Rész,  Fejezet

 1    2,  IX  |          a római szenátus jutott eszembe, mely a gallusok jöttekor
 2    4       |    maradt el.~Ez a szcéna mindig eszembe jut, mikor a „Szigetvári
 3    4       |          az, hogy ez még most is eszembe jut. Még az is, hogy valaki
 4    4       |    kialudt; nekem csak az jutott eszembe, hogy a nézőtér sötétben
 5   21,  VIII|  emlékszem, csak a kibékülés jut eszembe. Valami apróság lehetett
 6   25       |        Mondék a főhercegnőnek:~– Eszembe jut most az az operett,
 7   42       |          sétálni. A lépcső alján eszembe jutott valami, s visszafutottam.~–
 8   59       |        embert hívni párbajra, de eszembe jutott, hogy ő a harmadik
 9   59       |      eszeveszett.~Egy pillanatra eszembe jutott az is, hogy mit fogok
10   59       |        adnom, de az későn jutott eszembe.~Csak az utcán mertem lélegzetet
11   77       |           s nekem sohasem jutott eszembe, hogy hová tettem? Kalapomba,
12   88,  III |          s szöktem a színházból, eszembe jutván azon aranymondás:
13   88,  XI  | számtalan mások, akik nem jutnak eszembe, ágyba feküdtek, és a hetirendkészítő
14   88,  XII |          tapsokat hallom, mindig eszembe jut „az egy bilét és öt
15   88,  XIII|       Szigligetitől)~Önkénytelen eszembe jut az a furcsa anekdota,