Rész,  Fejezet

 1    3    |       egy vigasztaló példáját mondom el előttetek a feltámadásnak.~
 2    4    |      játszottam benne. Igazán mondom, jól játszottunk! Olyan
 3   11    |    tehetség, ahogy nincs, nem mondom, hogy nagyon meg ne férhetnénk
 4   15    |   mély benyomása alól.~Bizony mondom, hogy a közelemben ülő egyik
 5   17    |    sem hinné el, azért nem is mondom. Megvallom, hogy nem tudom,
 6   31    |      közé hajítottam; meg sem mondom hova? Mert volnának bolondok,
 7   37    |        s meghalt.~– De hát én mondom, hogy nem haltam meg.~–
 8   41    |   volna cserébe. Pedig igazán mondom, ez az utolsó idegen kézirat
 9   42    |   vele?~– No, mert csak azért mondom, hogy van én nekem itt a
10   48,  I|      dicsőséget, pedig bizony mondom, jobban megérdemelnék, hogy
11   54    |       elkészítése, bizonyomra mondom, nem került.~Megint tovább
12   54    |      volt e bolondságért. Nem mondom vele, hogy több egykorú
13   56    |       csak jo. No, az jo. Nem mondom, hogy nem jo. Had maga Kassara
14   59    |    mutatom neki a nyalábot, s mondom, hogy én vagyok az a Kis
15   71    |   lehetnék!~– Teringettét, ha mondom; egyszerre csak egy beszéljen.
16   82    |      Ha pedig hazsajöss, azst mondom: tartsd meg az intést: „
17   87    |      nem az Alkorán, hanem én mondom; benne vagyok már a török
18   88    | mellékes akcidenciák, sőt nem mondom, hogy egy-egy döböz túróval