Rész,  Fejezet

 1    1       |            lett nemzetünk fölött a sors előtt lefekvő álmatag közöny.
 2    2,  VIII|   elvesztett reménység.~S mintha a sors tréfát akart volna űzni
 3    5       |         három esztendeig engedte a sors pihenni a monarchiát a török
 4    7       |      csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta,
 5    8       |      családatyja volt ő. Szigorúbb sors most falun kényteti élni.
 6   19       |            élte vége felé, mikor a sors kereke lejárta. De hát az
 7   22       | nyugodalmas ágyat?”~Hányt-vetett a sors huszonöt év alatt, minden
 8   27       |       előtt kibontakozni látott.~A sors a magasan született férfiaknak
 9   35       |          azt nagyon jól rendelte a sors és a Lánchíd részvényes
10   36       |           Kívánságát meghallgatá a sors; egy rövid év, s neve ott
11   44       |     segélyért sikoltani.~Azonban a sors rendelkezett az eltávozottal.~
12   48,  III |            És betölt volna rajta e sors, ha meg nem hallják ez eset
13   55       |           örök jókedvet, mellyel a sors megajándékozá, szét lehetne
14   65       |  magánembert, ki nevetve fogadta a sors csapásait, ki oszlopa volt
15   65       |         összetépte önkezeivel, s a sors lábaihoz veté.~Bírálni e
16   66       |            És ezután következnek a sors elemi csapásai, mikkel a