bold = Main text
    Rész,  Fejezet                                     grey = Comment text

501   72,  I   |        Caprimolgo: hozd ide sajtodat, én megengedem neked, hogy a
502   72,  II  |     asszonyságok, adván kézről kézre: én ma már szép voltam, légy
503   73       |         láttam, hallottam, ott voltam én is: a bűbájos megint eljött,
504   73       |           hajzata beárnyal. Mit tudom én, milyenek voltak a koszorúk
505   73       |               a koszorúk és a versek? Én csak őt láttam, és azontúl
506   74       |               az öreg úr – nem vagyok én pap.” Azzal a másik két
507   76       |              Pinzkéri Ferenc”? Hiszen én is Pinzkéri vagyok, mikor
508   76       |               semmirevaló nyúl? Pedig én megmondtam neki, hogy odamenjen,
509   76       |             Íme, kedves kolléga uram, én szívesen voltam önnel, mint
510   77       |            kiált felém mindenfelől az én sok apró gyermekem, akiket
511   77       |          kedves gyermekeim, nem értem én rá ezt ott mind körül nézni,
512   77       |            hang felel kísértetiesen: „Én vagyok az a poloska, kinek
513   77       |               erőnek erejével, míg az én bőröm is úgy kitágult, mint
514   77       |            Ismersz-e engemet, Rikárd? Én vagyok az, aki a pézsmakacsákat
515   77       |           most a fejeiket!”~A másik: „Én vagyok az, aki a csillagos
516   77       |              másodikat!”~A harmadik: „Én vagyok a Z betűk ellensége,
517   77       |            legyilkolál?”~A negyedik: „Én vagyok az, aki a teát rum
518   77       |            milyen lehet?”~Az ötödik: „Én vagyok a nagy finánckirály,
519   77       |    csizmaszárba? Óh, ez emberek ellen én mind sokat vétettem földi
520   77       |            cenzúra alá vesz! Tudom is én, hogy merre menjek? Kérdezősködöm;
521   77       |           Szaufer basa! Most mindjárt én is magyar leszek Törökországban;
522   78       |            eleje: a bámulás azután az én dolgom volt.~A legelső szobában
523   78       |          művészeinknek, mint amennyit én tudok.~Egy szérűt is láttam
524   80       |              nekik a bán –; ez már az én dolgom lesz; csak menjenek
525   80       |        legyenek békén, majd elintézem én a dolgukat a tábornokkal,
526   83       |            előre is kijelenteni, hogy én legalacsonyabb osztályok
527   83       |              bubájával nem játszik az én bubám többet!~
528   85       |             kiment és nevetett: „Majd én sokat teketóriázok neked,
529   86       |         óriási tengeri hal; nem tudom én, cápa vagy micsoda: én tudom,
530   86       |          tudom én, cápa vagy micsoda: én tudom, hogy meg nem enném,
531   86       |              mindenütt megadóztatják. Én nem é’tem, ez az ö’ökös
532   86       |             volt látható a színpadon.~Én egy indítványt teszek Marschall
533   86       |     felemeljük a néző helyek árait, s én majd előre hirdetem a híres
534   87       |            hogy nem az Alkorán, hanem én mondom; benne vagyok már
535   87       |           Ezek az útbaigazítók.~– Már én csak inkább gőzhajón utazom,
536   87       |             sült meg, úgy is jó volt. Én egyébiránt nyolc hónapig
537   87       |            egy fiatal könyvárus –, ha én későn vacsorálok, én is
538   87       |               ha én későn vacsorálok, én is mindig idegen nyelven
539   88       |          Tekintetes szerkesztő úr!~Az én nevem Kakas Márton. Ezt
540   88       |    kukorikolni a Vasárnapi Ujságban.”~Én pedig mindezzel nem törődöm,
541   88       |             nevetnek.~Nem kevesebb az én szándékom, mint a „Vasárnapi
542   88       |          beszegődni. Igaz ugyan, hogy én most jöttem a faluról, s
543   88       |             többi hírlapoktól.~Azután én igen kellemetes ember leszek;
544   88,  I   |          annyit jelent, hogy elájult. Én e a szóra kinyílik a pinceajtó,
545   88,  II  |                 Dráma)~Szerkesztő úr? Én, és mellettem még egypár
546   88,  II  |             No, ugye, hogy nem vagyok én olyan együgyű ember, mint
547   88,  III |              már említém, egyfelől az én zúgolódó öreguram jutott
548   88,  III |              gyönyörű benne a festés: én azt gondoltam, a színfalakat
549   88,  III |             legerősebb. Ez nagyszerű. Én tudtam, hogy engemet nem
550   88,  III |        függöny, kezdődött a játék, az én szemüveges szomszédom elhallgatott,
551   88,  III |             felvonáson végig, úgyhogy én nem értettem az egész operából
552   88,  IV  |              mio caro serchesto, hogy én minden szép és gyönyörű
553   88,  IV  |                vigasztalódjanak, mert én sem értem, a közönség sem
554   88,  V   |     arcképemet. Elveszem azt a leányt én. Az ifjú színész azonban,
555   88,  VI  |             csengő szóval elmondani: „Én vagyok az, akit mindenki
556   88,  VII |       orvosnövendéket, vagy nem tudom én, miféle diákot, s ráveszi
557   88,  VII |         beszélek, hogy mit beszélnek. Én elkezdtem anekdotákat mondani
558   88,  VII |            társaság előtt, hogy „Íme, én ezen asszonyt megfizettem!”~–
559   88,  VII |             amaz úr? – kérdé tőlem az én öcsém.~– Bornyú; hát nem
560   88,  VII |             színházba az öcsémet.~Azt én nem követelem az igazgatóságtól,
561   88,  VIII|            Szigetiért)~Szerkesztő úr! Én úgy meg vagyok rémülve,
562   88,  VIII|              nem tagadom, aztán mikor én megijedek, nekem az a természetem,
563   88,  VIII|               kísértet a darabban; de én ezért mégis jobb szeretném,
564   88,  VIII|                életrevaló ember, hogy én kevés hasonlóan jó alakot
565   88,  VIII|        ránézve Juliskát nőül vehetni. Én nagyon szeretem az egész
566   88,  VIII|        csinálná benne a jó embereket, én pedig a rosszakat. Fogadom,
567   88,  VIII|           elnyerném a pénzit, mert az én molnáraim ugyan meg nem
568   88,  VIII|              jól mulattunk, s hogy az én becsületes lábtyűművészem
569   88,  VIII|             csizmadiát játszanak, hát én végig nem nézem ám a darabot”,
570   88,  IX  |              ön Ristorit?” „Köszönöm; én egészséges vagyok, hanem
571   88,  X   |                Mekkora lőn azonban az én ijedelmem, amidőn a következő
572   88,  X   |              instálom alásan – miután én is ott voltam, ahol a többi –
573   88,  X   |        egynémely magánbeszédnél.~Íme, én jó lélekkel ezt a bírálatot
574   88,  XII |           beszélni az káromkodásrúl”, én is ilyenformán kezdem: „
575   88,  XII |         farsang utolsó hétfője, fogok én beszélni a színházi tapsokról.”
576   88,  XII |           gondolhatja magában: „Ez az én szívem dobogása; az én tulajdon
577   88,  XII |             az én szívem dobogása; az én tulajdon lelkem tapsol nekem.”~
578   88,  XIII|              fia, a bakkancsos”, amit én sajnálok is nagyon, hogy
579   88,  XIII|              minden történik ám, amit én nem győznék elbeszélni;
580   89,  III |           forint!” „Két forint tíz!” „Én adok!” „Én veszek!” Egy
581   89,  III |              forint tíz!” „Én adok!” „Én veszek!” Egy alak, nagy
582   89,  III |              a sértőt. Dehogy hívja. „Én adok!” Huszonöt darab a
583   89,  III |              sálos ragadja galléron. „Én adok!” „Kötve van. Íme,
584   89,  III |                 Ezúttal üres a tábla. Én is megkapom a tizenöt forintomat
585   89,  VII |       kihallgatásnak, hogy ő beszélt, én pedig hallgató voltam.~Este
586   89,  VII |            mennyi idős vagyok. – „No, én tíz évvel előbbre vagyok
587   89,  VII |           szemközt, a herceg beszélt: én hallgattam.~„Szükséges,
588   89,  VII |             kézzel a »felakasztást«). Én részemről, ha az osztrák
589   89,  VII |               sem hasznos ránézve. Az én honfiaim, a németek, igen
590   89,  VII |             halmaz hivatalos írással; én búcsút vettem, miközben
591   89,  VIII|          magyar–szász” kérdés volt, s én abba a helyzetbe jöttem,
592   89,  XII |            Mily fény a dicsőséghez!…~…Én, én alig várom, hogy ismét
593   89,  XII |             fény a dicsőséghez!…~…Én, én alig várom, hogy ismét mehessek
594   89,  XII |               ismét mehessek haza, az én kicsiny, szegény, pártszaggatta,
595   89,  XIII|               köszönettel tartozom az én kedves barátomnak, a megye
596   89,  XIII|            akik fogadásomra kijöttek.~Én azonban az üdvözletcsere
597   89,  XIII|             Ebédeltél te már?” – „Nem én! Hát te?” – „Én sem.” Sebaj!
598   89,  XIII|                   Nem én! Hát te?” – „Én sem.” Sebaj! Itt van a város
599   89,  XIII|            meg azt az ugrókutat, mert én odább akarok menni, fizetem
600   89,  XIII|           annak, aki előtt megnyílik. Én őszintén megvallom, hogy