Rész,  Fejezet

 1   29    |          nini!” – végre pedig vannak kritikus betűszedők, akik megdicsérik
 2   32    |         valamennyinek ura és réme: a kritikus; aki elítél, megkegyelmez
 3   35    |         ennek lábainál hever egy vén kritikus, aki a Dunába hordja a vizet,
 4   35    |              színpadon. A megsértett kritikus e bántalomért hogyan áll
 5   35    |        ellenfele a legnemesebb szívű kritikus, aki valaha tollat forgatott;
 6   35    |              ezen szavakban, midőn a kritikus azt mondja: „Nem! Én ott
 7   35    |           értékét még tízszerezte. A kritikus páratlan volt a maga nemében;
 8   35    |              meghallja a nemes szívű kritikus bántalmaztatását, minden
 9   58,  I|            szavaimat, míg itt csak a kritikus a rendes színházjáró…~      ~…
10   70,  4|        nemcsak drámaíró és művész; ő kritikus is.~Márpedig azt tartják,
11   88,  V|              hírre kapni, mert három kritikus: Hunyori, Kunyori és Gunyori
12   88,  V|             Erre a hírre jön a három kritikus: Hunyori, Gunyori és Kunyori,
13   88,  X|        Komlókertben pedig négy darab kritikus ült a kancsó mellett – magam
14   88,  X| gyönyörűségét, hogy vicsorítja egyik kritikus a másikra a fogát, mikor
15   88,  X|           fog mármost az a fél tucat kritikus arról a drámáról referálni