Rész,  Fejezet

 1    3       |  tőlünk, mintha mondta volna, minek tinektek a dicsőség dalnoka
 2    4       |     azután egy másik darabot, minek a neve nincs már a fejemben,
 3   16       |       emlékezetes mondattal: „Minek a templomba a duda?” S Magyarország
 4   17       |    Megvallom, hogy nem tudom, minek híják? Minthogy legszebb
 5   21,  VII |       csak azt sajnálta, hogy minek kért?~Útközben elbúsultában
 6   21,  VIII|      dühösködésben nem tudom, minek nézhette?~Mind a ketten
 7   22       |  evett, s emlékezett rá, hogy minek kell lenni még az asztalon,
 8   28       |      de csak egy szállal sem. Minek is tanult volna a zsidó
 9   28       |    professzor.~– De hát ezért minek kellett valakit megütni? –
10   33       | visszaélni; szegény embereket minek keverné galibába; hiszen
11   36       |     vagyunk?~– Eligtitelt, de minek eligtitelt?~– Tessék igent,
12   52       |      Kérdő Márton uram, ugyan minek is tréfál hát a törvénnyel?
13   53,  III |    méter hosszúságú cölöpfal, minek az értékét akkor lehet csak
14   54       |     ha egyszer hurutja van.~– Minek hűtötte meg magát? Tudhatja,
15   55       |      elvei nem voltak; de hát minek is az? Türelmes volt minden
16   59       |       a haragos vihar! Kinek, minek? Ki adná ki?~A szelíd férfiú,
17   72,  II  |     Ha az ember bálba készül, minek csináltatna magának frakkot,
18   82       |     bebizsonyítani.~Vén dadé, minek fogs te a politikáhozs,