Rész,  Fejezet

 1    2,  X   |       szomorú emlékkel nehezebben jöttem el onnan, mint mások.~Ottlétem
 2    8       |          annak éppen, hogy Pestre jöttem, a hazai műveltség középpontjára,
 3   21,  IX  |        őrült. És amint visszafelé jöttem, egy idegen szép leány jött
 4   21,  IX  |          utánanéztem! Pedig akkor jöttem a temetőből.~Milyen mély,
 5   22       |      megkeserítette. Valahányszor jöttem és mentem az iskolából hazáig
 6   28       |     kalapját, azt mondja:~– Azért jöttem hozzád, hogy bocsánatot
 7   28       |           egymást.~– Hiszen azért jöttem éppen hozzátok.~Azzal bejött
 8   41       |           nekem megmondani, miért jöttem én most ide? Mikor nyáron
 9   42       |             Hallod? Ha a pokolból jöttem volna, azt mondanám, eressz
10   52       |       adni az Üstökösben: evégett jöttem fel Pestre.~(No, itt most
11   52       |         mosoly derengett.~– Azért jöttem tehát önhöz, hogy miután
12   55       | flegmájával –, ámbár én nem azért jöttem vendéglőbe, hogy filológiai
13   59       |          ördögöket, hogy mért nem jöttem elébb ide, s később amoda?
14   59       |         világítót, s addig ki sem jöttem a szobából, míg regényemet
15   72,  II  |            Megmondom, hogy miként jöttem rá erre a jó gondolatra?~
16   88       |          Igaz ugyan, hogy én most jöttem a faluról, s tegnap láttam
17   89,  VIII|       volt, s én abba a helyzetbe jöttem, hogy nekem kellett a magyar