Rész,  Fejezet

 1    4     |          a beszédből, mind utána mondtam. Egy felkiáltásomra jól
 2    4     |          volt: én gorombaságokat mondtam a publikumnak, az megéljenzett
 3   16     | kérdezték volna, hol vagyok? azt mondtam volna: „Bécsben.” A nagy
 4   17     |   tizenhárom. Ominózus szám.~Azt mondtam, hogy az ormánybogár fúrója
 5   22     |     tőlem, hogy mi akarok lenni? Mondtam neki, hogy ágens akarok
 6   32     |        vagyunk mi.~Pedig még nem mondtam el mind. Mert nálunk még
 7   34     |      hármat és így tovább; hiába mondtam neki, hogy tessék! szabad!
 8   34     |          neki egy húszast, s azt mondtam, hogy sok dolgom van. Ki
 9   34     |    Zomborig?~Azt is megköszönte. Mondtam neki olyanformát is, hogy
10   41     |         megcsíptek. Utoljára azt mondtam a sürgetőnek, hogy igen
11   42     |          rá a taréját, mikor ezt mondtam, hanem aztán csak hozzáült,
12   53,  IV|          Ha én tavaly nyáron azt mondtam volna itt kepét kötő aratóknak
13   55     |        mondá könnyezve –, mindig mondtam neki, hogy őrizkedjék a
14   58,  I |    hatású gyógyszer lehet. Pedig mondtam neki, hogy csak engedjen
15   58,  II|  pálinkával akart meggyógyítani, mondtam neki, hogy nincs nekem arra
16   70,  6 |         voltál a hadgyakorlaton? Mondtam tegnap, hogy eljöjj!” azt
17   70,  6 |         hogy elmenjek, de én nem mondtam, hogy elmegyek.” Amit azonban (
18   78     |          eleven, hogy amikor azt mondtam neki: „Czokcses Gyuró?”
19   88,  I |     elhallgattatni, utoljára azt mondtam neki, hogy ha sokat lármáz,