Rész,  Fejezet

 1    1     |                Külellenséggel még lehet őszinte békét kötni; de ki békítheti
 2    2,  IV|             egyike a legnemesebb lelkű, őszinte embereknek, ki tettetni
 3    2,  IV|             kérdező hazafi előtt nyílt, őszinte lett, s elmondott neki mindent,
 4    2,  IV|                 egész a kíméletlenségig őszinte; ki életét nem félti, vagyon
 5    2,  IV|                 elöljárója.~– Legyen ön őszinte irántam – mondá Nyári –,
 6    8     |               Ők voltak a legelsők, kik őszinte szeretettel, pártolva, védve
 7   14     |            boldogságtól ragyogó mosoly, őszinte tiszta kék szemeiben egy
 8   18     | kétszázötvenedik. Óh, mi kedves volt az őszinte meglepetés hangja a bájos
 9   21,  I |                a festékeimet.~Egymásnak őszinte bámulói voltunk; Orlai megközelíté
10   27     |                 aki nyílt szívet tár az őszinte beszéd elé; ki az ellenvéleményt
11   33     |                kezdi fogni, hogy ha oly őszinte barátsággal viseltetik a
12   54     |             simára taposni előrementek; őszinte szeretettel gondolok reátok,