Rész,  Fejezet

 1    9       |       Wesselényi milyen hatalmas büszke úr volt, és mégis nem restellt
 2   10       |         hívták. A színpadon künn büszke hősök, koszorúzott művésznők,
 3   14       |     megköszönte a megválasztást, büszke reá, hogy a Magyar Tudományos
 4   21,  III |     addig – szólt hozzám Petőfi, büszke öntudattal –, míg tőled
 5   21,  IV  |      országban számára, és mégis büszke volt azt tudatni mással,
 6   21,  VIII|      vele megismerkedést, hideg, büszke és szótalan volt a többi
 7   22       |      magamat, s úgy hiszem, hogy büszke voltam a cselédség előtt,
 8   23       |          fekete hajú, életpiros, büszke szépség (vendéghölgy); aztán
 9   32       |       Kisfaludy-társaság tagjai, büszke önérzettel a kívül rekedt
10   32       |          És ezek mind rettenetes büszke emberek! Kik per „Mi” beszélnek
11   43       | lovagjának?~Akadt olyan vitéz.~A büszke kihívásra a magyar huszárok
12   51       | eladogatta testéről a ruhákat, a büszke magyar jelmezt, s vett kopott
13   53,  IX  |          porig leégett. Akkor is büszke szép magyar város volt.
14   60       |      selyemkeszkenőjét, s íme, a büszke úrhölgy, aki még addig minden
15   68       |    világtól.~Hajdankori emlékei, büszke vágyakodásai, magas családi
16   70,  12  |         panasszal mondja is, ama büszke Duna-parti palotára tekintve:~„