Rész,  Fejezet

 1    7      |     vitéz alezredes.~Erre én azt mondám neki: „Azt teheti ön, hanem
 2   11      |        kein octroy, tábornok úr, mondám – csak Gewaltmassregeln.” – „
 3   16      |         a második próba után azt mondám nekik: „No lám, két lecke
 4   18      | tájszólás szerint van-e írva? Én mondám ő fenségének, hogy a magyar
 5   18      |  hányadik kötet regényem ez már? Mondám, hogy a kétszázötvenedik.
 6   18      |     szélsőbali.” „Fenséges uram, mondám, nálunk még a szélsőbal
 7   21,  VI |          idegennél.~De – nem jól mondám – hiszen itt lakott a költők
 8   22      |         kérdezé, hogy hívnak?~Én mondám, hogy „Móric”.~Ő elmosolyogta
 9   38      |      után: spicliket keres.~Mint mondám, ez bécsi mód; ott szokták
10   40      |         Már ezen majd segítsünk, mondám a jámbor szenvedőnek, s
11   40      |    vagyok.~– Látod, verebecske – mondám –, ez rád nézve éppen nem
12   58,  I  |           tudom, hogy miért jön: mondám neki, azt kívánja, hogy
13   66      |         fiatalsághoz szólva, azt mondám, hogy „Ha kell, meg tudok
14   89,  VII|       még akkor okos lap volt. – Mondám neki, hogy mennyi idős vagyok. – „