Rész,  Fejezet

 1    3       |       fekvő dalnok kinyújtá jobb kezét koporsója alól, hogy megvédje
 2    5       |         lenni, rőffel, fonttal a kezét beszennyezni, nem akart
 3   11       |        de tusára nem nyújtani ki kezét. – Vajha sohase lennének
 4   16       |   sokfogú szörnyetegre ráteszi a kezét, az megszűnik zongora lenni;
 5   20       |          szólt a rejtélyes alak, kezét nyújtva eléje. – Én vagyok
 6   21,  V   |   reményhez?~Petőfi büszkén tevé kezét egy csomó mindenféle alakú
 7   21,  VIII|        ma meg fogja kérni leánya kezét.~Az eleinte azt hitte, hogy
 8   21,  VIII|         Azzal megszorítá a költő kezét szívesen, nyájasan; Petőfi
 9   22       |          Úgy ült ott, két sovány kezét a szék karjaira fektetve,
10   22       |    alakokat. Fejeinkre tette két kezét, és megtapogatá azokat.
11   26       |    viselte magán. Mikor a király kezét nyújtá a trónörökösnek,
12   35       |         férfi, hanem kisasszony, kezét adja a kritikusnak, összeesküsznek,
13   43       |          kardja az osztrák óriás kezét csuklóban vágta tönkre,
14   46       |        tiszt hozzákapott, hogy a kezét megragadja, a másik karját
15   48,  II  |          megszorítók jó barátunk kezét, s holnap fáklyát viszünk
16   53,  III |          nekünk! Csókoljuk meg a kezét! Ez volt a nagy examinátor,
17   59       | szabadító géniusz, tevé vállamra kezét.~– Én, uram. Én egyik legtekintélyesebb
18   78       |    örömében sír a napa, reszkető kezét nyújtja az öreg gazda ifjú
19   89,  IV  |          sem siet megszorítani a kezét. Előadói zárszó. Kérdésföltétel.