Rész,  Fejezet

 1    1      |         nagyvilág? – Sokszor kérdezem magamban, hát már az Isten a magyar
 2    2,  VII|              csatába!~Így gondolám ki magamban: most e halk, együtésű léptek
 3   14      |            Isten vezessen!”, suttogám magamban. „Mert ez bizony nagy és
 4   14      | akadémikusokat, s azalatt számítgatom magamban a helyenkint fel-felhangzó
 5   17      |          rajta, s én már számítgattam magamban, ebből kettőt elküldök Girókutinak,
 6   22      |   legrettenetesebb képzelettel bírtam magamban elgondolni, milyen helyzet
 7   22      |      gondolkozni, órákig elüldögéltem magamban háborogva az én szederfám
 8   22      |            palatáblára, s komponáltam magamban rémséges históriákat a szörnyetegek
 9   28      |             odabenn! Nem is mertem én magamban elmenni azok előtt a boltajtók
10   42      |               Mi lesz ebből, gondolám magamban: vajon megtartja-e azt a
11   58,  II |           hogy olyan nagyokat kacagok magamban?…~      ~…Sokáig tartottam
12   59      |        látatlanba aláírni? – gondolám magamban.~– Méltóztassék elolvasni –
13   59      |               Össze akartam számítani magamban, mennyire megy az 80 ívvel
14   59      |             ki szerencséjét, gondolám magamban, s anélkül, hogy egy szót
15   88,  VII|                No, már most gondoltam magamban, átestünk a rosszán, következnek
16   89,  VII|         kicifrázott beköszöntőt, amit magamban neki szántam, hanem mindjárt