Rész,  Fejezet

 1   21,  VI  |        éppen a „Disznótor” volt.~– Jaj, be silányság – mondá ez,
 2   32       |             Oh, be igazat mondott! Jaj, de értenek az uralkodáshoz!~
 3   36       |    megtáncoltatják a rájtpájcslit.~Jaj, Zebulon! Ennek fele se
 4   42       |           Spiritus familiárisa”.~– Jaj, tisztelt barátom, ne nevezze
 5   48,  I   |         nagy alföldi városainkban. Jaj! Menekülni sem lehetne most
 6   58,  II  |   Rác-Becse nevét láttam ragyogni. Jaj nekünk, ha ez bennünket
 7   72,  I   |            szomorúan mondta neki: „Jaj, Sire, ettől döglött meg
 8   77       |          Ott még nem jártam soha. „Jaj, Márton bácsi, mondja el,
 9   77       |         ott is trafika s a többi?”~Jaj, kedves gyermekeim, nem
10   77       |       bűnhődésül rossz adomáimért. Jaj, be kínszenvedtem értük.
11   77       |    Elfogyott a széna meg a zab?”~– Jaj! Hát a lábamat mi harapja?
12   77       | nemzetségét annyira csúffá tetted, jaj neked és jaj mindazoknak,
13   77       |        csúffá tetted, jaj neked és jaj mindazoknak, akik ellenünk
14   77       |        vagy aranypénzzel fizetve?” Jaj uram, ez a büntetés nekem
15   77       |           itt; de ha rád ismernek, jaj neked! Alig megyek a szomszédba,
16   87       | akadémia-palotájú, kevés dohányú – jaj már minekünk kopasz fejünknek!~
17   88,  VIII|           hogy akkor ütök. Tehát – jaj nekem is, neked is!~Elmondom