Rész,  Fejezet

 1   11      |     ábrándos dal végezé, melynek, bár szavait nem érthetők, de
 2   19      |       engemet, ~Úgy e bajos világ bár rémítne tőle, ~Nemes utálással
 3   19      |          márvány oszlopot irat a.~Bár hazánk is, melynek minden
 4   22      |      magasabb foka, mint az, hogy bár csak én valaha egy paraplényelet
 5   22      |         görcsöt kapott lábaiba, s bár legjobb úszó volt, ott társai
 6   22      |    ránézett, felsóhajta magában: „Bár az Isten még ezt is magához
 7   26      | bíbornoknak a Bécsbe utazás? Mert bár nagyon nehezen nélkülözné
 8   47      |          22 éves fiatal lehetett, bár komoly, zárkózott tekintete
 9   47      |  tekézésben; senki sem bírt vele, bár mindenki megkísérté. Csak
10   48,  III|          fohászkodék az éghez: ó, bár ne látnám többé ezt a világot!~
11   63      |      hajtott.~Földünk míveletlen, bár legalább a nyelvünk volna
12   63      |          úgyis szegények vagyunk, bár tudományban volnánk hát
13   70,  2  |       újság a szomszédban?”, mely bár nem érte el egészen az elébbi
14   70,  2  |           helyzetének előnyeit, s bár, mint jelenleg az első magyar
15   70,  9  |       előttünk álló barátunk, ki, bár híven talált arcképéhez
16   88,  VI |           arcán a művészet lelke, bár vonásaival a szenvedések,
17   89,  VII|       találjuk a rézbőrű indiánt. Bár attól a bajtól tudnánk megszabadulni