Rész,  Fejezet

 1    2,  VIII|      kibeszélte fejemből azt a sötét gondolatot, amit már homlokomon
 2    7       | világosi seprűjéig.~A világosi sötét éjszakán együtt voltam Nyáryval,
 3   11       |    hídon, utcán, ablakokban, a sötét kapuboltozatok alatt, s
 4   12,  I   | keresheti a magáét, jó hosszú, sötét út vezet. A sötétben mellém
 5   15       |   tündököl alá!~S ahol egy-egy sötét odú szakítja félbe a tündöklést,
 6   21,  I   |  kezdett, az őr utánalőtt, s a sötét éjszakában vaktában úgy
 7   21,  IX  |      utána következik, az mind sötét, vadonat eszmékkel van tele.~
 8   22       |      nagymama szobájába.~Nagy, sötét szoba volt az, régi virágos
 9   22       |  koporsót, felöltöztette magát sötét gránátszínű selyem halotti
10   22       |        van, ahogy volt. A nagy sötét almáriomok, valamivel még
11   31       | higgyétek, hogy a Byron-utódok sötét haragja onnan származik,
12   31       |        mellettük, és ha lehet, sötét arcommal megrontsam jókedvüket?~
13   73       |  kietlen végtelenség, melyen a sötét zivatar dörögve zúdul végig.
14   78       |  összeható egésszé alakítva: a sötét előtér árnyékában fekvő
15   89,  I   |   mozdulatlan zöld síkság, oly sötét, mint a malachit, fehér
16   89,  VI  |  elzárja. E farekeszeken belül sötét van, s az ajtón van egy