőtt írok. Minden
116 18 | főherceg Tisza Kálmánról.~Én sem maradtam adós a felelettel
117 19 | négyfelvonásos darabommal, melyet az én kedves barátom, a cenzor
118 19 | jövel, oh boldog kor! ~Én ugyan lelketlen por leszek
119 19 | matériát: ~Így írhatnék én is dicsőbb históriát.~Minő
120 20 | kezét nyújtva eléje. – Én vagyok Sándor.~– Uram! –
121 20 | hozza; de ön mégsem az. Én őt nagyon jól ismerem, ön
122 21, I | Petőfi meg elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk,
123 21, I | rendkívüli volt, mint az én kompozícióim. Maga készíté
124 21, I | plasztikai szabályait, mint én a festékeimet.~Egymásnak
125 21, I | kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha!~
126 21, I | valaha!~Mikor elváltunk, én lefestettem Petőfi arcképét,
127 21, I | ahelyett, hogy ülnék az én kedves mosolygó festékeim
128 21, I | elszavalná méltóságos tűzzel, én pedig festeném hozzájuk
129 21, III | jelenik valami.~És azután én sem nyugodtam addig. És
130 21, III | hogy elmosolyodnék rajtok; én pedig, valahányszor azokat
131 21, IV | csak sebeket adott mindig, én gyógyítottam be azokat,
132 21, IV | be azokat, az kigúnyolt, én felmagasztalálak; az üldözött,
133 21, IV | felmagasztalálak; az üldözött, én nyugalmat adok, az elvette
134 21, IV | az elvette ifjúságodat, én örökké ifjúvá teszlek!”~
135 21, V | tövises vadvirága vagyok én!” nagyon csalatkoznak. –
136 21, V | sem – Hogy jött hát ide? Én nem tudom, én sem tudom. (
137 21, V | jött hát ide? Én nem tudom, én sem tudom. (Így jutottam
138 21, V | írjon; amint következik:~– Én, Pákh Albert, kötelezem
139 21, VIII| kezdett válni. Ő heves volt, én keserű, közel voltunk hozzá,
140 21, IX | viselői korán halnak el. Ez az én vakhitem.~Én láttam Petőfit
141 21, IX | halnak el. Ez az én vakhitem.~Én láttam Petőfit igaz fájdalmát
142 21, IX | egymás mellett elhaladtunk, én – utánanéztem! Pedig akkor
143 21, IX | mondá a kedves öreg –, én sajnálok öntől egy sort
144 21, IX | verseiben, de nem életében; én bizony már azt sem tudom,
145 21, X | egyszerűen megnevezte előtte:~– Én Petőfi Sándor vagyok, kérem,
146 21, XI | Hogy ha én majd meghalok, ~Nem leszen
147 21, XI | ekép szólna hozzám, ~»Fiam, én neked megengedem,~Hogy úgy
148 21, XI | trombiták.~Ott legyek s az én szívemből szinte ~Nőjön
149 21, XI | Istenem…~… Ott essem el én ~A harc mezején,~Ott folyjon
150 21, XI | tehát nem mondott igazat, én még azt is merem állítani,
151 22 | tudhatnak már ezek, amit én nem tudok!~A folyosóra nyíló
152 22 | s kérdezé, hogy hívnak?~Én mondám, hogy „Móric”.~Ő
153 22 | magát rajta. Furcsa egy név. Én szégyenlettem magamat. Ezek
154 22 | fiú, mint az úrfi. Oh, az én nagybajuszú emberem részrehajlatlan
155 22 | biztatott, hogy fogjak bele én is legyet, amit én a világ
156 22 | bele én is legyet, amit én a világ minden kincseért
157 22 | azt mondta, hogy „Mó-ric!” én úgy szégyenlettem magamat,
158 22 | ennyire vagyok.~Ohó! Az én kedves jó apám és anyám
159 22 | már nagyon is jól megy.~Az én arcom úgy égett, hogy alig
160 22 | nem esett egy is, mint az én legelső rektoromé, aki előtt
161 22 | avagy valaki teremtette?” és én még nem tudok semmit sem
162 22 | azt már majd megtanulom én is, nem fog többé ilyen
163 22 | rimánkodott a büntetés elől; én is úgy szerettem volna vele
164 22 | három botot. Rettenetes. Én nem élném túl, ha engem
165 22 | kúthoz szörnyű véresen. Én Istenem, talán meg is fog
166 22 | a házunk az iskoláig: de én olyan messze még nem voltam
167 22 | semmit sem tudott arról, hogy én micsoda atyafiságban állhatok
168 22 | akkora óriásokká, aminőket én bámultam azelőtt, hogy tudnak
169 22 | még most is emlékezem, az én legelső szomszédom, a kis
170 22 | Éppen olyan idős volt, mint én, de csintalan, eleven kis
171 22 | való játszásban; amikhez én nem értettem. Hogy megvert
172 22 | kutyákat az utcán; amit én mind nem mertem.~Én gyáva
173 22 | amit én mind nem mertem.~Én gyáva voltam, nagyon gyáva.~
174 22 | mint az, hogy bár csak én valaha egy paraplényelet
175 22 | elüldögéltem magamban háborogva az én szederfám alatt, mely velem
176 22 | kinn a szabadban, addig én kertünk legfélreesőbb szegletében
177 22 | felosztva, azokban feküdtek az én kis halottaim, a véletlen
178 22 | elesett hősökre.~Egyszer az én kis Gyuri pajtásom is meglátogatott
179 22 | is meglátogatott engem az én saját kukoricaváramban,
180 22 | saját kukoricaváramban, az én selyembogársírboltom mellett,
181 22 | Sehogy sem tetszettek neki az én mulatságaim. Meséltem neki
182 22 | Koporsókkal? – kérdezem én megdöbbenve.~– Az hát –
183 22 | messze laktak tőlünk, s én olyan távolra el nem mertem
184 22 | hogy az ríva ment el onnan.~Én megijedtem. Azt gondoltam,
185 22 | lázadási kísérletért, s én is „mitgefangen, mitgehangen”
186 22 | szégyenli-e magát előttem? Lám, én milyen szépen viselem magamat.
187 22 | viselem magamat. Utoljára én is kértem, akkor azt mondta,
188 22 | azt mondta, hogy no, az én kedvemért bejön, de aztán
189 22 | idegenek, a társalkodónő és én, a többi a családhoz tartozott.~
190 22 | volt minden arcnak, hogy én olyant még nem láttam soha.~
191 22 | kínlódni ezen a világon; én hantoljam be a ti sírotokat?
192 22 | hantoljam be a ti sírotokat? Én temessem el valamennyit!
193 23 | Ferencnél ~(1875. szeptember 10-én)~Budapest fővárosának egy
194 23 | már nincs benne víz? „Azt én nem tehetem, felelt a tulajdonos,
195 23 | friss vizet.~Erre aztán én is elmondtam az öreg úrnak,
196 23 | mint tettleges munkakört: „Én nem akarok szavazógép lenni” –
197 25 | Alcsúton~– Aztán majd szüretkor én magam készítem el a gulyáshúst!
198 25 | főherceget a kanállal a szájában; én szerencsére nem látszom
199 25 | egy egészséges séta után én eltűntem Rómer Flóris szobájába (
200 25 | Kiskirályok” is.~Ilyen az én szüretem!~Észre sem vettem,
201 25 | az egész társaságban csak én magam vagyok egyedül a német.~–
202 25 | magyar táncot, amilyenre én csak kecskeméti diákkoromból
203 25 | venni idehaza; de hát majd én is azzal védem magamat,
204 26 | Keleti Gusztáv igazgatót, én hívjam meg a nevében. (A
205 26 | barátom fekete frakkban, én kardosan és panyókásan:
206 26 | füzetével, Weilen a némettel, én a magyarral (a mienk japáni
207 26 | az a cikk megírva”, amire én, még az illemes válaszon
208 26 | részesül a királyi hercegekkel.~Én rögtön siettem ezzel a hírrel
209 26 | szoktam.” – „Majd nekiülök én, tessék nekem diktálni.”
210 26 | történt. Haynald diktált, én meg írtam. (Annak is van
211 28 | Én és a zsidók~Mi tűrés-tagadás?
212 28 | zsidók~Mi tűrés-tagadás? Én bizony gyermekkoromban antiszemita
213 28 | történnek odabenn! Nem is mertem én magamban elmenni azok előtt
214 28 | bizony vissza is szaladtam én a fele útjáról az iskolának.~
215 28 | szabadon járni, akik az én Idvezítőmet olyan kegyetlenül
216 28 | bejött az udvarunkra. Ott már én is vitéz voltam: ugyan uszítottam
217 28 | az öreg Koricsáner meg én.~Az volt a vitás kérdés,
218 28 | mássalhangzó-e, vagy nem?~Én azt állítottam, hogy igen,
219 28 | igen, ő meg azt, hogy nem. Én utoljára azt vágtam neki
220 28 | el vele. Ő 41 éves volt, én 14. De én magyar voltam,
221 28 | 41 éves volt, én 14. De én magyar voltam, ő pedig csak
222 28 | igazságtalanság történt velem: én tudom jól, hogy a „h” betű
223 28 | keménységű ítélet fölött.~– Én megalázzam magamat az előtt
224 28 | teremtette.~– Hol keressem én azt most a városban?~– Az
225 28 | kitárul, ott áll előttem az én kis Koricsánerem. A két
226 28 | mihi? (Haragszol rám?)~Hogy én haragszom-e ő rá?~S azzal
227 28 | éntőlem bocsánatot, hanem én tetőled; s már most jöjj
228 28 | hogy így megbántottam. Én vagyok a hibás, elismerem.
229 28 | Ettől a perctől fogva lettem én filoszemitává.~S nemcsak
230 28 | nagy rangra emelkedtem: én voltam t. i. a jogászbálra
231 28 | volt, és jó iskolája, az én kértemre felajánlotta a
232 28 | sterminatrice magándalát. A szövegét én fordítottam le neki magyarra.~
233 28 | mi fog hát történni.~Az én zsidó énekesem kilépett
234 29 | azon lapnál, melyet később én pusztítottam, nagyon megtalált
235 29 | igazságot, mert különben, ha én feltalálok menni Vámos-Pércsről
236 29 | ahol az úr lakik, majd én mutatom ám meg az úrnak,
237 29 | feleltem neki, hogy nem bánom én, ha „Sonkolyi Gergellyel”
238 29 | hozzám: „Jó napot, Jókai úr, én ide vagyok utasítva kegyedhez,
239 29 | nevemet; majd azután később én írok egyet, s az alá meg
240 29 | kell-e ezeknek jelenni? Én e véleményeket nagy tiszteletben
241 30 | No, annak örülök, mert én is kálvinista vagyok.~
242 31 | egyszer a világfájdalom.~Én bizony nem is tudom már,
243 31 | ezeken az újságokon, amikbe én is annyi ostobaságot írok?
244 31 | meggázolnom.~Hogy is nem írtam én azt meg akkor versekben?~
245 31 | aki még szeret danolni. Én ugyan nem akkompanyírozok
246 31 | emberiségre, mit szóljak akkor én, kinek mindent adott Isten,
247 32 | ember egyre nagyságolt. „Én nem vagyok nagyságos, csak
248 32 | atyafi, mondá őexcellenciája, én kancellár vagyok, nem kancellista.
249 32 | igen, mondá Széchenyi, én vagyok a frère, ő meg a
250 32 | hízelkedés. 1848. március 15-én mondta Tisza Kálmánnak a
251 32 | azok a parasztok, akikhez én tartozom, az írók, azok
252 32 | Amaz ismeretlen fiatalember én voltam.~Azután következnek
253 32 | virtusunk. Régen vigasztalom én magamat azzal, mikor nemzetem
254 33 | befolyását.~Hogy ez alkalommal én sem használtam elbeszélésemhez
255 34 | asszonyság ~(Szomorú történet)~Én nem tudom, ki volt az a
256 34 | énrólam kihíresztelte, hogy én jó ember vagyok. Mikor én
257 34 | én jó ember vagyok. Mikor én ki nem állhatom a jó embereket.~
258 34 | forintnál. S hogy adjak én egy forintot egy ilyen sokat
259 34 | volt, s beszélt nekem az én elismert nagylelkűségemről,
260 34 | az úton, s az is csak az én bajom lesz.~– A szerencsétlenség…~–
261 34 | Hagyja el, mert most mindjárt én kezdek el beszélni arról,
262 34 | ember, és ne kívánja, hogy én szánjam.~Azt gondolják,
263 34 | a szabályszerű garasért, én sem kérdem, hogy hová utazik
264 35 | remeke a drámairodalomnak. Én nem ismerem sem Shakespeare-t,
265 35 | kritikus azt mondja: „Nem! Én ott leszek!” S mennyi érzelem
266 35 | még a közbeszőtt dalok! Az én nagybátyám látta Malibrant,
267 35 | nagybátyám látta Malibrant, én magam ebédeltem abban a
268 36 | eljönnek? Miért mondta azt?~– Én?~– Ne tessék tagadni. Itt
269 37 | magát, s meghalt.~– De hát én mondom, hogy nem haltam
270 37 | pretendálja talán, hogy én önnek jobban higgyek, mint
271 37 | majd a házbért kéri, hogy én meghaltam.~– Tessék, akár
272 37 | Nini. Az úr megette az én pulykámat! – támadt rá az
273 37 | itt a bizonyítvány, hogy én meghaltam, s a halottak,
274 38 | nagy betűkkel írta utána: „Én nem hiszem.”~Azt nagyon
275 39 | Tetszik azt tudni, hogy én a Magyar utcában 21. szám
276 40 | vissza ne híhassam vele, én pedig tenyeremre tevém a
277 40 | az összezúzott csontot. Én bizony szívesen ojtottam
278 40 | egy lába van. Valóban, az én sánta madárkám volt az.
279 40 | az. Honnan tudta ki, hogy én hol lakom? Hogy tudott utánam
280 40 | ozsonnakor megjelent az én koldus verebem az asztalnál.
281 40 | is bántottak a verebek az én kertemben semmi gyümölcsöt.
282 41 | nem lehet senkinek, mert én minden ember dolgát úgy
283 41 | nap múlva találkozom az én másik jó barátommal; valami
284 41 | uncia választóvízre. Az én barátom nagyot nevetett
285 41 | nevetett rá. Hiszen nem vagyok én orvos! Hát mi? Zenész. No,
286 41 | megmondani, miért jöttem én most ide? Mikor nyáron künn
287 41 | gondom is nagyobb annál, hogy én ott a papirost bámuljam;
288 42 | a kérdezősködésre, hogy én magam legyek az, mert akkor
289 42 | valami verset írt, nem tudom én, mit? Azt elszavalta valaki,
290 42 | elszavalta valaki, nem tudom én, ki? Valami műversenyen,
291 42 | Valami műversenyen, nem tudom én, hol? Végül a közönség hítta
292 42 | magam is elvenném.~De biz az én Spiritusom nem jelent meg;
293 42 | mindenféle irkafirkáimból tudni, én egy savanyúkedvű, mogorva,
294 42 | rendesen fizetnek.~Ezért én írok mindenféle szomorú
295 42 | került ez oda? Bánom is én! Boszorkányság. Törődöm
296 42 | Boszorkányság. Törődöm is én boszorkányokkal! Idegen
297 42 | lett volna szerencsém.~– Én vagyok önnek a „Spiritus
298 42 | elszaporodik megint.~– De már ahhoz én nem értek. Én csak gyilkolni
299 42 | már ahhoz én nem értek. Én csak gyilkolni tudok, bosszankodást
300 42 | keljen fel innen, hadd üljek én az asztalhoz.~– Hát aztán?~–
301 42 | Hát aztán?~– Hát majd én írok ön helyett mindenféle
302 42 | háromgyűszűnyi tinta, mert én avval élek.~– No, ez olcsó
303 42 | a tinta, itt a papiros, én tehát elmegyek sétálni;
304 42 | alá szedte lábát, és írt.~Én pedig vettem a kalapomat,
305 42 | megkérdezni. Tud-e ön németül?~– Én minden nyelven tudok.~–
306 42 | Azokhoz nekem semmi közöm. Én ön helyett dolgozom, ön
307 42 | csak azért mondom, hogy van én nekem itt a Duna-parton
308 42 | minden sort átolvasnak, amit én írok vagy kiadok, nagy figyelemmel
309 42 | néha azt sem várják, hogy én menjek oda, ők jönnek hozzám;
310 42 | bólintott, hogy jól van; én pedig mentem sétálni. Még
311 42 | Alakomról is láthatod: „az én nevem Kakas Márton.”~S valóban
312 42 | iszen nem kell nekem; adtam én már vagy kilencféle újságot
313 42 | humorisztikus lap lesz.~– Szégyenlek én olyant csinálni.~– Hiszen
314 42 | legnagyobb ostobaságokat én írom alá: neked semmi bajod
315 42 | neked semmi bajod vele.~– De én nem értem, hogy lesz, mint
316 42 | Csak bízd azt rám: írok én verset is végső ínségben. (
317 42 | Hiszen, kérem alássan, én egy betűt sem írok bele –
318 42 | bele – mentegetőztem –, én nem is tudom jóformán, mi
319 42 | segíthetek rajta. Elismerem én magam is, hogy ez az Üstökös
320 42 | okos dolgot keresni; hanem én elhárítok magamról mindent,
321 42 | elhárítok magamról mindent, én nem vagyok benne részes:
322 42 | ő hiábavalóskodik itten, én magam csak a korrektúrát
323 44 | zászlóaljnak.~Július 2-án és 11-én a háromszor visszafoglalt
324 44 | f. é. július 2-dik és 11-én Komáromnál az ácsi erdőben,
325 44 | szintoly önfeláldozással.~Ez az én eszményképem egy magyar
326 44 | magyar honvédről.~Ez az én eszményképem egy magyar
327 48, I | ellenállás.~Nem bámulom én Sebastopol sáncait, de a
328 48, III | kopogtassa sorba, és elmondja: én népnevelő voltam, odaadtam
329 50 | odakínálta volna a másik kardért, én pedig kaptam egy szebb kardot,
330 51 | te vagy!~– Persze, hogy én vagyok! – felelt a kuszált
331 51 | kevélyen, vitéz uraim. Voltam én is valaha olyan kardos úr,
332 51 | lóért.~– Hát hol az a ló?~– Én vagyok magam az a ló.~Egy
333 52 | számára előtolt karszékben.~– Én vagyok az a Kérdő Márton,
334 52 | önhöz, hogy miután erről az én folyamodásomról senki sem
335 52 | tudnia kell, hogy mi lett az én dolgommal, és mit határoztak
336 52 | kedves Kérdő Márton uram, én önnek nem tudok Felelő Márton
337 52 | panaszának alapja?~– Hát az én panaszomnak az alapja az,
338 52 | Azt hittem, hogy no, most én kerültem fölül.)~– Ugyebár?
339 52 | volt rá a felelettel.~– Az én anyám Magyarország, atyám
340 52 | Magyarország, atyám az Isten; s én megfogadtam nekik, hogy
341 52 | ezen indul meg. Mert, hogy én nem akartam megengedni a
342 52 | kibocsátott a zár alól halva; s én Isten csodája által ismét
343 52 | szegezve rám. – Mert ha én, birtokos polgár, szavazatra
344 52 | exekúcióval jönnek rám, akkor én nem lehetek megelégedve;
345 52 | ezt. Azért tehát kár az én folyamodásaimat az országgyűlési
346 53, 0(1)| 1879. június 17-én.
347 53, I | de ha lefogy róla a víz, én nem tudom, minő úton-módon
348 53, IV | IV. A MAGYAR ZUIDERSEE~Ha én tavaly nyáron azt mondtam
349 53, VI | mondta a szabadítóknak: „Én itt még biztos helyen vagyok,
350 53, VIII| megítélni legkompetensebb, az én igen tisztelt barátom, Dáni
351 53, IX | teljesüléséhez közelít.~Én is hiszem.~Isten segítsen
352 54 | szépségekben gazdag, mint az én nagyon tisztelt barátom
353 54 | és újabb poétáink közül? Én ennél sokkal kevesebb igényű
354 54 | a magasztos jelszó. „Az én könyvem csak egy pint bor
355 54 | annak lesz.” – „Aki az én könyvem megveszi, kap rá
356 54 | megéri a húsz krajcárt!” – „Én ingyen adom a könyvet magát,
357 54 | nincs vevője.)~Azért is én hallatlan elismeréssel és
358 54 | nagyságos úr, már éppen én akartam odamenni. Ez az
359 54 | is akarom mondani.~– De én akarom tudni – unszolá a
360 54 | ugrani érte. Nagyságos uram, én csak sok mindent ki tudok
361 54 | sóhajtozva mondák:~– Csak még én egyszer összejöhetnék azzal
362 54 | a Lavotával.~– Csak még én egyszer láthatnám életemben
363 55 | Hát ki mondja azt, hogy én raboltam? Rablás az, ha
364 55 | kedve jön velem utazni? Én nem raboltam el szegényt.
365 55 | jelentse kend a grófnénak.~– De én ugyan nem jelentem. Parancsolja
366 55 | elejbe nem kerülök.~– Biz én se, barátom! – szólt a derék
367 55 | és érzékenyül.~– Tanaszi: én neked adom ezt a csizmát
368 55 | sarkantyústól; hadd híjalak én téged úgy, hogy „Naszi”;
369 55 | csúf hosszú neved van, s az én nyelvem olyan nehezen forog;
370 55 | nehezen forog; elég lenne, ha én neked azt mondanám: „Naszi”.~–
371 55 | mit tesz az a „vámpír”. Én már tudtam egyszer, de elfelejtettem.~
372 55 | szelíd flegmájával –, ámbár én nem azért jöttem vendéglőbe,
373 55 | Ki jobbra, ki balra; én magam megyek haza.~Azzal
374 55 | szerencsém? – kérdezé jámborul. – Én, szolgálatjára, Miklós Miklós
375 55 | lelkész.~– No, hát akkor én Jankó Jankó legyek, ha az
376 55 | melyik templomba jár? Lám, én egybe sem járok. Aztán hogy
377 55 | járok. Aztán hogy válasszak én ki a szász nemzetségből
378 56 | milyen nagy kár, hogy az én kedvezs baradom uram, a
379 56 | ilyen embernek izs, mint én, ebe a csardaba kell meg
380 56 | Had maga Kassara megy? Én izs patronus vagyog a Kasaba.
381 56 | patronus vagyog a Kasaba. Atam én is két forintod theadrumra
382 56 | nagy téli kesztyűibe. – Én sog vagyom, nagyon sog vagyom.~
383 56 | tartott címei között.~– Vagyog én tekintetezs Sarozs varmegye
384 56 | vagyog! Hohó! Sog vagyog én.~A jámbor Megyeri semmivé
385 56 | Ah, oh, nagyon sog vagyom én.~S azzal, mintha letett
386 58, I | játszhatom. Adják másnak: én csak nem játszhatom oly
387 58, I | szerepet. Majd megmutatom én, hogy kellett volna azt
388 58, I | hogy azt a szerepet ma én játszom; alig kongott egy-két
389 58, I | Szegények. Ha tudnák, hogy én sohasem szoktam őket olvasni…~ ~…
390 58, I | korából való öltözet kell; de én bebizonyítottam neki, hogy
391 58, II | Ma a Szökött katonában én játszottam Gergely kovácsot,
392 58, II | Gergely kovácsot, mert csak én tudok énekelni, kétszer
393 58, II | mindennap mesélek neki, hogy az én apám egy gazdag földesúr,
394 58, II | akar indulni, aminek végén én vagyok. Szemeim le-lecsukódnak.
395 58, II | Szemeim le-lecsukódnak. Én Istenem. Ha elalszom, ne
396 59 | ezt a levelet, olvassa el.~Én magam megyek haza holnap
397 59 | bizonyosan fog ön emlékezni. Én vagyok az a Kis Endymion
398 59 | akarni olvasni azt, amit én kilenc esztendő alatt írtam,
399 59 | rám. Tán rövidet lát?~– Én vagyok Kis Endymion.~– Tudom –
400 59 | munkáját áttekintettem.~Én jónak láttam fülig elpirulni.~–
401 59 | ez veszett állapot. Hát én már most mitévő legyek?
402 59 | nyalábot, s mondom, hogy én vagyok az a Kis Endymion,
403 59 | akartam lenni. Elmondám, hogy én alkudni nem szándékozom,
404 59 | volt nekem fizetendő, hanem én őneki, amiért munkámat kinyomatja.~
405 59 | amiért munkámat kinyomatja.~Én láttam Levassort, de nem
406 59 | hogy milyen képekkel álltam én ott?~Szerencsémre teremtő
407 59 | Denique már megvolt, s én kereshettem, hogy melyik
408 59 | csinálni, miért ne lehetne az én regényemet is szomorújátékká
409 59 | tudnák azt, mit dolgoztam én? Hogy esnének térdre, és
410 59 | Megálljon a tens úr, majd én előhúzom! – S képzelje most
411 59 | képzelje most az úr, az én drámámat egy szénvonóval
412 59 | mikor szobájából kilépett, én kívántam kedves egészségére
413 59 | Idvezültem! E percben én voltam a legboldogabb ember
414 59 | úgy mondani el azt, amit én különben mint okos embernek
415 59 | utazott.~– Zöldebb leszek én a levelibékánál, csak jöjjön
416 59 | minden elutazó művész után én sírtam el az elválás keserveit,
417 59 | minden beteg művésznőért én imádkoztam legbuzgóbban.~
418 59 | Felmentem. Ott voltam.~Én abban a képzeletben éltem,
419 59 | szerepét szavalni, ahogy én szoktam azt, mikor mások
420 59 | összeégette a lúdmájat.” Ez nem az én drámám. Amott látok most
421 59 | szobakulcsot!” Ez sem az én drámám! Az első hős és a
422 59 | gesztikulálnak, ott foly az én dialógom. Az ám. Arról beszéltek,
423 59 | Rákosról?~Ki játssza hát itt az én darabomat?!~Ráakadtam végre
424 59 | minden felvonás után hatszor. Én elbúvok a páholy odvában,
425 59 | jelenjek meg a színpadon. Én annak is ellenállok. Végre
426 59 | kacagtak rajta.~Hallgattam is én arra, amit ők beszélnek;
427 59 | doktorképű ember kérdezte.~– Én egyik hét vezértől hallottam
428 59 | félmeszelyes batteriákkal.~– Én meg a próbán voltam benn
429 59 | szokatlanul borzas ifjú.~– Én meg a kéziratot olvastam
430 59 | babukának. Ohó! Ezek az én darabomról beszélnek.~–
431 59 | alól, úgy kacagtak, csak én sápadtam; az üres kanalat
432 59 | rá-rákezdték a kacagást, hogy én meg nem foghatom, hogy nem
433 59 | tetszett enni?~– Tudom is én, hogy mit ettem? Kicsiny
434 59 | összeverekedtem, ő hátba vágott, én pofon ütöttem, fél frakkom
435 59 | már aludt; azt gondolta, én vagyok Sobri a Két pisztolyból;
436 59 | vissza a darabomat, mert én azt megégetem rögtön.~A
437 59 | a gondviselés műve, hogy én most itt önnel találkozom!
438 59 | tevé vállamra kezét.~– Én, uram. Én egyik legtekintélyesebb
439 59 | vállamra kezét.~– Én, uram. Én egyik legtekintélyesebb
440 59 | készítéséhez, nyújtsa át. Én önt illendően fogom díjazni
441 59 | azután, hogy lesz novella az én drámámból, nálam nélkül?
442 59 | azt írták alá, hogy vége. Én bizony magam sem értettem
443 59 | Vége levén, megjelenék az én nyájas pártfogómnál az ígért
444 59 | szorgalmas fáradozás után én is vihetem annyira, mint
445 59 | lapjára prenumeránsokat.~Én pedig ezennel kívánok szerencsés
446 60 | emlékszünk rá) április 5-én vonult be a kapuit önként
447 60 | rebegé a fejedelemnek:~– Amit én a selyemkendőmért váltságdíjul
448 60 | váltságdíjul kérek, azt én fenségednek el nem mondhatom,
449 60 | reggel harangszó után az én palotámban (palotának hítták
450 62 | képe, azt leírták mások, én csak az epizódokat gyűjtöm
451 62 | emelnek ki a vízből.~– Az az én uram! – sikolt föl az asszony.
452 64 | napján ~(1870. június 9-én)~A honfi kegyelet ma adja
453 64 | hadd üssem meg mellemet „én” is. És kalaplevéve megyünk
454 65 | halálakor ~(1871. április 21-én)~Nyáry Pál meghalt. Meghalt
455 65 | lenni érzem e tény előtt.~Én ismertem, én bámultam, én
456 65 | tény előtt.~Én ismertem, én bámultam, én szerettem Nyáryt
457 65 | Én ismertem, én bámultam, én szerettem Nyáryt kora ifjúságomtól
458 66 | fel. Ő nagy ember volt, én csekély; egy nagy koreszme
459 66 | eszméje. Ő veterán vezére, én újonc közkatonája voltam
460 66 | állva ismertük meg egymást. Én a néphez, a fiatalsághoz
461 66 | kifejezést azon hírlap, melyet én akkor szerkesztettem.~Bátorság
462 66 | kétségbeesés végküzdelme eljött, én is vállamra vetettem a puskát,
463 66 | kérdezte tőlem: „Hová, öcsém?” Én keserűen feleltem neki: „
464 66 | barátjaival gyakran közlött. „Én minden játszma kártyát,
465 66 | volt utolsó szava hozzám.~Én azt hittem, rám érti azt,
466 66 | mély megilletődéssel vettem én is úgy, mint mindnyájan,
467 66 | mindnyájan, ez irtóztató halált.~Én Nyárynak a politikában nem
468 66 | alatt tapasztalt.~Evégből én egy eszmét pendítek meg,
469 66 | ne szólj róla senkinek.~Én azt indítványozom, vegye
470 67 | Le ne romboljátok, amit én építettem!”~…Építsük tovább
471 68 | maguk is árnyékok már.~De az én borongó lelkemnek jólesik
472 68 | megvilágításával tartozom én neki, és tartozik az a hírlap,
473 70, 1 | mint az írásban mondatik: „Én vagyok az alfa és az ómega!”
474 70, 1 | elmondhatja nyomtatásban: én vagyok az „F” és a „k”,
475 70, 2 | jobb” nemnek (igaza van, én sem szeretem a férfiakat)
476 70, 3 | babérokat akarsz aratni, jer, én elvezetlek oda, ahol megtanulsz
477 70, 3 | vívsz ki magadnak, jer, én megtanítlak, hogy időközben,
478 70, 4 | fogom elmondani, hogy „Ez az én öcsém!”, de midőn Uzindurral
479 70, 4 | közönségnek.~– Íme, ez ifjú itt az én – bátyám!~Ilyen volt ő már
480 70, 4 | sétáljon át a Niagarán? Én jobban bámultam Robbogányi
481 70, 6 | parancsolgatnak; csakhogy azokkal én úgy vagyok, mint a svájci
482 70, 6 | mondtad ám, hogy elmenjek, de én nem mondtam, hogy elmegyek.”
483 70, 6 | kapacitású szerkesztője, én pedig ugyanannak szerény
484 70, 11 | elmondhatja Reményi magáról: én pedig hazám mellett hegedülök!~
485 71 | beszélni.~Azt már láttam, hogy én itten igazságot tenni nem
486 71 | mind a két bajusza vége.~– Én vagyok trencséni Csák Máté.~–
487 71 | balkézre is.~– A királyleányt én akarom elvenni – szólt bele
488 71 | menni, leányom, Erzsi?~– Én a Csák bácsit választom.
489 71 | a másik Erzsébet –, mert én Omodé úrfival vagyok eljegyezve.~–
490 71 | ordítá az egyik Csák. – Én a magamét megöletem.~– A’
491 71 | ezzel a sok ifjú úrral?~– Én elűzöm őket! – kiálta az
492 71 | kiálta az egyik apa.~– Én elszaladok előlük! – dörmögé
493 71 | valahogy. Hát ez kicsoda?~– Én Porcs vitéz vagyok – szól
494 71 | szól a másik a föld alól –, én már meghaltam.~– Elmégy,
495 71 | van itt még?~– Itt vagyok én: Róbert Károly, de jelentem,
496 71 | bejönni, mert félnek, hanem én bátor vitéz vagyok.~– No,
497 72, I | Márton? Ugye, hogy nem látod? Én sem látom. Ha azt mondanók,
498 72, I | baglyot, Márton? Nem látod? Én sem látom.~Vannak ennek
499 72, I | hogy miről szól a mese? Én sem értem.~A bírálók és
500 72, I | szegény ember, jer ide! Én vagyok senor Grando Caballo