Rész,  Fejezet

 1    2,  VII|        ismét égett a szobában.~– Öcsém, be édesdeden alszol – mondá
 2   54      |           mint a hó.~– Mi bajod, öcsém? Mi hiányosságod van?~–
 3   66      |           kérdezte tőlem: „Hová, öcsém?” Én keserűen feleltem neki: „
 4   70,  4  |        elmondani, hogy „Ez az én öcsém!”, de midőn Uzindurral jövök
 5   72,  I  |         a világot. Tehát, kedves öcsém, Kakas Márton.~Azt mondják,
 6   72,  I  |          veresre megfőttek.~Ugye öcsém, Kakas Márton, ebből sem
 7   72,  II |                       II.~Kedves öcsém, Márton!~Valami jó gondolatom
 8   72,  II |       tálat).~– Ugyan kérem édes öcsém asszony a szakácsnéját kölcsön,
 9   78      |       Márton a műtárlatban~„Édes öcsém Kakas Márton, nem addig
10   88,  VII|        van nekem idefenn egy kis öcsém, valami távoli rokonom fia,
11   88,  VII|         hogy az lakjék nála.~(Az öcsém azt kérdezte tőlem, hogy
12   88,  VII| feleségül. Tüskén kezdtem ülni. „Öcsém, nem megyünk még haza?” (
13   88,  VII|          úr? – kérdé tőlem az én öcsém.~– Bornyú; hát nem vetted
14   88,  IX |      egészséges vagyok, hanem az öcsém beteg.” – Nekem csak a nyomdáig