Rész,  Fejezet

 1    2,  III|      rangját, odajött hozzám, s kért, hogy ha majd atyjával talákozom,
 2   21,  VII|        azt sajnálta, hogy minek kért?~Útközben elbúsultában összevetődik
 3   29      |         Egy jeles versíró pénzt kért kölcsön nehány napra egy
 4   40      | mégpedig verébbel. Olyan nagyon kért, hogy vegyem meg, hiszen
 5   41      |    szemeit, s azután bocsánatot kért, hogy ő ugyan mindennapos
 6   50      |       ellenfélhez, s bocsánatot kért tőle, hogy ne nehezteljen
 7   51      |         falura odább. Sehol sem kért semmit.~Mikor már nem volt
 8   54      |      felcibálta, s magyarázatot kért tőle:~– Miért fekszik az
 9   58,  I  |      visszavette, és bocsánatot kért…~      ~…egészen magamon
10   59      |     nagyon galant lett e szóra, kért, hogy hagyjam ott délutánig,
11   59      |         a Két pisztolyból; arra kért, hogy csak az életének kegyelmezzek,
12   61      |         kétszer pedig senki sem kért belőle.~Ilyenformán a legnagyobb
13   66      |        asztalait ékítik; és nem kért kegyelmet, és nem engedte,
14   71      |     Róbert Károlytól amnesztiát kért, és kapott is; a harmadik
15   89,  IV |         harminc tag „cloture”-t kért. Csodálom, hogy nem a szónok