Rész,  Fejezet

 1    1     | népszabadságot kikiáltottam a szabad ég alatt. Az első szó kimondója
 2    1     |          univerzuma.~Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz
 3    1     |            az ember.~Nem a csillagos ég, az ember az istenség tanúja.~
 4    2,  V |        népdalokat: „Talpra magyar!” „Ég a kunyhó, ropog a nád” –
 5    3     |            költője meghalálozott, az ég visszavette őt tőlünk, mintha
 6    7     |        énnekem a hajam szála mind az ég felé állt bele. Még akkor
 7    8     |            melynek hangjai e helyről ég felé törnek, más éneket,
 8   15     |             átszellemülten tekint az ég felé; s a sorfalat a templomajtótól
 9   21,  V |        mintha azt a hírt hozná, hogy ég a ház), s megállva előtte,
10   48,  IV|        üthetné fel tanyáját.~Adja az ég, hogy a derék férfi példája
11   52     |            megcáfolnom.~– De hát, az ég áldja meg, Kérdő Márton
12   58,  II|   szerelmeseket. Az embernek a szeme ég ki ily művészet fölött.
13   59     |             a hold ezüst csónakát az ég azúrjában, miért inkább
14   68     |              szól a hír, és mégis az ég kapuján zörgetnek.~De egy
15   70,  1 |              stb.” Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni,