Rész,  Fejezet

 1   32       | bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit
 2   36       |            tehát illő virágnyelven mond:~– No, agya Isten, esztendőre
 3   36       |        játszik, hogy mikor ultimót mond, primóra elszalad a pagáttal.
 4   39       |      csupán láthatatlan múzsájának mond el.~És ha még hat emelete
 5   40       |        valami jó ismerős.~– Nézd – mond a nőm –, ennek a madárnak
 6   50       |      egészen más van az eszemben – mond Széchenyi –, mint rád haragudni.
 7   50       | rejtvénymegfejtőre.” – „Kérlek!” – mond készen Majláth, ki nagyon
 8   54       |             az áldozásoknál verset mond, éneket csinál rá, és hegedül
 9   54       |            ürítgetik, ő köszöntést mond rá, megénekli a hős urakat,
10   54       |       fogát, s olyan rossz élceket mond, hogy az ember dühbe jön
11   83       |             az az Ottó: milyeneket mond nekem!~– Hát milyeneket
12   83       |            nekem!~– Hát milyeneket mond, kis leányom?~– Hát olyanokat.~–
13   88,  VIII|          leányasszony neve napjára mond, az igen jó; az a pogácsa,
14   89,  IV  |            Lassú, leptető modorral mond el egy hosszú szónoklatot,