Rész,  Fejezet

 1    4       |            a szcéna mindig eszembe jut, mikor a „Szigetvári vértanúk”
 2    4       |        hogy ez még most is eszembe jut. Még az is, hogy valaki
 3    8       |      nyugalomra tán szalmazsák sem jut.” Irodalmunk feje, összetartó
 4   12,  I   |      simulni. Nekem az a szerencse jut, hogy csupa püspökök közé
 5   12,  I   |      másokkal, akiknek többször is jut alkalom a királyi trón fényénél
 6   12,  I   |         ami nekünk és barátainknak jut belőle.~Még azután abban
 7   15       |       elfeledik az eget, s eszükbe jut a haza. Ezt nem látják a
 8   21,  VIII|        emlékszem, csak a kibékülés jut eszembe. Valami apróság
 9   22       |   pretendens, annak megint új hely jut a codicillusban; mind úgy
10   22       |       amelyik közülök nyomorúságba jut, azt a többiek el ne hagyják;
11   25       |           főhercegnőnek:~– Eszembe jut most az az operett, aminek
12   34       |        Azzal ugyan nem tudom, hogy jut el Zomborig?~Azt is megköszönte.
13   36       |            azonnal, amint papírhoz jut, siet megírni a minden tekintetben
14   61       |          nem sokat törődött velük. Jut is, marad is. Az ezüst egy
15   88,  I   |     szükség. Az úrnak ekkor eszébe jut, hogy van még valahol egy
16   88,  VIII|             Miska inasnak ekkor az jut eszébe, hogy legjobb lenne,
17   88,  XII |    tapsokat hallom, mindig eszembe jut „az egy bilét és öt garas”,
18   88,  XIII| Szigligetitől)~Önkénytelen eszembe jut az a furcsa anekdota, miszerint
19   89,  II  |           szemvillámokból nekem is jut, önkénytelen profánus hallgatónak