Rész,  Fejezet

 1    2,  II |          kitűnő volt. Szerencsétlen gondolat volt, éppen akkor lakomát
 2    2,  VI |         arcán nem látszott meg az a gondolat, amitől bennem majd szétszakadt
 3    2,  VII|             boldog, olyan nyugalmas gondolat volt, hogy ott a kemény
 4    6      |            lelket ád, ez éppen az a gondolat, hogy annak már tizenkilenc
 5    8      |   tiszteletére; lelkemen pedig az a gondolat borzong végig: menjek-e
 6    9      |         Úgyhogy – leírni is vakmerő gondolat – a színészek egyik hónapról
 7   21,  IX |          volt a költő szívében ez a gondolat, midőn a legváratlanabb
 8   21,  IX |      keresztülvillámlott még e fájó gondolat legforróbb ömledezésein.~„
 9   21,  XI |      csatatéren…”~És legvégre:~„Egy gondolat bánt engemet, ~Ágyban, párnák
10   22      |           kutya. – Nekem ez a három gondolat egész gyermekéletemet megkeserítette.
11   22      |        megehettek már ezek?~A másik gondolat gyakran éjszakákon keresztül
12   31      |        jelenetre, s ha valami bántó gondolat üldözött, mindig elmarad
13   35      | meggondolatlanság lenne! Mily remek gondolat az is, hogy a megtörtént
14   35      |      fájdalma és a hazafi bánata. E gondolat a közönség öt és fél percig
15   48,  IV |          megszülemlett agyában az a gondolat, hogy ő ez átkozott vidéket
16   58,  I  |    taps-mennydörgéssel (milyen naiv gondolat, méltó volna, hogy ki legyen
17   59      |               De legislegszebb az a gondolat benne – szólt a borzas szőke
18   59      |            itatja meg. Ez nagyszerű gondolat!~Az emberek kirugdalták
19   72,  II |       tanulságos és messzire kiható gondolat ez! Bánom is, hogy ide adtam