Rész,  Fejezet

 1    2,  X  |      boldogságáért hozza – most minket okolt, hogy ez áldozatok
 2    4      |      neki mondani – felaprózva.~Minket aztán megdicsértek, s nem
 3    9      |         A kis Erdély megelőzött minket, ott már az új század első
 4   21,  III|        az első nyomtatott vers.~Minket is megragadott ez a szent
 5   21,  VI |        Kapaszkodjék ki-ki maga, minket sem segített senki!”~A poéták,
 6   22      |       becstelen. Nem tanítottak minket arra.~Volt azonban egy kortársam,
 7   48,  I  |       jajszót.~Vajh ki ment meg minket?~E közrémületben egy egyszerű
 8   48,  I  |       kéz nem elég-e arra, hogy minket megmentsen? Isten a mi kedvünkért
 9   48,  II |      temetőben – vagy látogat ő minket.~Ki volna oly vakmerő, hogy
10   58,  II | kukorica- és repcéről volt szó, minket meg sem említ benne. Milyen
11   77      |    körül: „Ahán, itt vagy most! Minket csúfoltál mindig, hogy olyan
12   77      |    írtak azóta a C mellé, mióta minket legyilkolál?”~A negyedik: „
13   77      |         hiába kapkodok utánuk; „Minket varjúknak csúfoltál, már
14   77      |     innen! Az kellene még, hogy minket is kifigurázzon. Be ne eresszétek
15   88,  IX |        mind színészeinket, mind minket, árva közönséget, attól
16   88,  X  |     rendezett, melyre in specie minket, színbírálókat is meginvitált,
17   89,  XII|         iránt.~Különös az, hogy minket, magyarokat, kik idehaza