Rész,  Fejezet

 1    2,  VI |        az emeleten lakott.~Semmi hang, semmi szó el nem kerülheté
 2    4      |          ősapáink!”, lekiált egy hang a kakasülőről: „Ha kárhozottak,
 3    6      |        Idibus Martii!”~Ugyanazon hang, ugyanazon fény, ugyanazon
 4    6      |          tizenkilenc év előtt.~A hang egy üdvkiáltás: „éljen a
 5    7      |          sikerült, győzött: csak hang volt; nem követte vér, mégis
 6    8      |        kéz hideg szorításában, e hang leheletében már benne volt
 7   16      |     népdalra – nem megy abba egy hang se bele – Bajza népszerűségének
 8   20      |     lépések megnyomása és maga a hang is ugyanaz. És mégsem volt
 9   21,  VII|              VII.~Nagyon divatos hang mai világban arról énekelni
10   22      |          valami csendes, szomorú hang; mint mikor sokan sírnak
11   25      |          túlnyomó volt a szoprán hang, de az elámulás csak akkor
12   28      | nézősereg közül egy ökörhajcsári hang:~– Nincs itten lúbőr? Mit
13   55      |          kacagtak rajta, míg egy hang a karzatról le nem kiáltott
14   73      |      zengés támadt, valami olyan hang, amit minden ember ért,
15   77      |          lábamat mi harapja? Egy hang felel kísértetiesen: „Én
16   77      |         süvölte közbe egy sivító hang –, sőt inkább fusson; ne
17   88,  III|         a leírhatatlan játékok a hang minden kifejezéseivel még
18   88,  XII|  egymáshoz ütődéséből származott hang. Tessék bővebben magyarázni!
19   89,  III|      tovább foly. Egyszer egy új hang szólal meg: „Kettő ötven!”